Az 1956. július 31-én született felperes 2006. november 1-jétől szolgálati nyugdíjban részesült, amelyet 2012. január 1-jétől – a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény (Khtv.) 5. § (1) bekezdése alapján – 2012. január 1-jétől szolgálati járandóságként folyósítottak tovább. Az alperes a 2016. március 7-én kelt határozatával – a Khtv. 11. § (1) bekezdése és a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 83/B. § (1)-(2) bekezdése alkalmazásával – elrendelte a szolgálati járandóság 2015. december 1-től december 31-ig történő szüneteltetését, mert a felperes kereső tevékenységből származó, nyugdíjjárulék alapot képező jövedelme 2015. november 30. napjáig meghaladta a Tny. 83/B. § (1) bekezdésében meghatározott keretösszeget. A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatát eljárási szabálysértések miatt, valamint arra hivatkozva kérte, hogy a szüneteltetésre alapot adó ok vizsgálatát a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 153. § (2)-(3) bekezdése és a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításáról szóló 347/2014. (XII.29.) Korm. rendelet (Kr.) 1. §-a, 2. § (2) bekezdése alkalmazásával kellett volna elvégezni, amelynek alapján a keresete nem haladta meg a jogszabályban írt éves keretösszeget. A munkaügyi bíróság a keresetet tekintettel arra is, hogy a döntés érdemére kiható eljárási szabálysértést nem állapította meg, elutasította. A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben indítványozta az Alkotmánybíróság eljárásának Kúria általi kezdeményezését is. A Kúria megállapította, hogy a Tny. 83/B. § (1) bekezdése a rendelkezéssel érintett személyek ellátásának szüneteltetését arra az esetre rendeli el, ha az általuk „fizetendő nyugdíjjárulék alapja meghaladja a tárgyév első napján érvényes kötelező legkisebb munkabér havi összegének tizennyolcszorosát”, vagyis az éves keretösszeget. A szüneteltetésre alapot adó okot azonos megfogalmazással jelöli a Tnyvhr. 85. §-ának a rendelkezés végrehajtására kiadott (4) bekezdése is. A Tny. és a Tnyvhr. a minimálbér, legkisebb munkabér fogalmakat nem definiálja; az Mt. alkalmazására – más jogintézmények kapcsán a Tny. két helyen (arányosan elismerhető szolgálati idő és a foglalkoztató megtérítési kötelezettsége), a Tnyvhr. pedig sehol nem utal. A Tny. és a Kr. szóhasználata szerinti „kötelező legkisebb munkabér” a Kr. szabályozási tárgyköröket megjelölő címében önállóan szerepel, címben a jogalkotó a minimálbért a kötelező legkisebb munkabér szinonomájaként használta. Olyan rendelkezést, amelyből – akár közvetetten – arra lehetne következtetni, hogy a törvényhozó a Tny. 83/B. § (1) bekezdése alkalmazásakor az érintett személyek között azon az alapon kívánt volna különbséget kívánt tenni, hogy a keretösszeget milyen iskolai végzettséget, illetve szakképzettséget igénylő munkakörökben történő foglalkoztatásuk, munkavégzésük révén érik el, sem a Tny., sem a Tnyvhr. nem tartalmaz. Az Mt. a tisztességes foglalkoztatás alapvető szabályait állapítja meg, rendelkezéseit a munkaviszony alanyaira és más, az Mt.-ben meghatározott személyekre kell alkalmazni [1. §-4. §]; a Kr. személyi hatálya a munkáltatókra és a munkavállalókra terjed ki [1. §]; az Mt. XII. fejezet „A munka díjazása” cím, „A kötelező legkisebb munkabér, a garantált bérminimum” alcím alatti 153. §-a a Kormányt jogosítja és kötelezi rendeletalkotásra. A jogalkotásra felhatalmazó rendelkezésekből és az annak alapján kiadott, a kötelező legkisebb munkabért (minimálbért) és a garantált bérminimumot, azok összegét és meghatározásuk szabályait tartalmazó Kr.-ből a társadalombiztosítási szervek kötelezettsége arra nézve, hogy a Tny. 83/B. § (1) bekezdése alkalmazása során az érintettek által betöltött munkaköröket vizsgálják, annak eredményeként a szüneteltetési ok fennállásáról adott esetben a garantált bérminimum figyelembe vételével döntsenek, szintén nem vezethető le. A fentiek alapján a munkaügyi bíróság helytállóan foglalt állást arról, hogy a Tny. 83/B. § (1) bekezdése alkalmazásában a kötelező legkisebb munkabéren a minimálbért kell érteni. Az Alkotmánybíróság szolgálati járandóság szüneteltetésének alkotmányossági kérdéseiről – a Kúria által előterjesztett bírói kezdeményezések alapján és alkotmányjogi panasz eljárásban – már több határozatában [3061/2015. (IV. 10.) AB határozat, 3112/2016. (VI.3.) AB határozat] állást foglalt. Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a szolgálati járandóság nem tekinthető nyugdíjnak, amelynek folyósítását a járulékfizetés alapozza meg, csupán szolidáris alapokon nyugvó szociális ellátásnak; az Alkotmánybíróság a fenti ügyekben előterjesztett indítványokat elutasította, illetve visszautasította. A jelen ügyben a társadalombiztosítási szervek határozataikban a törvényhozó által – a Knymt. megalkotásával – 2012. január 1-től átalakított, szolgálati járandóság címén folyósított kedvezményes, szolidáris alapokon nyugvó ellátás, nem pedig öregségi nyugdíj szüneteltetéséről döntöttek, a szüneteltetés elrendelésére nem a felperes közszférában való foglalkoztatása miatt került sor, hanem mert a kereső tevékenységből származó jövedelme a tárgyévben meghaladta a Tny. 83/B. § (1) bekezdésében meghatározott keretösszeget. A Kúria a fentiek alapján – előtte folyamatban lévő, szolgálati járandóság szüneteltetése tárgyában folyamatban volt más ügyekkel (pl. Mfv.III.10.672/2016/4.) azonosan – nem kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását és a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Budapest, 2017. július 4.
A Kúria Sajtótitkársága