04

I. Az elsőfokú bíróság ítéletének a keresetet az alperesek egyetemleges marasztalására irányuló részében elutasító rendelkezése nem minősül kizárólag az alperesek egyikével szembeni marasztalási keresetet elutasító rendelkezésnek. Az egyetemleges kötelezettség anyagi jogi jellemzői miatt vonatkozik az ítéletben egyedül marasztalt alperesre is. 

I. A biztosítási szerződésből eredő igény elévülésének idejét egy évre lerövidítő általános szerződési feltétel azért tisztességtelen, mert a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel alkalmazójával szerződő fél hátrányára állapítja meg. A Ptk.

I. A kiegészítő ítélettel szemben – a törvényi határidőn belül – a kiegészítő ítéletbe foglalt rendelkezések tekintetében terjeszthető elő felülvizsgálat. Ha a törvény abszolút jelleggel kizárja a jogerős ítélet felülvizsgálatát, a Kúria – a felülvizsgálati kérelemben felhozott indokok tartalmától függetlenül – nem jogosult a felülvizsgálatot engedélyezni.

1. Ha a felperes az elővásárlási jogból eredő kötelezettségek alperesi megszegéséből eredő alanyi jogot érvényesít, akkor a jogalapnak minősülő anyagi jogi jogszabályi rendelkezés értelmezése körében hivatkozott joggal való visszaéléssel kapcsolatban neki kell konkrét (történeti) tényeket állítania, valamint e tényekre vonatkozó alperesi vitatás esetén azokat bizonyítania. 

A Ptk. 6:102. § (1) bekezdése alapján tisztességtelen az a fogyasztói szerződésben alkalmazott általános szerződési feltétel, amely 
– a fogyasztót a jogszabályi kötelezettségét jelentősen meghaladó mértékű és időtartamú titoktartási kötelezettséggel terheli; 
– tisztességtelen kikötések kikényszerítését biztosítja kötbérrel; 
– a közvetítő megkerülése szempontjából jelentőséggel nem bíró kötelezettségszegés esetén is kötbérkövetelésre ad lehetőséget; 

Az élettársak gazdasági (érdek)közössége szorosan összefügg magának az élettársi kapcsolatnak a létrejöttével és fennállásával.

I. Az Ehtv. 8. § (2) bekezdése pozitív és negatív megközelítéssel együttesen teszi egyértelművé a vallási közösségek védett belső autonómiáját: azon túl, hogy a korábbi szabályozással egyezően kizárja a vallási közösségek belső szabályai alapján hozott határozatok teljesüléséhez állami út igénybevételét, megtiltja egyúttal – az előző megközelítés ellenkező oldaláról – a vallási közösségek belső szabályain alapuló döntések bírósági felülbírálatát (módosítását, vizsgálatát) is. 

A jogi személy vonatkozásában a másodfellebbezést megalapozó ellentétes döntésnek minősül, ha az elsőfokú bíróság az ítéletében az ügyészség erre irányuló indítványa ellenére nem dönt a jogi személlyel szemben előterjesztett pénzbírság alkalmazásáról, majd a másodfokú bíróság a jogi személlyel szemben pénzbírságot szab ki [2001. évi CIV. törvény 2. §, 7. §, 18. §, 20. §, 21/A. §; Be. 618. § (3) bek.].

A jogerős ítélet rendelkező részének és az indokolás részét képező tényállásának a teljes ellentéte valósul meg, ha a járásbíróság ügydöntő határozata bűnösséget megállapító ítélet, azonban az írásba foglalt ítélet indokolásában szereplő történeti tényállás az egyik terhelt megnevezését, vádlotti minőségét, ekként cselekvőségének pontos, a büntetőjogi felelősségről való döntéshez szükséges leírását nem tartalmazza [Be. 608. § (1) bek. f) pont].

I. A büntetőjogi felelősség megállapítása csak és kizárólag a vád tárgyává tett lényeges (releváns) tények alapulvételével történhet, olyan bűncselekményre vonatkozó tényeket a bíróság nem állapíthat meg, amelyet a vád nem tartalmazott [Be. 6. § (3) bek.].