Az I.r. felperes 2006. december 1-jétől került beosztásra az alperes telephelyére forgalmi gépkocsivezetőként. 2006. december 29-én munkavégzés közben balesetet szenvedett, amikor az A. téri autóbusz-végállomáson az általa vezetett jármű irányíthatatlanná vált, azzal áthajtott a parkos területen, ezt követően pedig egy kerítésnek, majd lakóháznak ütközött. Az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet 2009. február 16-án készült szakvéleménye alapján az I.r. felperes össz-szervezeti egészségkárosodása 42 %, amelyből az üzemi baleseti egészségkárosodás mértéke 20 %.
Az I.r. felperes felülvizsgálati kérelemmel is érintett keresetében nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest 4.000.000 forint összegben. A II.r. felperes (házastársa), és a III.r., valamint a IV.r. felperes (gyermekek) ugyancsak nem vagyoni kártérítés iránt terjesztettek elő keresetet. A II.r. felperes 2.000.000 forint, míg a III. és IV.r. felperes személyenként 1.000.000 – 1.000.000 forint megfizetését igényelte az alperestől.
Az elsőfokú bíróság ítéletével – egyebek mellett – kötelezte az alperest, hogy nem vagyoni kártérítés címén fizessen meg az I.r. felperesnek 1.000.000 forintot és annak 2006. december 29. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatát. A II.r. felperesnek 500.000 forint, a III.r. felperesnek 250.000 forint, a IV.r. felperesnek 250.000 forint nem vagyoni kártérítést talált megállapíthatónak.
A felperesek és a beavatkozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság kiegészített részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében részben megváltoztatta. Az alperes kártérítési felelősségének megállapítása és az I.r. felperes részére megítélt nem vagyoni kártérítésben marasztalása körében az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A II., III., és IV.r. felperes keresetét elutasította.
A felperesek felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint megalapozott.
A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a nem vagyoni kártérítés megtérítésére irányuló kérelem elbírálásakor azt kell értékelni, hogy a sérelem hozzávetőleges ellentételezésére milyen mértékű vagyoni szolgáltatás nyújt körülbelül egyenértékű, másnemű kompenzációt a nehezített életvitelhez képest [BH1993.127., 34/1992. (VI.1.) AB határozat]. Ennek során a nem vagyoni kártérítés összege meghatározásakor figyelemmel kell lenni a káronszerzés tilalmára, a kellő mértéktartás elvén alapuló bírói gyakorlatra. A mérlegelésnél a sérelem által előállt konkrét, egyedileg megállapítható hátránynak és annak súlyának van jelentősége az 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 177. §-ának (2) bekezdése helyes értelmezése szerint.
Az I.r. felperes életminőségét fizikálisan és pszichésen is érintő sérülés ellentételezéseként megállapított 1.000.000 forint nem vagyoni kártérítés mértéke megfelelt a jogszabályoknak, és az AB határozatban kifejtett jogelveknek figyelembe véve a baleset bekövetkezésekori értékviszonyokat is (2006. december 29.).
Téves jogi álláspontot fejtett ki a másodfokú bíróság a II., III., és IV.r. felperesek nem vagyoni kártérítés iránti igényének elbírálása során. Nem helytálló azon megállapítása, miszerint „a felperes a balesetet követően felgyógyult, az átmeneti családi életben bekövetkezett zavar, illetőleg feszült kapcsolatok nem bizonyított, hogy tartós állapotot eredményezett, és az a balesettel összefüggésben áll”. Következetes az ítélkezési gyakorlat ugyanis abban, hogy a munkavállaló egészségkárosodása esetén nem szükséges maradandó fogyatékosság/állapot kialakulása a nem vagyoni kártérítés megállapíthatóságához. (Mfv.I.10.463/2013/10.).
Az eljárás során bizonyításra került, hogy a II.r. felperesnél férje balesete mind fizikálisan, mind pszichésen jelentős megterhelést jelentett. Az elsőfokú bíróság fejtette ki helytállóan, hogy a balesettel összefüggésben a II.r. felperesre többletfeladatok hárultak, a házastársak egymással való kapcsolata elnehezült, barátaik távol maradtak. Minderre figyelemmel pedig a II.r. felperes életminőségében is negatív változások álltak be. Mindezek kompenzálására az elsőfokú bíróság a káresemény bekövetkezéskori ár- és értékviszonyokra figyelemmel jogszabálysértés nélkül állapította meg a nem vagyoni kártérítés összegét 500.000 forintban.
Ugyancsak az elsőfokú bíróság döntése helyes a III. és a IV.r. felperesek (gyermekek) keresetét illetően. Mindkét felperes esetében igazságügyi pszichológus szakértő állapította meg, hogy az apjuk üzemi balesete pszichésen jelentősen megviselte őket, fiatal felnőttként állt elő életükben olyan negatív változás, amely lelki sérülést is okozott náluk. Ebből következően pedig a 250.000 forintos nem vagyoni kártérítési igény – a balesetkori ár- és értékviszonyokra figyelemmel – nem volt eltúlzottnak tekinthető.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős részítéletet az I.r. felperesre vonatkozóan megállapított nem vagyoni kártérítés mértékét illetően hatályában fenntartotta [Pp. 275. § (3) bekezdés], míg a II., III., és IV.r. felperes tekintetében a jogerős részítéleti döntést hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság által megítélt összeget helybenhagyta [Pp. 275. § (4) bekezdés].
Budapest, 2015. december 2.
A Kúria Sajtótitkársága