A felperes 2008. november 5-étől 2013. január 7-éig közalkalmazotti jogviszonyban állt, családgondozó munkakörben. Ezt követően 2013. februárban a járási gyámhivatalnál kormánytisztviselői jogviszonyt létesített, amely jogviszonyt az alperes 2014. január 17-én bizalomvesztésre hivatkozva felmentéssel megszüntette a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 63. § (2) bekezdés e) pontja alapján. Indokolásában rögzítette, hogy a felperes a 2005. év óta védelemvétel hatálya alatt álló gyermekek vonatkozásában – a problémák jelzése ellenére – csak 2011. május 17-én kezdeményezte a gyermekek átmeneti nevelésbe vételét. Az ugyanazon szakmai területen végzett munkájával szemben a felperes a jelentés ismeretében vezetője bizalmát elvesztette.
Miután a felperes közszolgálati panaszát a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatával elutasította, keresetében a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatának megváltoztatását, valamint annak megállapítását kérte, hogy kormánytisztviselői jogviszonya megszüntetésére jogellenesen került sor.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatát megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes kormányzati szolgálati jogviszonyát.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Nem értett egyet a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, mely szerint csak az adott jogviszonyban tanúsított magatartás alapozhat meg bizalomvesztést. Megállapítása szerint nem általában, hanem a konkrét esetet értékelve kell megvizsgálni, hogy az adott magatartás alapot adhat-e bizalomvesztésre.
A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
A perben nem az volt az elsődleges kérdés, hogy az irányadó tényállás megalapozhatta-e a munkáltató bizalomvesztését. Mindenekelőtt abban a jogkérdésben kellett állást foglalni, hogy a közszolgálati jogviszonyon kívül tanúsított magatartás és annak részeként más, korábban fennállt foglalkoztatási jogviszonyban, adott esetben közalkalmazotti jogviszonyban (évekkel korábban) elkövetett kötelezettségszegés (mulasztás) alapjául szolgálhat-e a közszolgálati jogviszony azonnali hatályú megszüntetésének. Az eljárt bíróságok e jogkérdés tekintetében eltérő jogkövetkeztetésre jutottak. A Kúria a közigazgatási és munkaügyi bíróság jogi álláspontjával értett egyet, mely szerint a Kttv. dogmatikai rendszerében a felperes felmentésében közölt indok kötelező felmentési okot megvalósító bizalomvesztésként nem volt értékelhető. A Kttv. irányadó rendelkezései szerint egy korábbi foglalkoztatási jogviszonyban kifejtett foglalkoztatotti magatartás, munkavégzés – annak törvényi feltételei fennállásakor – legfeljebb a hivatalára méltatlanná vált kötelező felmentési ok (Kttv. 63. § (2) bekezdés a) pont) keretei között értékelhető. Adott esetben azonban – miután a felperessel szemben büntetőeljárás nem indult – az ok bekövetkezésétől számított objektív, egy éves határidő miatt az erre alapított felmentés sem lett volna jogszerű.
A törvényszék az érdemi döntését az irányadó törvényi rendelkezések részletes elemzése nélkül, az általános bírói gyakorlatra hivatkozva, kizárólag az alapján hozta meg, hogy a jelentés a felperes által betöltött munkakörhöz hasonló munkakörben olyan súlyos mulasztásokat rótt a felperes terhére, amelyek a bizalomvesztést megalapozták. Ez a jogi álláspont téves, mert figyelmen kívül hagyja, hogy az eltérő foglalkoztatási jogviszonyokra eltérő szabályok vonatkoznak.
Munkajogviszonyon kívüli magatartás a jogviszony fennállása alatt általában nem minősül kötelezettségszegésnek, jóllehet az általános magatartási követelmények között vannak olyan rendelkezések, amelyek a munkaidőn kívül meghatározott magatartásokat tiltanak. A jogviszony létesítését megelőzően tanúsított magatartások azonban kötelezettségszegésként semmi esetre sem értelmezhetőek, mert kötelezettségszegés csak az adott jogviszonnyal összefüggésben és annak fennállása alatt értelmezhető.
Nem vitatottan az ilyen magatartások az arról való tudomásszerzéskor vezethetnek a munkáltató bizalomvesztéséhez, azonban a jogviszony megszüntetésének konkrét indokául a bizalomvesztés csak az adott foglalkoztatási jogviszonyra irányadó törvényi rendelkezések keretei között szolgálhat.
A jogviszonyon kívüli magatartás értékelésére munkaviszonyban és közalkalmazotti jogviszonyban is az azonnali hatályú felmondás (felmentés) azon fordulata alapján van lehetőség, amely a munkaviszony (közalkalmazotti jogviszony) fenntartását lehetetlenné tevő magatartásokat és nem a munkaviszonyból (közalkalmazotti jogviszonyból) származó lényeges, vétkes és jelentős kötelezettségszegéseket értékeli. Erre azonban csak szigorú törvényi szubjektív és objektív határidő betartása mellett akkor van a bírói gyakorlat szerint lehetőség, ha a bizalomvesztés konkrét indokait az azonnali hatályú intézkedés indokolása megjelölte.
A Kttv. nemcsak kötött felmentési indokolást ír elő, hanem annyiban is speciális, hogy a munkáltató bizalomvesztését – a foglalkoztatási jogviszonyokra vonatkozó törvények közül egyedüliként –, mint „vezetőjének bizalmát elveszti” önálló és kötelező felmentési okként szabályozza. Minthogy a törvény annak feltételeit szigorúan szabályozza, az azt jelenti, hogy a feltételek hiányában a munkáltató a konkrét indokok megjelölésével és bizonyításával sem hivatkozhat megalapozottan bizalomvesztésre a jogviszony azonnali hatályú felszámolásakor. A Kttv. e kötelező felmentési ok tekintetében ugyan nem írja elő korlátként a szubjektív és objektív határidőt, azonban azt, hogy mely tényállások szolgálhatnak a bizalomvesztés alapjául, a törvény – az Mt.-ben és a Kjt.-ben foglalt rendelkezésekhez képest – szigorúan behatárolja és ezáltal szűkíti is.
A Kttv. 66. § (1) bekezdése szerint bizalomvesztésnek minősül, ha a kormánytisztviselő a 76. § (2) bekezdésében meghatározott kötelezettségének nem tesz eleget. A Kttv. 76. § (2) bekezdése a „kormánytisztviselő kötelezettségei” címszó alatt került elhelyezésre. Mindezekből következően a törvényszék által megjelölt „vezető által meghatározott szakmai értékek iránti elkötelezettség” körében nem értékelhető jogszerűen azonnali hatályú felmentési okot megvalósító tényállásként a jogviszony létesítését megelőzően évekkel korábban más foglalkoztatási jogviszonyban elkövetett mulasztás, mert ez ellentétes a Kttv. irányadó rendelkezéseivel és a jogbiztonság követelményével is.
A döntés elvi tartalma
A jogviszony létesítését megelőzően tanúsított magatartások nem értelmezhetőek kötelezettségszegésként, mert kötelezettségszegés csak az adott jogviszonnyal összefüggésben és annak fennállása alatt értelmezhető. Vezetője bizalmát elvesztette kötelező felmentési ok csak a Kttv. 76. § (2) bekezdésében meghatározott kötelezettségek megszegésekor állhat fenn.
Budapest, 2017. július 4.
A Kúria Sajtótitkársága