A jogerős ítélet rendelkező részének és az indokolás részét képező tényállásának a teljes ellentéte valósul meg, ha a járásbíróság ügydöntő határozata bűnösséget megállapító ítélet, azonban az írásba foglalt ítélet indokolásában szereplő történeti tényállás az egyik terhelt megnevezését, vádlotti minőségét, ekként cselekvőségének pontos, a büntetőjogi felelősségről való döntéshez szükséges leírását nem tartalmazza [Be. 608. § (1) bek. f) pont].
[1] A járásbíróság az ítéletével – a terhelt távollétében lefolytatott eljárásban – az ismeretlen helyen tartózkodó I. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett lopás vétségének kísérletében [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont bc) alpont], bűnsegédként elkövetett lopás vétségének kísérletében [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont bc) alpont], bűnsegédként elkövetett lopás vétségének kísérletében [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont bf) alpont] és bűnsegédként elkövetett rongálás bűntettében [Btk. 371. § (1) bek., (3) bek. a) pont]. Ezért őt – halmazati büntetésül – 1 év 2 hónap, börtön fokozatú szabadságvesztés-büntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy az I. r. terhelt legkorábban a szabadságvesztés-büntetés kétharmad részének, de legkevesebb 3 hónap kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett az I. r. terhelt által a magánfélnek fizetendő kártérítésről, a lefoglalt dolgokról, az illeték és a bűnügyi költség viseléséről is.
[2] Fellebbezés hiányában az elsőfokú ítélet az I. r. terhelt vonatkozásában jogerőre emelkedett.
[3] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozatával szemben a vármegyei főügyészség terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés d) pontjára alapítottan, arra hivatkozással, hogy az eljárt bíróság az ítéletét a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg.
[4] Az indítvány szerint az ismeretlen helyen tartózkodó I. r. terhelttel szemben a járásbíróság az eljárást a Be. CI. Fejezete szerint folytatta le, az ítéletet az I. r. terhelt tekintetében a Be. 561. § (2) bekezdése szerint teljes indokolással látta el, amelynek része a bíróság által megállapított tényállás is [Be. 561. § (3) bek. c) pont]. Kifejtette, hogy az írásba foglalt ítélet történeti tényállása a II. r. terhelttel szemben korábban hozott ítélet történeti tényállásával szó szerint megegyezik, amelynek következtében – vélhetően leírási hiba miatt – valamennyi bűncselekmény esetében elkövetőként „a II. r. vádlott és társa” szerepel, míg I. r. terhelt a tényállásban nincs nevesítve. Ebből következően az I. r. terhelt bűnösségének megállapítása az ítélet indokolásából nem vezethető le, emiatt pedig az elsőfokú ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétbe került, amely a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontjában írt abszolút eljárási szabálysértésnek minősül, és a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja szerinti felülvizsgálati okot valósítja meg.
[5] Az abszolút eljárási szabálysértésre tekintettel indítványozta, hogy a Kúria a Be. 663. § (2) bekezdése alapján a járásbíróság ítéletét helyezze hatályon kívül, és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárásra.
[6] A Legfőbb Ügyészség átiratával a felülvizsgálati indítványt, annak helyes indokaira tekintettel fenntartotta, és az abban foglaltakkal megegyező indítványt tett.
[7] Utalt arra is, hogy az I. r. terhelt a bűnügyi nyilvántartás adatai szerint a felülvizsgálati indítvánnyal érintett ítélettel kiszabott szabadságvesztés-büntetését tölti, ezért a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése esetén a Kúriának a terhelt fogvatartása kérdésében is döntenie kell. Ezért arra is indítványt tett, hogy a Kúria – a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett – a Be. 276. § (2) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján rendelje el az I. r. terhelt letartóztatását a megismételt eljárásra utasított járásbíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozandó határozatáig, figyelemmel arra, hogy az alapügyben a vádirat benyújtása után az I. r. terhelt tartózkodási helye ismeretlenné vált, így az eljárást is a távollétében kellett lefolytatni, és elfogató parancs útján – az ügydöntő határozat jogerőre emelkedését követően – került elfogásra.
[8] A felülvizsgálati indítvány alapos.
[9] A Be. 648. § b) pontja alapján felülvizsgálatnak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen eljárási szabálysértés miatt is helye van.
[10] A felülvizsgálat alapjául szolgáló eljárási szabálysértéseket a Be. 649. § (2) bekezdése határozza meg. A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja értelmében eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a határozatát a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg. A Be. 608. § (1) bekezdés f) pontja szerint feltétlen hatályon kívül helyezést eredményez, ha az elsőfokú ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes.
[11] Az ügyészség a Be. 651. § (1) bekezdése és (2) bekezdés a) pontja alapján a terhelt terhére és javára is terjeszthet elő felülvizsgálati indítványt. A terhelt terhére felülvizsgálati indítványt a Be. 652. § (3) bekezdése alapján 6 hónapon belül, a javára szóló felülvizsgálati indítványt pedig a Be. 652. § (4) bekezdése értelmében határidő nélkül lehet előterjeszteni. A Kúria 1/2021. számú Büntető jogegységi határozatának 1. pontja azt mondja ki, hogy az eljárási szabálysértés [Be. 649. § (2) bek.] miatt előterjesztett felülvizsgálati indítványnak nincs iránya. Ebből következően az abszolút eljárási szabálysértés miatti hatályon kívül helyezésre irányuló felülvizsgálati indítványra nem vonatkozik a Be. 652. § (3) bekezdése szerinti határidő.
[12] A Kúria mindezek alapján megállapította, hogy a felülvizsgálati indítványt az arra jogosult joghatályosan terjesztette elő, megjelölte azt a határozatot, amely ellen irányul, valamint az indítvány előterjesztésének okát és célját, ezért a Kúria a felülvizsgálati indítványt érdemben bírálta el.
[13] A Be. 659. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálása során a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.
[14] A büntetőeljárási törvény a bíróság határozatai tekintetében, azok tartalmi elemeire és szerkezetére vonatkozó kötelező előírásokat tartalmaz. A Be. 451. § (1) bekezdése alapján a bíróság határozata – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – bevezető részből, rendelkező részből, jogorvoslati részből, indokolásból és záró részből áll. Az (5) bekezdés szerint az indokolás a bíróság által megállapított, a döntés alapjául szolgáló, jelentős tényeket és körülményeket, valamint a határozat alapjául szolgáló jogszabályokat tartalmazza.
[15] A Be. 561. § (3) bekezdés c) pontja értelmében az ügydöntő határozat indokolásának része a bíróság által megállapított tényállás, amely még rövidített indokolás lehetősége [Be. 561. § (1) bek.] esetén is a határozat indokolásának kötelező eleme.
[16] A Kúria a BH 2021.193. számon közzétett eseti döntésében rámutatott, hogy ha a bűnösség megállapítása esetén a jogerős ítélet indokolásából hiányzik a büntetőjogi felelősség megállapítását megalapozó bűncselekmény történeti tényállása, akkor az ítélet rendelkező része – a hiányzó tényállás folytán – a rendelkező résszel ellentétes, ezért a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontjában írt abszolút eljárási szabálysértés, és ezáltal a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja szerinti felülvizsgálati ok megvalósul (hasonlóan: Bfv.I.624/2021/13., Bfv.III.1.525/2021/9.).
[17] Ellenben az indokolás rendelkező résszel fennálló teljes ellentéte nem állapítható meg, ha a büntetőjogi felelősség kérdésében az egyébként hiányos indokolásból is azonos irányú következtetés olvasható ki (Kúria Hkf.II.6/2022/6.).
[18] A felülvizsgálattal érintett ügy sajátossága, hogy az I. r. és a II. r. terhelttel szemben benyújtott vádirat alapján eljárva a járásbíróság a II. r. terhelttel szemben az előkészítő ülésen ügydöntő határozatot hozott, míg az ismeretlen helyen tartózkodó I. r. terhelttel szemben az eljárást – a Be. CI. Fejezetében foglalt szabályok szerint, a távollétében – tovább folytatta.
[19] A teljesség érdekében utal arra a Kúria, hogy a járásbíróság relatív eljárási szabálysértést vétett azzal, hogy az ügyet a II. r. terhelt vonatkozásában – a Be. 503. § (2) bekezdés alkalmazásával – nem különítette el a határozathozatal előtt, így az eljárást ugyanazon ügyszám alatt folytatta az I. r. terhelttel szemben, ennek következményeként pedig – az ügyviteli szabályok szerint ugyanazon ügyben – két ügydöntő határozatot hozott.
[20] A járásbíróság az I. r. terhelttel szemben az ítélet indokolásában felhívta a Be. 562. § (2) bekezdését, amely szerint ha a fellebbezés kizárólag a büntetésre, illetve az intézkedésre vonatkozó rendelkezés ellen irányul, az ügydöntő határozat indokolása az 561. § (3) bekezdés a)–c) és e) pontjában és az 564. § (4) bekezdésében meghatározottakból is állhat (rövidített indokolás).
[21] Ugyanakkor – a távollétes eljárások speciális szabályai között – az elbíráláskor hatályos Be. 750. § (4a) bekezdése kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a távollevő terhelttel szemben folytatott eljárásban a Be. 562. § (2) és (3) bekezdésének rendelkezései nem alkalmazhatók. Emellett az elsőfokú bíróság ítéletével szemben fellebbezést az arra jogosultak nem is nyújtottak be. Így e szabály alkalmazása az adott ügyben fel sem merülhetett.
[22] Ugyancsak nem volt alkalmazható az ügydöntő határozat rövidített indokolásának lehetősége a Be. 562. § (1) bekezdése alapján, mivel a bíróság az ügydöntő határozatát az I. r. terhelttel nem kihirdetés vagy kézbesítés útján közölte, hanem hirdetményi úton (BH 2019.196.).
[23] Ugyanakkor még a rövidített indokolásnak is szükségszerű eleme a történeti tényállás, amelynek rendeltetése, hogy a megvádolt személy vonatkozásában a büntetőjogi felelősség, a minősítés és a büntetéskiszabás szempontjából jelentős valamennyi tényt rögzítse. Amennyiben pedig a tényállásban a bíróság a terheltet azonosításra alkalmas módon (névvel vagy legalább a rendűségének a feltüntetésével) egyértelműen nem jelöli meg, a rendelkező rész szükségszerűen teljes ellentétbe kerül az indokolással.
[24] A Kúria rögzíti, hogy a járásbíróság az I. r. terhelttel szemben, a távollétében lefolytatott eljárás eredményeként meghozott, ügydöntő határozata bűnösséget megállapító ítélet, amelynek rendelkező része szerint a bíróság az I. r. terhelt büntetőjogi felelősségét összesen 5 rendbeli bűncselekmény elkövetésében állapította meg.
[25] Ehhez képest az írásba foglalt ítélet indokolásában szereplő történeti tényállás az I. r. terhelt cselekvőségének pontos, a büntetőjogi felelőssége tárgyában meghozott döntést megalapozó leírását nem tartalmazza. A felülvizsgálati indítvány helyesen utalt arra, hogy az I. r. terhelt név szerint a jogerős ítélet tényállásában nem szerepel, a bíróság elkövetőként – névvel és a rendűsége feltüntetésével – kizárólag II. r. terheltet jelölte meg azzal, hogy a II. r. terhelt a cselekményeket „társával” követte el. Vagyis a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás nem tartalmazza az I. r. terhelt nevét (vagy legalább a rendűsége megjelölését), de még a vádlotti minőségét sem, ebből eredően nincs I. r. terhelt cselekvőségére vonatkozó ténymegállapítása.
[26] Az ítélet indokolásának a bizonyítékok értékelésére, a bűncselekmények minősítésére és a büntetéskiszabásra vonatkozó részei egyértelműen az I. r. terheltre utalnak ugyan, azonban olyan ténymegállapítást nem tartalmaznak, amelyeket – a Kúria gyakorlata szerint (BH 2016.163.III., BH 2006.392.) – a tényállás részének tekintve az elkövető egyedi azonosíthatóságát lehetővé tennék az ítélet tényállási részében.
[27] Mindezek tükrében a felülvizsgálati indítvány helyesen hivatkozott arra, hogy a jogerős ítélet rendelkező része és az indokolás részét képező tényállása teljes ellentétben van, figyelemmel arra, hogy a bűnösnek kimondott terhelt kiléte és cselekvősége az ítéleti tényállásból nem állapítható meg.
[28] A Be. 663. § (2) bekezdése szerint a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot hatályon kívül helyezi, és az eljárást megszünteti, a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságot új eljárásra utasítja, illetve az ügyiratokat az ügyészségnek megküldi, ha az alapügyben a bíróság a jogerős ügydöntő határozatát a Be. 649. § (2) bekezdés a)–d) pontjában meghatározott valamely eljárási szabálysértéssel hozta meg. A Be. 608. § (1) bekezdés f) pontjában foglalt eljárási szabálysértés esetén az eljárás megszüntetésére, illetve az ügyiratok ügyészségre történő megküldésére nincs lehetőség, ezért a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra utasításának volt helye.
[29] Mindezekre figyelemmel a Kúria a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen eljárva az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
(Kúria Bfv.I.269/2024/5.)