A felperes 2011. december 31. napjáig III. csoportos rokkantsági nyugdíjban részesült, amely a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011.évi CXCI. törvény (Mmtv.) 33. § (1) bekezdése alapján 2012. január 1-jétől rehabilitációs ellátásként került tovább folyósításra.
A társadalombiztosítási szervek a rehabilitációs ellátásként folyósított ellátást 2015. december 31. napjával megszüntették és ezzel egyidejűleg a komplex minősítés alapján 2016. január 1. napjától rokkantsági ellátást állapítottak meg azzal, hogy a felperes egészségi állapotának mértéke 50%, állapota alapján C2 minősítési kategóriába tartozik, felülvizsgálata 2017. október hónapban szükséges.
A bíróság ítéletével az Mmtv. 2. § (1) bekezdése, 15/A. § (1)-(2) bekezdése, 19. § (1) bekezdése, a a komplex minősítésre vonatkozó részletes szabályokról szóló 7/2012. (II.14.) NEMFI rendelet (NEFMIr.) 1. számú melléklet 11.2. pontja, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 18. § (1) bekezdés g) pontja, valamint a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 229. § (1) bekezdése rendelkezései alkalmazásával – a felperes keresetét elutasította.
A Kúria mindenek előtt rámutatott - utalva az Mfv. III. 10.359/2016/5. számú ítéletében kifejtett álláspontjára - , hogy a Pp. 229. § (1) bekezdése a keresetindítást, illetve az ítélettel már elbírált jognak a felek által történő, egymással szembeni vitatását zárja ki abban az esetben, ha a bíróság korábban azonos tényalapból származó ugyanazon jog iránt keresettel érvényesített jog tárgyában hozott jogerős ítéletet. A társadalombiztosítási szervek 2012-ben – az akkor hatályos jogszabályok alapján – a felperesnek az Mmtv. által bevezetett új ellátásra való jogosultságát és annak mértékét vizsgálták. Ennek során a felperes jogosultságáról, ahhoz tartozóan az egészségi állapotának mértékéről a társadalombiztosítási szerveknek és a határozatukat felülvizsgáló bíróságnak a korábban hatályos jogszabályokhoz képest eltérő jog- és orvosszakmai szabályok alkalmazásával kellett dönteniük. A korábbi, társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránti per tárgya és azok tényalapja, függetlenül attól, hogy az ellátásokat a törvényhozó – egyebek mellett – az egészség károsodásához kötötte, nem volt azonos. Az ellátások – a Tny.-ben és az Mmtv.-ben foglaltak szerint – eltérő feltételekkel juttatott jogosultságokat takarnak, amelyek vizsgálata és megítélése eltérő időpontban fennálló tények alapján történt. Mindezek alapján a korábbi ítélet jogereje nem zárta ki, hogy a társadalombiztosítási szervek a felperes egészségkárosodását/egészségi állapotát felülvizsgálják és annak alapján az Mmtv. szerinti ellátásról határozatot hozzanak, továbbá azt sem, hogy a társadalombiztosítási határozatot a bíróság a perben érdemben felülvizsgálja. Az a tény, hogy a felperes más ellátásra (rokkantsági nyugdíjra) való jogosultságát megalapozó feltétel, vagyis a 67%-os munkaképesség csökkenés 2000. augusztus 1. napjától teljesült és az annak megítélése alapjául szolgáló egészségi állapotát az orvosszakértői szerv, illetve a bíróság – a jogerős ítéletben rögzítettek szerint – nem tartotta felülvizsgálandónak, nem zárja ki, hogy a felperes egészségi állapota az eltérő feltételekkel nyújtott, átalakított ellátásra való jogosultság elbírálása során ismételten vizsgálatra kerüljön. A felperes által hivatkozott korábbi jogerős ítélet rokkantsági nyugdíj tárgyában született, amely a megváltozott munkaképességű személyek ellátására való jogosultságot szabályozó Mmtv. rendelkezéseitől eltérő jogszabályi jogi alapon álló határozat és ellátási fajta volt. A rokkantsági nyugdíjat rendező jogszabályok az Mmtv. rendszerétől lényegesen eltérően rendezték a felek jogait, kötelezettségeit, az ellátás fajtáját. A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Mfv.III.10.659/2016/4.)
Budapest, 2017. február 20.
A Kúria Sajtótitkársága