Keresés

I. A munkajogi nyilatkozatokat általában akár szóban, akár ráutaló magatartással ki lehet fejezni, ha a törvény írásbeli formát nem követel meg. Ezért a felek egyező akaratára utaló jognyilatkozat (Mt. 14. §) ráutaló magatartással is létrejöhet, de csak abban az esetben lehet érvényes, ha a megállapodás lényeges tartalma világos és egyértelmű [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 22. § (1) és (4) bek., 44. §, 45. § (1) bek.]. 

Az oltás felvétele érdekében a jogalkotó direkt kényszerítést nem alkalmazott, a munkavállalóknak adott munkavégzési területen - bár súlyos jogkövetkezményekkel kellett szembenézniük – volt választási lehetőségük abban a tekintetben, hogy felveszik-e az oltást. A felperes egészségügyi önrendelkezési jogával élve nem oltatta be magát, így csak azokban a munkakörökben volt alkalmazható, amelyek az oltás nélkül is elláthatóak voltak. Ez a körülmény a kárenyhítési kötelezettsége körében nem értékelhető a terhére [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 172. § (1) bek.

Az Ebktv. a Pp. bizonyításra vonatkozó általános szabályaihoz képest speciális rendelkezést tartalmaz. A jogsérelmet szenvedett félnek kell valószínűsítenie, hogy hátrány érte és a jogsértéskor rendelkezett az Ebktv. 8. §-ában meghatározott tulajdonsággal, és legalább állítani, hogy milyen módon van összefüggés a hivatkozott hátrány és a megjelölt védett tulajdonság között [az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. (Ebktv.) törvény 8. §, 19. § (1) bek.].

Ha a munkáltató az írásbeli figyelmeztetésben a lehetséges jogkövetkezmény megállapítása mellett arról is dönt, hogy a munkavállalóval szemben a jövőre nézve vagyoni hátrányt alkalmaz, intézkedése hátrányos jogkövetkezménynek minősül, amely kollektív szerződés vagy munkaszerződés felhatalmazása hiányában jogellenes [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 56. §].

A jogellenes munkaidő-beosztás lehetséges jogkövetkezménye tekintetében irányadónak kell tekinteni a Kúria Mfv.X.10.257/2019/7. számú közzétett precedensképes határozatát, és ennek megfelelő alkalmazásával a heti pihenőidőt megelőzően be nem osztott napi pihenőidő tartamára eső munkavégzés minősül rendkívüli munkaidőben végzett munkának, és ennek az Mt. 143. § szerint lehetséges jogkövetkezménye, meghatározott mértékű bérpótlék megfizetése merülhet fel [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 104. § (1) bek., 143. § (2) bek.].

A sztrájk joga a Sztrájktv. 2. § (1) bekezdés a) pontja értelmében megnyílik, ha a vitatott kérdést érintő egyeztető eljárás hét napon belül nem vezet eredményre. Ez a rendelkezés nem értelmezhető úgy, hogy amíg a felek között egyeztetés van folyamatban, nincs lehetőség sztrájk megtartására, mivel a sztrájkkövetelések bejelentésének időpontjától kezdődően annak reális lehetőségével a sztrájkköveteléssel érintett munkáltatónak számolnia kell, az egyeztetések ettől az időponttól kezdődően ugyanis a sztrájk elkerülése érdekében folynak [a sztrájkról szóló 1989. évi VII.

A békekötelem indokolatlan, jelentősen kiterjesztő értelmezését jelentené az, ha a kollektív szerződés hatálya alatt nem lehetne olyan kérdésben bérigényt előterjeszteni, amely nem a hatályban lévő kollektív szerződéses megállapodás megváltoztatására, hanem annak időbeli hatályát követően egy jövőbeli időszakra vonatkozna. Ezért a kollektív szerződés időbeli hatálya alatt az abban nem érintett időszakra követelt munkabérrel kapcsolatban meghirdetett sztrájk nem sérti a Sztrájktv. 3. § (1) bekezdés d) pontját [a sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény (Sztrájktv.) 3. § (1) bek.

A kártérítés módjának, időtartamának, mértékének módosításáról a felek peren kívül is megállapodhatnak, azt közösen is módosíthatják, de arra is lehetőségük van, hogy a bíróságtól kérjék annak módosítását. Nincs lehetőség azonban arra, hogy a kártérítést a munkáltató egyoldalúan csökkentse vagy megszüntesse. Erről vagy újabb megállapodást köthet, vagy a módosítás érdekében a bírósághoz kell fordulnia. A munkavállaló által megindított munkaügyi perben a munkáltató által előterjesztett ellenkérelem ilyen igény előterjesztésére nem alkalmas [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I.

I. Az Mt. 177. §-a alapján alkalmazandó Ptk. 6:532. §-ának értelmében a kártérítés a károsodás bekövetkezésével nyomban esedékes. Az Mt. 175. § (1) bekezdésében meghatározott szakaszos elévülés szabályai viszont azt a helyzetet kezelik, amikor azzal a sérelemmel összefüggésben, amelyért a munkáltató kártérítési felelőssége fennáll, eltérő időpontban esedékes újabb elkülönülő – jellemzően elmaradt jövedelem – kárigény származik. Az okozati összefüggés bizonyítása esetén az Mt. 166. § (2) bekezdése és 167.

Ha a munkavállaló a munkaviszonyának jogellenes megszüntetését követően álláskeresési járadékot nem igényel, elhelyezkedése érdekében az állami foglalkoztatási szervvel nem működik együtt és aktív álláskeresését egyéb módon sem igazolja, elmaradt jövedelemből származó kártérítésre a kárenyhítési kötelezettsége megsértése miatt nem tarthat igényt. Ez esetben megalapozottan nem hivatkozhat arra, hogy a munkáltató a bizonyítási érdeke ellenére bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 167. § (2) bek.].