Tájékoztató a Kúria Kfv.V.35.680/2011.számú ügyben hozott elvi jelentőségű döntéséről, mely szerint az elhunyt egyéni vállalkozó örököse adó megfizetésre kötelezhető személynek minősül, nem jogutódja az elhunyt adózónak,ezért a perbe félként nem léphet be

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2013. február 19.

Az adóhatóság (alperes) határozatában az egyéni vállalkozó (adózó) terhére 14.725.096 Ft adókülönbözetet írt elő, 7.354.956 Ft adóbírságot szabott ki, 6.248.234 Ft késedelmi pótlékot számított fel. Az alperes eljárása során az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 108.§-ára alapítottan becslést alkalmazott. 

Az adózó az alperes határozata ellen bírósági felülvizsgálatot kezdeményezett.

Az elsőfokú bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 111.§ (1) bekezdésére alapítottan végzésében – mivel az adózó a keresetlevél benyújtását követően elhalálozott - az eljárás félbeszakadásáról döntött. Az ezt követően hozott végzésében pedig azt állapította meg, hogy az adózó jogutódjaként, törvényes örököse, fia (felperes) perbe lép. E végzését a jogerős hagyatékátadó végzésre, és a Pp. 61.§ (1) és (2) bekezdéseire alapította.

A per során az elhunyt adózó felesége, aki özvegyi jogon továbbfolytatta az egyéni vállalkozást, bejelentette, hogy perbe kíván lépni, arra hivatkozott, hogy „özvegyként, házastársi vagyonközösségből fakadóan” őt terheli az alperesi határozattal megállapított fizetési kötelezettség 1/2-e. Az elsőfokú bíróság elutasította az özvegy felperesi jogutódkénti perbelépését.
 
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta, és az alperes határozatát 7.362.548 Ft adókülönbözet, 3.677.473 Ft adóbírság és 4.124.117 Ft késedelmi pótlék tekintetében hatályon kívül helyezte, az alperest e körben új eljárás lefolytatására kötelezte. Jogi álláspontja a következő volt:
A keresettel támadott határozat nem felel meg az Art. 108.§ (1) és (2) bekezdéseinek, nem álltak fenn a becslés törvényi feltételei és az alperes becslési módszere nem alkalmas a valós adó alapjának valószínűsítésére. E jogszabálysértések miatt az alperesi határozat szerinti fizetési kötelezettséget azért csak fele részében helyezte hatályon kívül, mert a felperes csak ebben a körben jogutódja az adózónak.

Az alperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria az első fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a pert megszüntette. Végzésében a következőkre mutatott rá:

Az egyéni vállalkozásról szóló 1990.évi V. törvény 13.§ (1) bekezdésének c) pontja értelmében megszűnik az egyéni vállalkozói tevékenység gyakorlásának joga, ha az egyéni vállalkozó meghal, vagy cselekvőképességét elveszti, kivéve: „ha vállalkozói tevékenységét özvegye vagy örököse; cselekvőképességének elvesztése esetén pedig az egyéni vállalkozó nevében és javára törvényes képviselője folytatja”. A rendelkezésre álló adatok szerint az adózó özvegye folytatta a vállalkozást.

A vállalkozói tevékenység gyakorlása személyes jog, e gazdasági tevékenység gyakorlása nem tartozik az örökhagyó hagyatékához. Az egyéni vállalkozó özvegye azzal, hogy folytatja az egyéni vállalkozást, nem válik az elhunyt egyéni vállalkozó, mint magánszemély általános jogutódjává. Az egyéni vállalkozó esetében a gazdálkodó szervezet maga az egyéni vállalkozóként működő természetes személy, ezért az egyéni vállalkozóként működő gazdasági szervezet vagyona egybeesik a vállalkozó, mint természetes személy vagyonával, tehát nem különül el a magánvagyonától. Az egyéni vállalkozói vagyon, mint az elhunyt egyéni vállalkozó hagyatékához tartozó vagyonrész a Ptk. szabályai szerint örökölhető.

Az adózó az a személy, akinek adókötelezettségét, adófizetési kötelezettségét az adót, költségvetési támogatást megállapító törvény vagy az Art. írja elő, és nem minősül adózónak a kizárólag adómegfizetésre köteles személy. Az adó megfizetésre kötelezés kizárólag közjogi, pénzügyi jogi rendelkezéseken, e tárgyban hozott közigazgatási határozaton alapulhat. Az örökös kizárólag az adójogi szabályok alapján kötelezhető az adótartozás megfizetésére.

A hagyaték az örökhagyó halála esetén átszálló vagyon összessége polgári jogi értelemben. Az öröklés polgári jogi jogutódlás. Ahhoz, hogy jog vagy kötelezettség öröklés útján átszállhasson szükséges, hogy ezek polgári jogon alapuljanak, és vagyoni jellegűek legyenek. Nem öröklés útján szállnak át, még ha vagyoni jellegűek is a más, nem polgári jogszabályokon, így államjogi, államigazgatási jogszabályokon alapuló jogok és kötelezettségek. Mindazok a jogok és kötelezettségek tehát, amelyek nem polgári jellegűek, nem az öröklési jog szabályai szerint szállnak át, hanem külön jogszabály (pl. közjog, pénzügyi jog) rendelkezései alapján. Az örököst, mint mögöttest felelős terhelő adótartozás nem magánjogi, hanem közjogi jogviszonyban keletkezik, ezért a halálozás nem változtatja meg a jogviszony jellegét közjogiról polgári jogira. Az adótartozást az adóhatóság nem polgári eljárásban, hanem kizárólag közjogi jogviszonyban, és az erre irányuló közigazgatási eljárásban, az adójogi eljárási és anyagi jogi jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően érvényesítheti. Az adótartozás megfizetését az Art. alapján az adóhatóságnak határozattal kell megállapítania. Az adóhatóságnak az adózó halála esetén az örököst a személyéről történő tudomásszerzést követően örökrésze arányában külön határozattal kell köteleznie az adózó terhelő adótartozás megfizetésére az Art. 35.§ (2) bekezdése és 131.§ értelmében. 

Az elhunyt adózónak jogerős hagyatékátadó végzésre figyelemmel van örököse, ez az adó megfizetésre kötelezhető személy azonban az adózó ellen indult eljárásban, illetve az adózó által kezdeményezett bírósági eljárásban félként, felperesként – az előzőekben kifejtettekre figyelemmel - nem járhat el. Az adózóval szemben hozott határozatok ellen az örökös a közjogi, Art-beli szabályozás értelmében jogorvoslati kérelmeket nem terjeszthet elő, tekintettel arra, hogy nem minősül adózónak és jogutódnak sem, kizárólag adómegfizetésre kötelezhető személynek tekinthető. Az adójogi, közjogi speciális szabályok felülírják a Pp. 61., 62.§-ai szerinti szabályozást.

A bíróságnak a pert az eljárás bármely szakaszában meg kell szüntetnie a Pp. 157.§ g) pontja értelmében a fél halála vagy megszűnése esetén, ha jogviszony természete a jogutódlást kizárja. Minden olyan esetben tehát, amikor az anyagi jogi szabályok a jogutódlást kizárják, a bíróságnak a per megszüntetéséről kell határoznia. Ez a rendelkezés az irányadó - a Pp. 270.§ (1) bekezdése értelmében – a Kúria előtt folyó rendkívüli jogorvoslati eljárásban is. Ha és amennyiben a per megszüntetésének van helye, a bíróság, a Kúria nem dönthet érdemben a kereset, illetve felülvizsgálati kérelem tárgyában.

Budapest. 2013. január

A Kúria Sajtótitkársága