A felperes pénzügyi előadó jogviszonyát az alperes 2011. március 7-én kelt felmentéssel – indokolás nélkül – megszüntette az ügyben irányadó 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 17. §-ának (1) bekezdése alapján.
A felek életközössége 2002-ben megszűnt, a per azonban csak 2011-ben indult. Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felülvizsgálati eljárás alapkérdése – és a teljes eljárásé – az egyéni vállalkozó élettárs (alperes) egyéni vállalkozói vagyonának köre és értéke volt. A felperes a vállalkozói vagyont globálisan – egy összegben - határozta meg, vagyonleltárt, ennek megfelelő vagyonmérleget nem terjesztett elő.
A felperes szolgálati panasza elutasítását követően előterjesztett keresetében kártérítés jogcímén a beosztásából való felfüggesztés időszakára az elmaradt cafeteria juttatás, akciószolgálati pótlék, utasforgalmi pótlék, éjszakai pótlék, valamint jutalmaknak megfelelő összeg megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy a felfüggesztés időszakára ugyanazon juttatások illetik meg, mint azokat a kollégáit, akik ténylegesen szolgálatot teljesítettek.
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a 2009. május 26-tól rendszergazda munkakörben az alperes alkalmazásában álló felperes munkaszerződését a felek 2010. december 1-jén kiegészítették és versenyjogi megállapodást kötöttek. A megállapodásban a felperes vállalta, hogy a munkaviszonya bármilyen jogcímen történő megszüntetése esetén 12 hónapig nem helyezkedik el a munkáltatóéval azonos tevékenységet folytató cégnél, amelynek ellenértékeként a munkáltató a személyi alapbér összegét havi 21.700 forint összeggel megemelte.
A felperes 2014. március 19-én kérelmet nyújtott be a kormányhivatal munkaügyi központjánál egy mongol állampolgár betanító képzés keretében történő foglalkoztatása engedélyezése iránt varrómunkás munkakörben. A munkaügyi központ a kérelmet elutasította arra hivatkozva, hogy a foglalkoztató nem igazolta azon körülmények fennállását, amelyekre tekintettel az engedély a munkaerő-piaci helyzet vizsgálata nélkül kiadható lett volna. A másodfokú hatóság határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.