Jelentős ügyek

Az alperes a 2015. január 23-án kelt határozatával a felperes részére 2014. február 1-től megállapított rokkantsági ellátást 2015. február 28-ától megszüntette, egyidejűleg 2015. március 1-től 2017. február 28-ig havi 47.340 forint rehabilitációs ellátást állapított meg. A másodfokú társadalombiztosítási szerv az ellátás időtartamára vonatkozó rendelkezést megváltoztatta, egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes 1993. augusztus 1-jétől létesített munkaviszonyt az alperes jogelődjével. A 2008. szeptember 1-jei jogutódlást követően a munkáltató az alperes lett, amely mint az Sz. Egyházmegye által fenntartott intézmény világnézetileg elkötelezett, katolikus szellemiségű iskola, nevelési elveinek alapja a keresztény vallási és erkölcsi értékek tisztelete.

A felperes kézbesítő munkakörben állt az alperes alkalmazásában. 2013 augusztusától kezdődően vele szemben 42 db panaszbeadványt nyújtottak be, amely miatt az alperes fokozott ellenőrzést rendelt el. Az erről készült vizsgálati jelentés alapján az alperes 2014. október 1-jén kelt azonnali hatályú felmondásával szüntette meg a felperes jogviszonyát. A felperes a keresetében a munkaviszony megszüntetés jogellenességének jogkövetkezményeit kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és a felperest perköltség fizetésére kötelezte.

A felperes 1996. január 1-től rendszeres szociális járadékban részesült, amely ellátást 2012. január 1-től a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (Mmtv.) 33. § (1) bekezdése alapján – rehabilitációs ellátásként folyósítottak. Az alperes a 2013. február 19-én kelt, a másodfokú szerv által helybenhagyott határozatban a rehabilitációs ellátást 2013. március 1. napjával megszüntette. A munkaügyi bíróság a Kúria Mfv.III.10.293/2015/9.

A felperes az általános forgalmi adó (áfa) bevallásában levonható adóként szerepeltette azoknak a számláknak az adótartalmát, amelyek ”lábon álló erdő” értékesítéséről kerültek kibocsátásra.

A másodfokú adóhatóság (alperes) - helybenhagyva az elsőfokú adóhatósági határozatot - azt állapította meg, hogy a felperes tevékenysége nem minősül általános forgalmi adó (áfa) mentesnek, ezért terhére adóhiánynak minősülő adókülönbözetet írt elő, mellőzte az adóbírság kiszabását, de késedelmi pótlékot számított fel.

A Kúria az ügyben hatályában fenntartotta a másodfokú jogerős adóhatósági határozat ellen előterjesztett keresetet elutasító jogerős ítéletet.

Az adózó (felperes) által előterjesztett felülvizsgálati kérelem kapcsán a következőkre mutatott rá:
A felülvizsgálati eljárásban, rendkívüli jogorvoslati jellege miatt, csak a bírói jogalkalmazással összefüggésben keletkezett jogsérelmek orvosolhatók, a közigazgatási hatóság eljárására kereset szerint visszavezethető – bírói ítélettel már elbírált – jogsértések nem reparálhatók.

A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint S.Gy. munkavállaló 2003. június 1-től lakatos munkakörben állt alkalmazásban a felperesnél, a munkavállaló a 2015. január 6-án lefolytatott időszakos orvosi vizsgálat alapján a lakatos munkakör ellátására „nem alkalmas” minősítést kapott, amely minősítést a másodfokú munkaköri alkalmassági vélemény is helybenhagyott.

A felperes 2011. december 31. napjáig III. csoportos rokkantsági nyugdíjban részesült, amely a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011.évi CXCI. törvény (Mmtv.) 33. § (1) bekezdése alapján 2012. január 1-jétől rehabilitációs ellátásként került tovább folyósításra.

A felperes az 1983. február 7. napján született tartósan beteg gyermeke után ápolási díjban nem, a gyermekkel 1983. január 10-től 1983. május 28-ig terhességi gyermekágyi segélyben (Tgyás),
majd 1983. június 10-től 1991. december 31-ig gyermekgondozási segélyben (Gyes) részesült.