A terheltek a II. világháborúban 1942 őszén az akkori Szovjetunió (ma: Ukrajna) területén Lemberg (ma: Lvov) városában a megszálló magyar hadsereg katonái voltak. Az 1950-ben lefolytatott büntetőeljárásban mind az első- mind a másodfokú bíróság azt rótta a terhükre, hogy a megszállott területen élő zsidó lakosság tehetősebb tagjainak azt ígérték, miszerint anyagi ellenszolgáltatás fejében Magyarországra csempészik őket, ahol biztonságban élhetnek.
A vámhatóság elévülésre alapítottan rendelkezett az ügyféli követelés törléséről, és mivel a felperes vitatta e rendelkezés jogszerűségét, az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia kellett az elévülést szabályozó, alkalmazandó jogszabályokban foglalt feltételek teljesültségét.
Az adóhatóság határozatában a felperes terhére adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. A másodfokú adóhatóság (alperes) megsemmisítette az első fokú határozat adóbírságra vonatkozó részét és e körben új eljárást rendelt el, ezt meghaladóan az első fokú határozatot helyben hagyta.
Az első fokú adóhatóság az új eljárás eredményeként hozott határozatában ismét kötelezte a felperest adóbírság megfizetésére, és az alperes ezt a határozatot helybenhagyta.
Az adóhatóság (alperes) határozatában az egyéni vállalkozó (adózó) terhére 14.725.096 Ft adókülönbözetet írt elő, 7.354.956 Ft adóbírságot szabott ki, 6.248.234 Ft késedelmi pótlékot számított fel. Az alperes eljárása során az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 108.§-ára alapítottan becslést alkalmazott.
Az adózó az alperes határozata ellen bírósági felülvizsgálatot kezdeményezett.