I. Az elsőfokú bíróság ítéletének a keresetet az alperesek egyetemleges marasztalására irányuló részében elutasító rendelkezése nem minősül kizárólag az alperesek egyikével szembeni marasztalási keresetet elutasító rendelkezésnek. Az egyetemleges kötelezettség anyagi jogi jellemzői miatt vonatkozik az ítéletben egyedül marasztalt alperesre is.
II. Az egyetemlegesen marasztalni kért alperesek közül az elsőfokú ítélet szerint egyedül marasztalt II. rendű alperes fellebbezési joga nem értelmezhető korlátozottan, nem szorítható kizárólag az őt marasztaló ítéleti rendelkezésre [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 365. § (2) és (5) bek.; 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:29. §, 6:30. §].
A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás
[1] Az elsőfokú bíróság 56. számú ítéletével megállapította, hogy az I. rendű felperes és az alperesek között 2015. december 23-án létrejött bérleti szerződés érvénytelen, és kötelezte a II. rendű alperest, hogy fizessen meg az I. rendű felperesnek 1 080 743 472 forint tőkét és az ítéletben megjelölt összegek után késedelmi kamatot. A felperesek keresetét ezt meghaladóan elutasította.
[2] Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az I. rendű felperes, valamint az I. rendű és a II. rendű alperes is fellebbezést nyújtott be.
A fellebbezéssel támadott határozat
[3] Az ítélőtábla végzésével a II. rendű alperesnek az I. rendű alperesre kiterjedő egyetemleges marasztalásra irányuló másodlagos fellebbezését a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 367. § (1) bekezdése alapján visszautasította.
[4] Végzésének indokolásában a Pp. 365. § (2) bekezdés a) pontjára, a Pp. 365. § (5) bekezdésére, a 366. § (1) bekezdésére és a 367. § (1) bekezdésére utalással azt rögzítette, hogy a II. rendű alperesnek az ítélet ellen benyújtott másodlagos fellebbezése a marasztalási keresetnek az I. rendű alperessel szemben elutasító rendelkezése (helyesen: az elsőfokú ítéletnek a marasztalási keresetet az I. rendű alperessel szemben elutasító rendelkezése) ellen irányul, ezáltal a Pp. 365. § (5) bekezdése alapján meg nem engedett fellebbezésnek minősül.
Fellebbezés, fellebbezési ellenkérelem
[5] A II. rendű alperes fellebbezésében – tartalma szerint – a az ítélőtábla végzésének megváltoztatását, a fellebbezése visszautasításának mellőzését és az ítélőtábla utasítását kérte a másodlagos fellebbezési kérelem érdemi elbírálására.
[6] Arra hivatkozott, hogy a támadott végzés a Pp. 365. § (5) bekezdésébe ütközően jogszabálysértő.
[7] Álláspontja szerint az ítélőtábla a Pp. 365. § (5) bekezdésének téves értelmezésével következtetett a fellebbezési petitum kizárt jellegére. Abból, hogy az eljárásban félként vett részt, önálló és korlátlan fellebbezési jog illeti meg az elsőfokú bíróság ítéletével szemben. Ezen túlmenően pedig alapvető jogok sérelmét is felvetné, ha a fellebbezésében nem kérhetné az alperesek egyetemleges marasztalását.
[8] Az I. rendű és a II. rendű felperesek a fellebbezésre tett észrevételükben arra hivatkoztak, hogy a II. rendű alperes fellebbezése hatálytalan.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[9] A Kúria a felperesek fellebbezési észrevételére tekintettel rögzíti, nincs eljárásjogi akadálya a II. rendű alperes fellebbezése érdemi elbírálásának. A II. rendű alperes felszámolásának elrendelésével nem szűnt meg a képviseletében a perben addig eljárt és a fellebbezést a korábban már csatolt meghatalmazás alapján benyújtó jogi képviselő meghatalmazása. A II. rendű alperes a fellebbezését szabályszerűen, a perben meghatalmazott jogi képviselő közreműködésével hatályosan terjesztette elő. Korábbi jogi képviselőjének meghatalmazása ezt követően, a bejelentett visszavonás eredményeként 2024. szeptember 26-án szűnt meg (Pp. 71. §).
[10] A Kúria a fellebbezést a Pp. 365. § (2) bekezdés d) pontja alapján bírálta el, és azt az alábbiak szerint alaposnak találta.
[11] A Kúria kiemeli, hogy a Pp. 370. § (1) bekezdéséből következő fellebbezési korlátok miatt nem tárgya a másodfokú eljárásnak, ezért nem is foglalt állást abban a kérdésben, hogy az elsőfokú ítélet érdemi felülbírálatát megelőzően vizsgálható és visszautasítható-e külön végzéssel a fellebbezés abban a részében, amelyet a fellebbező fél az általa meghatározott sorrendben csak később, az elsődlegesen előterjesztett fellebbezésének eredménytelensége esetén kér elbírálni.
[12] A Kúriának a vizsgált fellebbezés másodlagos petitumának megengedettségéről, avagy kizárt jellegéről kellett állást foglalnia, amely szükségszerűen felveti a kereset, az elsőfokú ítélet és az ellene benyújtott fellebbezés releváns tartalmának összevetését.
[13] Az I. rendű felperes keresetében elsődlegesen a közte és az alperesek között 2015. december 23-án létrejött bérleti szerződés részleges, másodlagosan a teljes érvénytelenségének megállapítását és az érvénytelenség jogkövetkezményeként az alperesek egyetemleges kötelezését kérte 1 771 785 838 forint tőke, valamint a megjelölt részösszegek után késedelmi kamat megfizetésére. Harmadlagosan jogalap nélküli gazdagodás jogcímén kérte az alperesek egyetemleges marasztalását az előző keresetekben megjelölt összegszerűség szerint. A II. rendű felperes keresete – az I. rendű felperes elsődleges és másodlagos keresetével ebben a részében lényegében egyezően – a perbeli szerződés részleges, illetve teljes érvénytelenségének megállapítására irányult.
[14] Az elsőfokú bíróság ítéletével az általa alaposnak talált másodlagos kereset alapján állapította meg a perbeli szerződés teljes érvénytelenségét, és a szerződő alperesek közül egyedül a II. rendű alperest kötelezte 1 080 743 472 forint, valamint az egyes részösszegek után késedelmi kamat megfizetésére az I. rendű felperes felé. Az elsőfokú bíróság a keresetet ezt meghaladóan – így az alperesek egyetemleges marasztalására irányuló részében is – elutasította.
[15] A II. rendű alperes fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával az I. rendű alperesnek a II. rendű alperessel egyetemleges marasztalását, harmadlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság utasítását kérte új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára.
[16] Az ítélőtábla az előzőekben kiemelt peradatok értékelése és megfelelő összevetése nélkül, tévesen tekintette a II. rendű alperes másodlagos fellebbezési kérelmét „a marasztalási keresetnek az I. rendű alperessel szemben elutasító rendelkezése ellen” irányuló (helyesen, a végzés logikája szerint: az elsőfokú ítéletnek a marasztalási keresetet az I. rendű alperessel szemben elutasító rendelkezése ellen benyújtott) perorvoslati kérelemnek. A fellebbezés tartalmát érintő nem helytálló minősítése vezetett a fellebbezés téves jogi minősítéséhez.
[17] A vizsgált fellebbezés másodlagos petituma az elsőfokú bíróság ítéletet az alperesek egyetemleges marasztalására irányuló keresetet elutasító részében támadta.
[18] Az egyetemleges kötelezettség anyagi jogi sajátosságához tartozik – többek között –, hogy a jogosult felé az egyetemleges kötelezettek mindegyike mindaddig az egész szolgáltatással tartozik, amíg egyikük nem teljesít, vagyis bármelyikük teljesítése megszünteti a teljesített rész erejéig a többi egyetemleges kötelezett kötelezettségét a jogosult felé. Az egyetemleges kötelezetteknek bármelyikük teljesítése esetén egymás között a belső jogviszonyukra irányadó szabályok szerint kell elszámolniuk [a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:29. §, 6:30. §].
[19] Az elsőfokú ítéletnek a keresetet az alperesek egyetemleges marasztalására irányuló részében elutasító rendelkezése nem kizárólag az I. rendű alperessel szembeni marasztalási keresetet elutasító rendelkezés; ez nem csak a felperes és az I. rendű alperes jogviszonyára tartozik és annak mikénti elbírálását veti fel. Ez az ítéleti rendelkezés az egyetemleges kötelezettség előzőekben kiemelt jellemzői miatt vonatkozik a II. rendű alperesre is, meghatározza a II. rendű alperes perbe vitt jogait és kötelezettségeit is, amelynek jogerős elbírálása a II. rendű alperes jogait és kötelezettségeit egyetemleges kötelezettként – a Pp. 360. § (1) bekezdése szerint – véglegesen meghatározottá teszi (anyagi jogerőhatás).
[20] Mindebből következően az egyetemlegesen marasztalni kért alperesek közül az elsőfokú ítélet szerint egyedül marasztalt II. rendű alperes – az őt peres félként, pertársaságban is önállóan megillető fellebbezési jog alapján – támadhatja fellebbezéssel az elsőfokú bíróság ítéletét az alperesek egyetemleges marasztalására irányuló keresetet elutasító részében is: a fellebbezési joga nem értelmezhető korlátozottan, nem szorítható kizárólag a II. rendű alperest egyedül marasztaló ítéleti rendelkezésre.
[21] Ezért az ítélőtábla tévesen következtetett a II. rendű alperes másodlagos fellebbezésének kizárt jellegére, a Pp. 365. § (5) bekezdése alapján nem áll fenn a II. rendű alperes másodlagos fellebbezése visszautasításának oka.
[22] A kifejtettek értelmében a Kúria az ítélőtábla végzését a Pp. 389. §-a szerint alkalmazandó 383. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta és mellőzte a II. rendű alperes másodlagos fellebbezésének a visszautasítását.
(Kúria Gf.III.30.271/2024/4.)