Gazdasági ügyek

Az elsőfokú bíróság – a másodfokú bíróság által helybenhagyott – ítéletével azért utasította el a felperesnek a bankgarancia szerinti összeg megfizetésére irányuló keresetét, mert az alperes bank nem a bankgarancia kötelezettjének jogutódja. Az elsőfokú bíróság a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. (Nmjt.) 25. § j) pontja alapján az 1984-ben a bankgarancia vállalása idején hatályos jugoszláv jogot alkalmazta, melynek megismerése érdekében megkereste a Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Nemzetközi Magánjogi Főosztályát, valamint szakértőt is kirendelt.

A felperes jogelődje akkreditívek kiállítását vállalta harmadik személyek felé a II.r. alperes osztrák társaság megbízása alapján. A felperes állítása szerint a II. r. alperes 2003. július 9-én a tulajdonában álló Postabank részvényeket (az azok helyébe lépő értéket) biztosítékul adta részére arra az esetre, ha a Postabanknak az akkreditívek alapján fizetést kellene teljesítenie. 

A II.r. alperes felszámolója többszöri kísérlet után pályázati eljárás lefolytatásával értékesítette az adós két, egymás mellett levő ingatlanát az I.r. alperes számára 33 millió forintért. A befolyt vételárnak – a felszámolói díj és a költségek levonása után - fennmaradt részét a felperes jelzálogjogosult részére kifizette.

A felszámolási eljárásban az elsőfokú bíróság 2005-ben indította meg az adós felszámolását. A felszámoló a bíróság többszöri felhívása, illetve a bíróság által kiszabott pénzbírságok ellenére 2008-ig nem nyújtott be közbenső mérleget arra hivatkozva, hogy az adós iratait a nyomozó hatóság lefoglalta, és ez megnehezíti a hitelezői igények egyeztetését.

A Gfv.VII.30209/12 szám alatt folyamatban levő ügyben azzal a jogkérdéssel kellett a Kúriának foglalkoznia, hogy a perbeli jogvita eldöntésére van-e magyar bíróságnak joghatósága.

A perben a tényállás szerint közbeszerzési eljárást követően az alperesekkel, mint a nyertes konzorciummal kötötte meg a felperes a vállalkozási szerződést. A Versenytanács határozatban állapította meg, hogy az alpereseknek a vállalkozási szerződés megkötése előtti versenykorlátozó magatartása az 1996. évi LVII. tv. 11. § (1) bekezdés a), d) és e) pontjába ütközött.

A másodfokú bíróság által helybenhagyott a felperesi keresetet elutasító ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

A BKV. Zrt. felperesnek STRABAG Építő Zrt és társai alperesek ellen kártérítés megfizetése iránti perben a Kúria a másodfokú bíróságnak a keresetet elutasító elsőfokú ítéletet helybenhagyó ítéletét a 2012. szeptember 18-án megtartott tárgyaláson hatályában fenntartotta.

A felperes többségi tulajdonosa volt annak a részvénytársaságnak, amely közbeszerzési pályázatok alapján több szerződést is kötött az alperessel. 2002. július 5-én az alperes felmondta az egyik folyamatban levő nagy értékű szerződést. E felmondás – melyről a bíróság utóbb jogerős ítéletében megállapította, hogy jogellenes volt -, valamint a felek közötti más szerződések megszűnése miatt a részvénytársaság és az alperes között több per volt folyamatban, melyekben az alperest kötelezték a részvénytársaságnak okozott kár megtérítésére.

Az I.r. alperes megrendelőként a II.r.alperessel egy kulturális központ megépítésére vállalkozási szerződést kötött. A II.r. alperes a munkálatok elvégzéséhez alvállalkozókat, többek között a tulajdonában álló egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságot vette igénybe.

A villamos energia áthozatalát biztosító szerződés nem teremt arra jogcímet, hogy a vevő olyan energia áthozatalához szükséges engedély kiadását (kódokat) is követelje, amelyre a megállapodás nem  terjedt ki. Ha a vevő többlet energiát vásárol, azt, a saját kockázatára  teszi. Ha a rendszerirányítónak nincs megállapodása a másik rendszerirányítóval arra nézve, hogy milyen mennyiségű energia áthozatali jog illeti meg az egyes energiakereskedőket, a rendszerirányító akkor jár el helyesen, ha a jogosultságokat akció tartásával osztja szét, illetve állapítja meg. (Ptk.