Az I.r. alperes megrendelőként a II.r.alperessel egy kulturális központ megépítésére vállalkozási szerződést kötött. A II.r. alperes a munkálatok elvégzéséhez alvállalkozókat, többek között a tulajdonában álló egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságot vette igénybe.
A felperes alvállakozóként és a II.r. alperes tulajdonában álló egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság megrendelőként - a megelőzően említett kulturális központ belsőépítészeti munkálatainak elvégzésére - ugyancsak szerződést kötött. A felperes állítása szerint, e szerződésben írtak alapján – a teljesítésének ellenértékeként - az I.r. alperes köteles lett volna az alvállalkozói díját megfizetni. Az alvállalkozási szerződés, illetve az annak mellékletét képező, a közte és az I.r. illetve a II.r. alperes között létrejött engedményezési szerződés ugyanis azt tartalmazza, hogy az alvállalkozói díjának kiegyenlítésére a II.r. alperesnek az I.r. alperessel szembeni követelése engedményezése útján kerül sor.
A felperes az említett alvállalkozási szerződéses jogviszony alapján követelt díjának megfizetése végett a vele közvetlenül szerződéses jogviszonyban álló egyszemélyes korlátolt felelősségű társasággal, valamint az annak kötelezettségeiért kezesi helytállási felelősséget vállaló II.r. alperessel szemben pert indított. E perben hozott jogerős ítélet alapján a javára megítélt alvállalkozói díjához azonban nem jutott hozzá. Az egyszemélyes korlátolt felelősségű társasággal szembeni végrehajtási eljárás nem vezetett eredményre.
A kezesi helytállásra köteles II.r. alperes az ellene kezdeményezett végrehajtási eljárást követően csődeljárás alá került. A csődeljárásban a hitelezőkkel kötött egyezség alapján a II.r. alperes a felperes követelésének 17 %-át térítette meg.
A felperes emiatt a jelen perben kérte az I.r. alperest kötelezni a ki nem fizetett alvállalkozói díjának megfizetésére, a közte és a II.r. alperes között, a II.r. alperesnek az I.r. alperessel szembeni követelése reá történt engedményezésére létrejött szerződésre alapítva, a Ptk.329.§(1)bekezdésére hivatkozással. A II.r. alperest, mint az engedményezést ellenérték fejében vállaló felet, a Ptk.330.§(1)bekezdése értelmében fennálló kezesi felelősségére tekintettel kérte marasztalni.
Arra az esetre, ha a bíróság az engedményezési szerződés létrejöttét nem tudná megállapítani, kérte az általa kötött alvállalkozási szerződés mellékletét képező okiratban foglaltak alapján az engedményezési szerződés megkötésére irányuló előszerződés létrejöttének megállapítását, az engedményezési szerződés létrehozását, a Ptk. 208. § (3) bekezdése alapján.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, mert a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem tudta megállapítani a keresetben hivatkozott engedményezési, illetve az engedményezési szerződés létrehozatalára irányuló előszerződés létrejöttét.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és kötelezte az I.r. alperest, mint főkötelezettet, a II.r. alperest pedig, mint kezest, hogy az ellene folyamatban volt peres eljárás során hozott jogerős ítélet alapján, a II.r. alperes részére fizetendő marasztalási összegből 68.000.000 Ft-ot és annak kamatait a felperes részére fizesse meg.
A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a felperes által a keresetben megjelölt 2005. július 28-i és 2005. augusztus 1-jei megállapodások nem igazolták az engedményezési szerződés, illetve az annak létrehozására irányuló előszerződés létrejöttét. A másodfokú eljárás során kiegészített bizonyítási eljárás eredményeként ezzel szemben, egy 2005. november 21-én kelt, a II.r. alperes nevében az I.r. alpereshez címzett engedményezési értesítőnek minősített levél, valamint az azt megelőzően tartott egyeztető tárgyalásról készült jegyzőkönyv, a meghallgatott tanuk vallomása alapján azt állapította meg, hogy 68.000.000 Ft engedményezésére mégis megállapodás jött létre a felperes a II.r. alperes között. Az I.r. alperest ezért a Ptk.329.§(1)bekezdése illetve 328.§(4) bekezdése alapján kötelezte arra, hogy a II.r. alperesnek a perbeli építkezéssel kapcsolatban, jogerős ítélet alapján fizetendő, vállalkozási díj címén járó összegből 68.000.000 Ft-ot, az ítéletben írt kamataival együtt, a felperes kezeihez fizessen meg. A II.r. alperest, a Ptk.330.§(1)bekezdése alapján kezesként kötelezte az említett összeg megfizetésére.
A jogerős ítélet elleni – valamennyi fél által benyújtott- felülvizsgálati kérelem alapján a Kúriának az alábbi kérdésekben kellett állást foglalnia:
A felperes által a II.r. alperes tulajdonában álló egyszemélyes korlátolt felelősségű társasággal illetve a II.r. alperessel szemben indított perben hozott jogerős ítéletre és a Pp. 130.§ (1) bekezdés d)pontjában írtakra tekintettel, érdemben elbírálható-e a II.r. alperessel szembeni, a jelen perben előterjesztett kereset.
A II.r. alperes elleni csődeljárás során kötött csődegyezségre tekintettel a Cstv.20.§(3) bekezdésének rendelkezései akadályozzák-e a II.r.alperes elleni kereset érdemi elbírálását.
A másodfokú eljárásban helye volt-e az első fokú bíróság által lefolytatott bizonyítási eljárás kiegészítésének, a bizonyítékok értékelése felülmérlegelésének?
A másodfokú bíróság okszerűen mérlegelte-e a bizonyítékokat, amikor arra következtetett, hogy a felperes és a II.r. alperes között engedményezési megállapodás jött létre, s arról az I.r. alperest, mint kötelezettet értesítették, aki köteles ezért a felperes kezeihez teljesíteni, s e teljesítésért a II.r. alperest kezesi felelősség terheli.
A Kúria – e tekintetben egyetértve a jogerős ítéletben elfoglalt jogi állásponttal - nem látta akadályát a felperesi kereset érdemi elbírálásának. A Pp. 130.§(1) bekezdés d) pontjában írt együttes feltételek fennállását ugyanis nem találta megállapíthatónak. Megállapította továbbá azt is, hogy az érdemi elbírálást akadályozó, a Cstv. 20.§(3) bekezdésének 2011. augusztus 4-étől irányadó szabályai a jelen jogvita elbírálása során nem voltak alkalmazandók.
A Kúria úgy ítélte meg azonban, hogy a másodfokú eljárásban a bizonyítási eljárás kiegészítésének, a bizonyítékok felülmérlegelésének nem volt helye. A másodfokú bíróság a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelésével következtetett arra, hogy a felek által sem állított tartalommal a felperes és a II.r. alperes között 68.000.000 Ft I.r. alperessel szembeni követelés engedményezésére szerződés jött létre. Ezért a Kúria a jogerős ítéletnek az alperesek marasztalására vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte és a felperesi keresetet teljes egészében elutasító elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Budapest, 2012. július 4.
A Kúria Sajtótitkársága