I. A büntetőjogi felelősség megállapítása csak és kizárólag a vád tárgyává tett lényeges (releváns) tények alapulvételével történhet, olyan bűncselekményre vonatkozó tényeket a bíróság nem állapíthat meg, amelyet a vád nem tartalmazott [Be. 6. § (3) bek.].
II. A meg nem lévő kábítószer mennyiségének megállapítása bizonyítási kérdés, ezt követően pedig annak eredményeként a tényállásban rögzíteni kell mindazon adatot, tényt, körülményt, amelyek alapján a le nem foglalt kábítószer összmennyiségét, hatóanyag-tartalmát a bíróság ügydöntő határozatában kétséget kizáróan meg tudja állapítani [Btk. 176. § (1) és (3) bek.].
[1] A járásbíróság ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettében [Btk. 176. § (1) bek.]. Ezért őt 3 év 3 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, 300 napi tétel, napi tételenként 1500 forint, összesen 450 000 forint pénzbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés-büntetésből legkorábban annak kétharmad része kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Az V. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettében [Btk. 176. § (1) bek.]. Ezért őt 2 év 4 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés-büntetésből legkorábban annak kétharmad része kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a részletfizetés engedélyezéséről, a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.
[2] A jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállásnak a felülvizsgálati indítvány által kizárólag kifogásolt 1. pontja a következő:
– Az I. r. terhelt 2018. év március hónapban azzal kereste meg gyermekkori barátját, az V. r. terheltet, hogy az általa beszerzett – többek között a II. r. és a III. r. terhelttől vásárolt – marihuána és kokain típusú kábítószereket az V. r. terhelt lakásában kívánja tárolni, melyre az V. r. terhelt engedélyt adott számára.
– Az I. r. terhelt a fentieknek megfelelően 2018. év március hónap és 2019. év eleje közötti időben – pontosabban meg nem határozható időpontban – heti rendszerességgel helyezett el kábítószert az V. r. terhelt lakóhelyén, melyet pár nap tárolást követően elvitt és értékesített.
Az I. r. terhelt 2019 novemberében a fenti célból ismételten felkereste az V. r. terheltet, aki újra engedélyezte a kábítószereknek a lakásán történő tárolását, majd vevőknek értékesítését.
– 2019. év november hónap és 2021. február 4. napja közötti időben az I. r. terhelt heti rendszerességgel vitt alkalmanként mintegy 10 gramm mennyiségű kokaint és ismeretlen mennyiségű marihuánát az V. r. terhelt lakóhelyére, ahol a kábítószereket a terheltek kiporciózták, alufóliákba tették, majd az I. r. terhelt a kokaint 30 000 forint/gramm, míg a marihuánát 3000 forint/gramm összegért értékesítette az V. r. terhelt lakásához érkező vásárlóknak. Az V. r. terhelt az I. r. terhelt távollétében a kereskedésben a kábítószer tárolásának engedélyezésén, mennyiségének elosztásán és csomagolásán túl oly módon is részt vett, hogy fogadta az ingatlanhoz érkező vevőket, tőlük a kábítószer árát átvette, melynek fejében a megbeszélt mennyiségű kábítószert nekik átadta, majd a birtokába került készpénzt az I. r. terheltnek odaadta.
– Az I. r. terhelt a fenti időszakban, nagyrészt az V. r. terhelt lakásán kokain és marihuána típusú kábítószereket értékesített az alábbi személyeknek, akikkel személyesen és mobiltelefonon tartotta a kapcsolatot, melynek során a kábítószer típusára kokain esetén „kóla” és „üdítő”, míg marihuána esetén „málna”, valamint a kábítószer gramm szerinti mennyiségére „perc” fedőnéven hivatkoztak:
– az 1. számú tanú részére 2019. év közepétől 2021. év elejéig mintegy 15 alkalommal, összesen 15 gramm marihuánát 3000 forint/gramm összegért, melyet 1. számú tanúnak az V. r. terhelt adott át,
– a 2. számú tanú részére 2020. évben 2 alkalommal, összesen 2 gramm marihuánát 3000 forint/gramm összegért,
– a 3. számú tanú részére mintegy 3 alkalommal, összesen 3 darab marihuánás cigarettát 1000 forint/cigaretta összegért,
– a 4. számú tanú részére mintegy 5 alkalommal, összesen 5 gramm marihuánát 3000 forint/gramm összegért,
– a 5. számú tanú részére 2020. évben legkevesebb 4 alkalommal, összesen 8 gramm marihuánát 3000 forint/gramm összegért,
– a VI. r. terhelt részére legkevesebb 2 alkalommal, összesen 2 gramm marihuánát 3000 forint/gramm összegért és
– a 6. számú tanú részére 2020. október 14. napján 24 gramm marihuánát 3000 forint/gramm összegért, akit az V. r. terhelttől történt távozását követően a rendőrkapitányság járőrei intézkedés alá vontak, melynek során a nála megtalált kábítószert lefoglalták.
– A fentiek alapján az I. r. terhelt – a rá nézve legkedvezőbb számítás szerint – összesen 59 gramm delta-9-THC tartalmú kábítószert adott el 1. számú, 2. számú, 3. számú, 4. számú, 5. számú tanú, a VI. r. terhelt és 6. számú tanú részére, melynek – részben az NSZKK által közzétett hatóanyagtartalom-számítási táblázat, részben a 6. számú tanútól lefoglalt kábítószer vegyészszakértő általi vizsgálata szerint – a totál-THC tartalma 0,05-8,33 grammra becsülhető.
– Az I. r. terhelt által eladott marihuána típusú kábítószer totál-THC tartalmának alsó határértéke nem éri el a csekély mennyiség – a Btk. 461. § (1) bekezdés c) pontja értelmében 6 gramm – alsó határát, annak 0,9%-a, míg a totál-THC tartalom felső határértéke meghaladja a csekély mennyiség felső határát, annak 138,8%-a, de nem éri el a jelentős mennyiség – a Btk. 461. § (3) bekezdés a) pontja alapján a csekély mennyiség felső határának hússzoros mértéke – alsó határát, annak mintegy 7,0%-a.
– Az I. r. terhelt lakóhelyén, és az V. r. terhelt lakásán kábítószer-kereskedelem bűntettének megalapozott gyanúja miatt 2021. február 4. napján a rendőrség nyomozói kutatást végeztek, melynek során az ingatlanokban kábítószergyanús anyagokat találtak, melyeket lefoglaltak.
– Az I. r. és az V. r. terheltet a fentiek miatt előállították a rendőrség hivatali helyiségébe, ahol tőlük vizeletmintát vettek. Az I. r. terhelt vizeletében 545 ng/ml delta9-THC-COOH-t és 41,5 μg/ml benzoilekgonint, míg az V. r. terhelt vizeletében >496 ng/ml delta9-THC-COOH-t, 72,0 μg/ml benzoilekgonint és 0,87 μg/ml kokaint mutattak ki.
– A kimutatott delta-9-THC-COOH a kenderből készült hasis és a marihuána pszichotróp hatásáért felelős hatóanyagának, a delta-9-tetrahidrokannabinolnak, valamint annak az emberi szervezetben keletkező metabolitja. Jelenléte kannabisz fogyasztását igazolja.
– A kimutatott benzoilekgonin a kokain bomlásterméke.
– Az I. r. terhelttől lefoglalt kábítószergyanús növényi anyag kannabiszra jellemző kannabinoid vegyületeket – köztük delta9-THC-t – tartalmazott. A lefoglalt növényi anyagban lévő totál-THC mennyisége 0,001-0,09 grammra becsülhető, mely nem éri el a csekély mennyiség felső határát, annak 0,02–1,5%-a.
– Az V. r. terhelttől lefoglalt, mindösszesen 6,05 gramm nettó tömegű, fehér színű por kokaint, míg a növényi anyag kannabiszra jellemző kannabinoid vegyületeket – köztük delta9-THC-t – tartalmazott. A fehér porokban és növényi anyagban mért kábítószerek együttes mennyisége meghaladja a csekély mennyiség felső határát, annak mintegy 1,16-szorosa (116%-a), de nem éri el a jelentős mennyiség alsó határát, annak mintegy 6%-a.
– A delta9-THC, a kannabisz és a kokain a Btk. 459. § (1) bekezdés 18. pontja értelmében kábítószernek minősül.
[3] A felülvizsgálati indítványban nem kifogásolt és meg nem jelölt, azonban az I. r. és az V. r. terhelt terhére rótt társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntette bűncselekményének további elválaszthatatlan részét képező tényállásrészek a jogerős tényállás 1. pontját megelőzően rögzített általános ténymegállapítások, valamint a 2., 3. és 4. tényállási pontok, amelyek lényege a következő:
– A terheltek egymás ismerősei, az I. r., az V. r. és a VI. r. terhelt baráti kapcsolatban állnak egymással. Az I. r. terhelt 2018. év március hónaptól 2019. év elejéig, valamint az V. r. terhelttel együtt 2019. év november hónaptól 2021. február 4. napjáig, míg a II. r. és a III. r. terhelt 2020. év március hónap és 2021. február 4. napja közötti időben rendszeresen, az V. r. terhelt kivételével anyagi haszonszerzés céljából az alábbiak szerint marihuána és kokain típusú kábítószerekkel kereskedtek.
2.
– A II. r. terhelt 2020. év március hónap és 2021. február 4. napja közötti időben rendszeresen, haszonszerzés végett marihuána típusú kábítószert értékesített az ismerőse, az I. r. terhelt részére legalább 5 alkalommal, összesen mintegy 25 gramm marihuánát, legkevesebb 2000 forint/gramm összegért, melyet az I. r. terhelt általában 3000 forint/gramm összegért továbbértékesített.
– A II. r. terhelt – a rá nézve legkedvezőbb számítás szerint – összesen 30 gramm delta-9-THC tartalmú kábítószert adott el az I. r. és az V. r. terhelt részére, melynek – az NSZKK által közzétett hatóanyagtartalom-számítási táblázat szerint – a totál-THC tartalma 0,03–6,0 grammra becsülhető.
– A II. r. terhelt által eladott marihuána típusú kábítószer totál-THC tartalmának alsó határértéke nem éri el a csekély mennyiség alsó határát, annak 0,5%-a, míg a totál-THC tartalom felső határértéke eléri a csekély mennyiség felső határát, annak 100,0%-a, de nem éri el a jelentős mennyiség alsó határát, annak 5,0%-a.
3.
– A III. r. terhelt 2020. év március hónap és 2021. február 4. napja közötti időben legalább 5 alkalommal, összesen legkevesebb 30 gramm kokain típusú kábítószert értékesített 3000 forint/gramm összegért az ismerőse, az I. r. terhelt részére.
– A terheltek mobiltelefonon beszélték meg egymással az adásvétel részleteit, melynek során az I. r. terhelt általában közölte, hogy mekkora mennyiségű kábítószerre van szüksége, míg a III. r. terhelt válaszul tájékoztatta az I. r. terheltet arról, hogy rendelkezik-e az adott mennyiséggel; ha igen, mekkora összeg fejében tudja azt számára értékesíteni. A terheltek a kokain típusú kábítószerre az „üdítő” vagy a „kóla”, míg annak gramm szerinti mennyiségére a „perc” fedőnevet használták.
– A III. r. terhelt – a rá nézve legkedvezőbb számítás szerint – összesen legkevesebb 30 gramm kokain típusú kábítószert adott el az I. r. terhelt részére, melynek – az NSZKK által közzétett hatóanyagtartalom-számítási táblázat szerint – a kokain-bázis tartalma 3,0–25,5 grammra becsülhető.
– A III. r. terhelt által eladott kokain típusú kábítószer kokainbázis tartalmának alsó és felső határértéke is meghaladja a csekély mennyiség – a Btk. 461. § (1) bekezdés a) pont aj) alpontja értelmében 2 gramm – felső határát, annak előbbi érték esetén mintegy 1,5-szerese (150%-a), utóbbi érték esetén mintegy 1275,0%- a, de egyik érték sem éri el a jelentős mennyiség alsó határát, annak 7,5%-a, illetve 63,8%-a.
4.
– 2020. év március hónap és 2021.év február 4. napja közötti időben az I. r. terhelt legalább 2 alkalommal, legkevesebb 2 gramm marihuánát vásárolt 3000 forint/gramm összegért.
[4] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a vármegyei főügyészség a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja szerinti okból az I. r. és az V. r. terhelt tekintetében hatályon kívül helyezés és a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező törvényszék új eljárásra utasítása miatt nyújtott be felülvizsgálati indítványt.
[5] Az ügyészség álláspontja szerint az eljárt bíróság felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló abszolút eljárási szabályt sértett.
[6] Indokai szerint az I. r. és az V. r. terheltnek a tényállás 1. pontjában foglalt cselekménye az ítéleti minősítéstől eltérően a Btk. 176. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő társtettesként, jelentős mennyiségű kábítószerre elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettének megállapítására lehet alkalmas, amelyet azonban az elsőfokú bíróság az eljárása során nem észlelt. Ennek büntetési tétele öt évtől húsz évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, amelynek elbírálása első fokon a Be. 20. § (1) bekezdés 1. pontja alapján a törvényszék hatáskörébe tartozik.
[7] Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság számára is észlelhető volt, hogy a vádirat szerint az I. r. és az V. r. terhelt által értékesített kábítószer egy részének, azaz a kokain hatóanyag-tartalmát a vádirati tényállás nem tartalmazza, ez a mennyiség ugyanakkor egyszerű számítással megállapítható lett volna. Az NSZKK által (a https://nszkk.gov.hu/content/drogkozlemenyek/hatoanyagtartalom weboldalon) közzétett hatóanyagtartalom-számítási táblázat szerint a 2019. és 2021. évek közötti időszakban a fogyasztási adag kokain átlagos hatóanyag-tartalma 10% és 85% százalék közé esett. A terheltekre legkedvezőbb adattal (10%-os hatóanyag-tartalommal) és legrövidebb időtartammal (63 hét) számolva összegzett 630 gramm kokain 63 gramm kokainbázist tartalmazott, amely a Btk. 461. § (1) bekezdés a) pont aj) alpontja és a (3) bekezdés a) pontjára figyelemmel a jelentős mennyiség alsóhatárát (40 gramm) meghaladja, annak 157,5%-a. (Az így számított mennyiséghez még hozzá kell számítani az I. r. és az V. r. terhelt által az ítéleti tényállás szerint értékesített, illetve tőlük lefoglalt egyéb kábítószerek hatóanyag-tartalma alapján számított százalékos értékeket.)
[8] A helyes minősítést figyelembe véve így az 1. tényállási pont szerinti cselekmény elbírálásával a járásbíróság a hatáskörét túllépte, amely a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjában írt, az ügydöntő határozat hatályon kívül helyezéséhez vezető eljárási szabálysértés.
[9] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt fenntartotta.
[10] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a járásbíróság ítéletét az I. r. és az V. r. terhelt tekintetében helyezze hatályon kívül, és az elsőfokú eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező törvényszéket utasítsa új eljárás lefolytatására.
[11] Az V. r. terhelt védője a Legfőbb Ügyészség indítványára tett észrevételében kifejtette, hogy a vádirati tényállás a kokain értékesítésére vonatkozóan nem tartalmazza azokat a tényeket, melyek alapján a cselekmény minősítése meghatározható.
[12] A vádirati tényállás része kell, hogy legyen az értékesített kábítószer összmennyisége, annak tiszta hatóanyag-tartalma, valamint arra való utalás is, hogy az mi alapján állapítható meg.
[13] A bíróság nem egészítheti ki a vádirati tényállást, nem pótolhatja azt a fenti hiányzó tényekkel. Ugyanis a bíróság ebben az esetben túlterjeszkedne a vádirati tényálláson. Amíg az ügyészség nem módosítja a vádat, addig a járásbíróság az ügyben hatáskörrel rendelkezik, így nem járt el jogszabálysértően a járásbíróság, amikor az V. r. terhelt bűnösségét a Btk. 176. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő kábítószer-kereskedelem bűntettében állapította meg.
[14] A vármegyei főügyészség felülvizsgálati indítványa nem alapos.
[15] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozattal szemben jogi – nem ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[16] A vármegyei főügyészség felülvizsgálati indítványában abszolút eljárási szabálysértésre hivatkozik.
[17] Kétségtelen, hogy a terhelt terhére kizárólag az ügyészség terjeszthet elő felülvizsgálati indítványt a jogerős ügydöntő határozat közlésétől számított hat hónapon belül [Be. 652. § (3) bek.].
[18] Azonban az eljárási szabálysértés miatt előterjesztett felülvizsgálati indítványról szóló 1/2021. Büntető jogegységi határozat szerint az eljárási szabálysértés [Be. 649. § (2) bek.] miatt előterjesztett felülvizsgálati indítványnak nincs iránya.
[19] Következésképpen az is közömbös, hogy az ekkénti indítványt akár az előterjesztője, akár a felülvizsgálattal érintett a terhelt javára vagy terhére irányulónak tekinti. A Be. nem ad lehetőséget sem a jogerő előtt, sem a jogerőt követően a feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértések valós, lehetséges kihatásának mérlegelésére, az ugyanis az abszolút ok relativizálása lenne (1/2021. Büntető jogegységi határozat V. pont).
[20] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a határozatát a 607. § (1) bekezdés b) pontjában, vagy a 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg.
[21] A Be. 608. § (1) bekezdés c) pontja értelmében ilyen feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés, ha a bíróság a hatáskörét túllépte, katonai büntetőeljárásra vagy más bíróság kizárólagos illetékességébe tartozó ügyet bírált el.
[22] E rendelkezésekre figyelemmel minden további feltétel nélkül felülvizsgálati okot képez, ha az elsőfokú bíróság a hatáskörét túllépte.
[23] Az elsőfokú bíróság hatáskörét az eljárási törvény akként szabályozza, hogy meghatározza azt a bűncselekményi kört, melynek az elbírálása első fokon a törvényszék hatáskörébe tartozik; a járásbíróság hatáskörébe pedig annak a bűncselekménynek az elbírálását rendeli, melyet a törvény nem utal a törvényszék hatáskörébe (Be. 19. §, 20. §).
[24] A Be. 20. § (1) bekezdés 1. pontja értelmében a törvényszék hatáskörébe tartoznak azok a bűncselekmények, amelyekre a törvény tizenöt évig terjedő, vagy annál súlyosabb szabadságvesztés-büntetés kiszabását rendeli.
[25] Az ügyészség szerint a jogerős ügydöntő határozat tényállásának 1. pontjában meghatározott cselekmény a Btk. 176. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő társtettesként, jelentős mennyiségre, kereskedéssel elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettének minősülhet; e minősítésre tekintettel ugyanakkor az ügy elbírálása első fokon nem a járásbíróság, hanem a törvényszék hatáskörébe tartozik.
[26] A Be. LXXV. Fejezetben a vádirat alapján teendő intézkedések körében, a Be. 484. § (1) bekezdés a) pontjában kimondja, hogy a bíróság az ügyiratok bírósághoz érkezését követő egy hónapon belül megvizsgálja, hogy szükséges, illetve lehetséges-e az ügy áttétele; a 484. § (1) bekezdés g) pontja alapján pedig azt is vizsgálni köteles, hogy a cselekmény a vádtól eltérően minősülhet-e.
[27] A Be. 485. §-a szerint, ha a bíróságnak az ügy elbírálására nincs hatásköre vagy illetékessége, az ügyet átteszi a hatáskörrel, illetve illetékességgel rendelkező bírósághoz.
[28] A Be. 495. § (1) bekezdés b) pontja rögzíti, hogy ha megalapozottan feltehető, hogy a vádirati minősítés szerinti bűncselekmény súlyosabban vagy enyhébben minősülhet, a bíróság végzésével megállapítja, hogy a vád tárgyává tett cselekmény a vádtól eltérően hogyan minősülhet.
[29] A Be. 511. § (1) bekezdése értelmében a bíróság – ha szükséges – a LXXV. Fejezetben szabályozott kérdésekben a tárgyalás kitűzése után is dönt.
[30] A bíróság a Be. 23. §-a alapján a hatáskörét hivatalból vizsgálja. A tárgyalás előkészítése során a hatáskör kérdésében való döntés nem tehető függővé, és nem alapozható a további bizonyítás eredményére sem. A vádirati tényállás vizsgálata szükségessé teheti a hatáskör hiányának megállapítását, mely döntés alapja az is lehet, hogy a cselekmény a vádtól eltérően minősülhet.
[31] Elsősorban arra kell törekedni, hogy a bíróság a vádirat beérkezését követően, a tárgyalás előkészítése során a Be. 484. § (1) bekezdés g) pontja alapján a vádirati tényállásban leírt cselekményt a büntetőtörvény szabályai szerint megvizsgálja, és ha úgy találja, hogy a vádiratban foglalt történeti tények olyan súlyosabb bűncselekmény megállapításának lehetőségét vetik fel, melynek elbírálása a törvényszék hatáskörébe tartozik, élnie kell a vádtól eltérő minősítés lehetőségével; a hatáskör hiányának megállapítása esetén pedig a Be. 485. §-a alapján a törvényszék hatáskörébe tartozó ügyben az ügy áttételét kell elrendelni.
[32] A hatáskör túllépésének további feltétel nélküli következménye a hatályon kívül helyezés és a hatáskörrel rendelkező bíróság új eljárásra utasítása, miután az nem küszöbölhető ki a másodfokú eljárásban, és nem kerülhet sor annak vizsgálatára sem, hogy az elsőfokú bíróság az anyagi jogszabályokat helyesen alkalmazta-e [Be. 608. § (1) bek. c) pont].
[33] A Be. 536. § (1) bekezdése szerint, ha az ügy elbírálása a bíróság hatáskörét meghaladja, a tárgyalás megkezdése után is áttételnek van helye.
[34] Mindezen rendelkezésekből következik, hogy nem csak a tárgyalás előkészítése során, hanem a tárgyalás kitűzését megelőzően, de a tárgyaláson is hivatalból vizsgálni kell, mégpedig a vádirati tényállás alapján, hogy a vád tárgyává tett cselekmény elbírálása meghaladja-e az eljáró bíróság hatáskörét.
[35] Amennyiben igen, szükség esetén az ezt megalapozó vádtól eltérő minősítés megállapítása mellett az ügy áttételéről kell rendelkezni.
[36] Ugyanakkor a hatáskör vizsgálata során kizárólag a vádiratban leírt történeti tények alapján dönthető el, hogy felmerül-e olyan súlyosabban minősülő bűncselekmény megállapításának lehetősége, amelynek elbírálására a törvényszéknek van hatásköre.
[37] A következetes bírói gyakorlat szerint, ha a vádiratban foglalt tényállás alapján felmerül az olyan súlyosabban minősülő bűncselekmény lehetősége, amely miatt a hatásköri rendelkezések értelmében a megyei bíróság járhat el, nem mellőzhető az iratoknak a magasabb hatáskörrel rendelkező bírósághoz való áttétele (BH 1999.58.). Olyan esetekben, amikor a hatáskör a bűncselekmény minősítésének, a jogi minősítés pedig a bizonyítás eredményének a függvénye, indokolt, hogy elsőfokú bíróságként magasabb hatáskörű bíróság járjon el (BH 1993.488. [22]–[24] bekezdés).
[38] Feltétlen eljárási szabálysértést valósít meg a járásbíróság, ha olyan cselekményt bírál el, amely a vád tárgyává tett, és az elsőfokú ítéletben is megállapított tényállás alapján a törvényszék hatáskörébe tartozik (BH 2019.195.).
[39] A hatáskör túllépésében megnyilvánuló eljárási szabálysértés feltétlen, az ítéletre gyakorolt hatásától függetlenül és a fellebbviteli eljárásban kiküszöbölhetetlenül vonja maga után az ítélet kötelező hatályon kívül helyezését (BH 2019.195. [26] bekezdés).
[40] A bíróságok hatásköre a vád tárgyává tett cselekmény helyes és törvényes minősítéséhez igazodik, függetlenül annak az ügyészség vagy a bíróság általi esetleges téves vagy hiányos minősítésétől. Eltérő értelmezés esetén a hatásköri szabályok értelmüket veszítenék, illetve az ügyészi vád esetleges téves minősítése alapozná meg a bíróság hatáskörét.
[41] A Be. 20. § (1) bekezdése a bűncselekményeknek a Btk. szerinti minősítésére tekintettel határozza meg a törvényszék hatáskörébe tartozó bűncselekményeket. Az elsőfokú eljárásban a hatáskör vizsgálata végső soron a vádirati tényállás alapján annak a lehetőségnek a vizsgálata, hogy az érdemi határozatban a törvényszék hatáskörét megalapozó súlyosabb minősítés kerülhet megállapításra. E vizsgálat során nem bír jelentőséggel az sem, hogy a súlyosabb minősítés esetlegesen további bizonyítás következménye lehet, mert a bizonyítás lefolytatására és a bűncselekmény büntetőtörvény szerinti minősítésének megállapítására is csupán a törvényszéknek van hatásköre.
[42] Mindez a felülvizsgálati eljárásban, tehát jogerőt követően az alábbiak szerint alakul.
[43] A Be. 650. § (2) bekezdése szerint felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható.
[44] A Be. 659. § (1) bekezdése értelmében a jogkövetkeztetések – így a bűnösség vagy a jogi minősítés megállapításának – helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapján vizsgálható.
[45] Ez azt jelenti, hogy a bíróság által megállapított tényállás akkor is irányadó, ha az esetlegesen felderítetlen, azaz megalapozatlan, ugyanis a felvetett jogkérdések, miként jelen esetben a terheltek által elkövetett bűncselekmény minősítésének, és ezzel összefüggésben a bíróság eljárásának törvényessége is, kizárólag változatlan tényállás alapján válaszolhatók meg.
[46] A Be. 659. § (5) bekezdése szerint a Kúria a jogerős ügydöntő határozatot – a (6) bekezdésben meghatározott kivétellel – a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében, és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül. Ez alól kivételt a (6) bekezdés fogalmaz meg, mely alapján az eljárási szabályok és ezen belül az abszolút hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabályok létét a Kúria hivatalból vizsgálja akkor is, ha a felülvizsgálati indítványt nem ebből az okból nyújtották be.
[47] A Kúria mindenekelőtt rámutat arra, hogy jelen ügyben kizárólag az 1. tényállási pont szerinti cselekmény alapján nem vizsgálható sem az I. r., sem az V. r. terhelt terhére rótt kábítószer-kereskedelem bűntette minősítése, adott esetben az eljárt bíróság hatáskörének túllépése.
[48] Az ügyészség a vádirat szerint a két terheltet társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettével vádolta az 1–4. tényállás alapján, miként azt az ítéleti tényállás is tartalmazza.
[49] A jogerős ítéleti tényállás a vádirati tényállással egyező, mivel a terheltek a bűncselekmény elkövetését a váddal egyezően beismerték, a bíróság a beismerő vallomásokat elfogadta.
[50] Az azonos törvényi tényálláson belül szabályozott elkövetési magatartások természetes egységet képeznek, jelen ügyben pedig nyilvánvalóan, hiszen úgy a valamennyi tényállási pontra vonatkozó általános tényállásrész, miként ezt követően az 1–4. tényállási pontok (de az 5. tényállási pont is, amely az I. r. és az V. r. terheltet érintő részében feltüntetésre került az 1. tényállásban) egységesen rögzítik a két terhelt cselekményét, a kereskedői elkövetői magatartást.
[51] Ennek megfelelően kell vizsgálni a felülvizsgálati indítvány által támadott jogerős ítéletet, az irányadó teljes tényállást, nem elkülönülő részekre bontva azt, ami egységbe tartozik.
[52] Következésképpen a Kúria a felülvizsgálatot az ügyészség által hivatkozott érdemi okra alapítva, de helyesen mindezek figyelembevételével végezte el.
[53] A Kúriának tehát azt kellett vizsgálnia, eltérve a terheltek cselekményét tévesen az 1. tényállási pontra szűkítő ügyészi indítványtól, hogy helyesen a jogerős ítélet 1–4. tényállási pontja alapján az I. r. és az V. r. terhelt terhére megállapított társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntette alapesete ténylegesen a Btk. 176. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettének minősülhet-e. Amennyiben igen, az ügyben eljáró elsőfokú bíróságnak a cselekmény elbírálására nem volt hatásköre.
[54] A Btk. 176. § (1) bekezdésébe ütköző kábítószer-kereskedelem bűntettét az valósítja meg, aki kábítószert kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik. E cselekmény két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A Btk. 176. § (3) bekezdése szerint a büntetés öt évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a bűncselekményt jelentős mennyiségű kábítószerre követik el.
[55] A Be. 20. § (1) bekezdés 1. pontja szerint első fokon a törvényszék hatáskörébe tartoznak azok a bűncselekmények, amelyekre a törvény 15 évig terjedő vagy annál súlyosabb szabadságvesztés-büntetés kiszabását is lehetővé teszi.
[56] A Be. 10. § (2) bekezdése pedig kimondja, ahol e törvény a jogkövetkezményeket a törvényben meghatározott büntetéshez fűzi, ezen a Btk. Különös Részében meghatározott büntetési tételkeret felső határát kell érteni.
[57] Jelen ügyben az ügyészség felülvizsgálati indítványában kifejtett érvelése az alábbiak szerint nem foghatott helyt.
[58] A vádelv alapján a bíróság köteles a vádat kimeríteni, a vádon túl nem terjeszkedhet; csak a megvádolt személy büntetőjogi felelősségéről dönthet, és csak olyan tények alapján, amelyet a vád tartalmaz [Be. 6. § (3) bek.]. Mindez azt jelenti, hogy a vád perjogi rendeltetése alapvetően az, hogy a bíróság számára a büntetőjogi felelősség kérdésében való érdemi vizsgálat ténybeli kereteit rögzítse.
[59] A Kúria kiemeli, hogy a Be. 6. § (3) bekezdése a bíróság vádhoz kötöttségét személyi és tárgyi értelemben is meghatározza. A személyi vádhoz kötöttség azt jelenti, hogy a bíróság csak a megvádolt, a vádiratban – egyértelműen és azonosíthatóan – meghatározott azon személy büntetőjogi felelősségéről dönthet, akinek a büntetőjogi felelősségre vonását a vádló indítványozza. A tárgyi vádhoz kötöttség azt jelenti, hogy a bíróság kizárólag olyan cselekményt, olyan tényt bírálhat el, amelyet a vád tartalmaz. A vád e körben tartalmazza a cselekmény történeti tényállását, a vád szerinti bűncselekmény törvényi tényállási elemeit és a cselekmény Btk. szerinti minősítését is.
[60] A vádelv eljárási garanciája egyidejűleg több részelemből építkezik: (1) a büntetőeljárás bírósági szakaszát kizárólag a vád lendítheti működésbe, vagyis a bíróság előtti büntetőeljárás megindításának nélkülözhetetlen előfeltétele a vád, (2) a bíróság eljárása vádhoz kötött, vagyis a vád jelöli ki az eljárás kereteit, a büntetőeljárás során egyfelől a tettazonosság elve, másfelől a bíróság vádkimerítési kötelezettsége érvényesül (33/2013. (XI. 22.) AB határozat [15] bekezdés).
[61] A bírósági eljárás kereteit pontosan meghatározó vádirat áll összhangban a védelemhez fűződő jogosítványok hatékony érvényesítésével is.
[62] Jelen ügyben megállapítható, hogy a járási ügyészség vádiratában egyértelműen kifejezésre juttatta, hogy az 1–4. tényállási pont szerinti kábítószer-kereskedelem bűntette alapesete miatt kezdeményezte az I. r. és az V. r. terhelt büntetőjogi felelősségre vonását. Ez az ügyészi álláspont az elsőfokú eljárás során változatlan maradt, további bizonyítás igényével sem lépett fel az ügyészség, vádmódosításra nem került sor.
[63] Az 1. tényállási pont szerint (mely megegyezik a vádirati tényállás 1. pontjával)
– 2019. november hónap és 2021. február 4. napja közötti időben az I. r. terhelt heti rendszerességgel vitt alkalmanként mintegy 10 gramm mennyiségű kokaint és ismeretlen mennyiségű marihuánát az V. r. terhelt lakóhelyére, ahol a kábítószereket kiporciózták, alufóliákba tették, majd az I. r. terhelt a kokaint 30 000 forint/gramm, míg a marihuánát 3000 forint/gramm összegért értékesítette az V. r. terhelt lakásához érkező vásárlóknak.
– Az I. r. és az V. r. terheltet a fentiek miatt előállították a rendőrség hivatali helyiségébe, ahol tőlük vizeletmintát vettek. Az I. r. terhelt vizeletében 545 ng/ml delta9-THC-COOH-t és 41,5 μg/ml benzoilekgonint, míg az V. r. terhelt vizeletében >496 ng/ml delta9-THC-COOH-t, 72,0 μg/ml benzoilekgonint és 0,87 μg/ml kokaint mutattak ki.
– A kimutatott delta-9-THC-COOH a kenderből készült hasis és a marihuána pszichotróp hatásáért felelős hatóanyagának, a delta-9-tetrahidrokannabinolnak, valamint annak az emberi szervezetben keletkező metabolitja. Jelenléte kannabisz fogyasztását igazolja.
– A kimutatott benzoilekgonin a kokain bomlásterméke.
– Az V. r. terhelttől lefoglalt, mindösszesen 6,05 gramm nettó tömegű fehér színű por kokaint, míg a növényi anyag kannabiszra jellemző kannabinoid vegyületeket – köztük delta9-THC-t – tartalmazott. A fehér porokban és növényi anyagban mért kábítószerek együttes mennyisége meghaladja a csekély mennyiség felső határát, annak mintegy 1,16-szorosa (116%-a), de nem éri el a jelentős mennyiség alsó határát, annak mintegy 6%-a.
[64] A fentieken túl azonban sem az ítéleti tényállás 1. pontja, sem a vádirat ezzel megegyező 1. pontja a kokainnal való kereskedésre vonatkozóan egyéb tényt nem tartalmaz, nincs megjelölve a kokain összmennyisége, hatóanyaga, hogy mikor, mennyit és kinek adott el a két terhelt, illetve, hogy azt kitől, kiktől szerezték be, ezen adatok csupán a marihuánával kapcsolatos kereskedői tevékenységre (eladásra) vonatkozóan szerepelnek a tényállás 1. pontjában.
[65] Ugyanakkor ezen általános jellegű, a kokainnal való kereskedésre konkrét, részletes adatokat nem tartalmazó ténymegállapításhoz képest a 3. tényállási pont konkrét adásvételeket, terhelttársat, mennyiségeket, és a hatóanyag-tartalomra vonatkozó ténymegállapítást is rögzít.
[66] Ekként a 3. tényállási pont szerint (mely megegyezik a vádirati tényállás 3. pontjával)
– a III. r. terhelt 2020. év március hónap és 2021. február 4. napja közötti időben legalább 5 alkalommal, összesen legkevesebb 30 gramm kokain típusú kábítószert értékesített 30 000 forint/gramm összegért az ismerőse, az I. r. terhelt részére.
– A terheltek mobiltelefonon beszélték meg egymással az adásvétel részleteit, melynek során az I. r. terhelt általában közölte, hogy mekkora mennyiségű kábítószerre van szüksége, míg a III. r. terhelt válaszul tájékoztatta az I. r. terheltet arról, hogy rendelkezik-e az adott mennyiséggel; ha igen, mekkora összeg fejében tudja azt számára értékesíteni. A terheltek a kokain típusú kábítószerre az „üdítő” vagy a „kóla”, míg annak gramm szerinti mennyiségére a „perc” fedőnevet használták.
– A III. r. terhelt – a rá nézve legkedvezőbb számítás szerint – összesen legkevesebb 30 gramm kokain típusú kábítószert adott el az I. r. terhelt részére, melynek – az NSZKK által közzétett hatóanyagtartalom-számítási táblázat szerint – a kokainbázis tartalma 3,0–25,5 grammra becsülhető.
– A III. r. terhelt által eladott kokain típusú kábítószer kokain-bázis tartalmának alsó és felső határértéke is meghaladja a csekély mennyiség – a Btk. 461. § (1) bekezdés a) pont aj) alpontja értelmében 2 gramm – felső határát, annak előbbi érték esetén mintegy 1,5-szerese (150%-a), utóbbi érték esetén mintegy 1275,0%-a, de egyik érték sem éri el a jelentős mennyiség alsó határát, annak 7,5%-a, illetve 63,8%-a.
Az I. r. és a III. r. terhelt közötti bűnkapcsolatot az ítéleti tényállás általános része tartalmazza.
[67] Mindez pedig azt jelenti, hogy úgy a vádirat, miként a jogerős ítélet szerint kizárólag és helytállóan a kétséget kizáróan bizonyított egyes részcselekmények – a marihuána esetén az 1., 2. és 4. tényállási pontok, míg a kokain esetén a 3. tényállási pont és részben az 1. tényállási pont (lefoglalt kokaint is tartalmazó por) – alapján, tehát az 1–4. tényállási pont szerint történt a cselekmény kábítószer-kereskedelem bűntette alapesetnek megfelelő minősítése. Továbbmenve ez egyben azt is jelenti, hogy a büntetőeljárás lefolytatása a hatásköri szabályoknak megfelelő eljárásban történt.
[68] Következésképpen nem helytálló a felülvizsgálati indítvány azon hivatkozása, hogy a vádirati, és az ítéleti tényállás sem tartalmazza a kokain hatóanyag-tartalmát, annak alapja, miként a marihuána esetében az NSZKK által közzétett hatóanyag-tartalom táblázat.
[69] Ehhez képest téves a felülvizsgálati indítvány érvelése, mely szerint egyszerű számítással megállapíthatta volna a bíróság a kokain hiányzó hatóanyag-tartalmát, mivel az 1. tényállási pont általa hivatkozott része tartalmazza az ehhez szükséges tényeket.
[70] A természetes egységbe tartozó részcselekmények esetében szükségszerű következmény a kábítószer-mennyiségek összegzése, és a bűncselekmény minősítése szempontjából az összmennyiség az irányadó.
[71] A büntetőjogi felelősség megállapítása azonban csak és kizárólag a vád tárgyává tett lényeges (releváns) tények alapulvételével történhet, olyan bűncselekményre vonatkozó tényeket a bíróság nem állapíthat meg, amelyet a vád nem tartalmazott [Be. 6. § (3) bek.].
[72] Kétségtelen, hogy a bíróság elvégezheti a le nem foglalt kábítószer hatóanyag-tartalom számítását, de csak abban az esetben, ha az ügyben rendelkezésre állnak az ehhez szükséges konkrét adatok és ténymegállapítások.
[73] A meg nem lévő kábítószer mennyiségének megállapítása bizonyítási kérdés.
[74] A bizonyítás lefolytatását követően pedig annak eredményeként a tényállásban rögzíteni kell mindazon adatot, tényt, körülményt, amelyek alapján a le nem foglalt kábítószer összmennyiségét, hatóanyag-tartalmát (elsőként nyilván a vádiratban a vádat emelő ügyészség) végső soron a bíróság ügydöntő határozatában kétséget kizáróan meg tudja állapítani.
[75] Jelen ügyben az I. r. és az V. r. terhelt a 2023. március 23. napján megtartott előkészítő ülésen a bűnösségét beismerte, és lemondott a tárgyaláshoz való jogáról, ezen nyilatkozatukat a bíróság pedig elfogadta.
[76] A Be. LXXVI. Fejezete (előkészítő ülés) szerinti eljárás alapján az előkészítő ülésen a bűnösség vádirattal egyező beismerésére figyelemmel a bíróság a vádirati tényállás megalapozottságát és a bűnösség kérdését nem vizsgálja, az ítéleti tényállás így megegyezik a vádiratban írt tényállással.
[77] Ehhez képest a vádirati és az azzal megegyező jogerős ítéleti tényállás tartalmaz általános ténymegállapításokat a kereskedésre vonatkozóan, majd ezt követően konkrét adásvételeket, adatokat, tényeket, amely utóbbiaknak megfelelően úgy a vádat emelő ügyészség, miként a bíróság, a lefoglalt kábítószerek esetében nyilván szakértői vélemény alapján, míg a le nem foglalt kábítószerek (mind a marihuána, mind a kokain) esetében az NSZKK által közzétett hatóanyagtartalom-számítási táblázat alapján a rész-, illetve összmennyiséget, a hatóanyag-tartalmat megállapította. Ez az alapja a cselekmény Btk. 176. § (1) bekezdése szerinti minősítésének.
[78] A felülvizsgálati indítvány viszont olyan általános ténymegállapításra alapozza az eltérő minősítést és következményeként az abszolút eljárási szabálysértést, amely azon túlmenően, hogy sem a kokain rész-, illetve összmennyisége, sem a hatóanyag-tartalma tekintetében, sem a mikor, mennyit, kitől vett, kinek adott el vonatkozásában feltett kérdésekre nem ad választ, az sem derül ki belőle, hogy a „mintegy 10 gramm” valójában mikor, mennyi, továbbá az sem, hogy hetente mindkettő fajta kábítószer vételére sor került-e, vagy csak az egyikre, csak a másikra, és bármelyik verzióra hány alkalommal került sor.
[79] A Kúria megjegyzi, hogy az iratok alapján az is egyértelmű, hogy ilyen bizonyításra a nyomozás során nem került sor. A hivatkozott ténymegállapítás alapját pedig az V. r. terhelt gyanúsítotti vallomásának azon része képezte, mely a következő: „Onnantól kezdve a mai napig heti alkalommal hozta rendszeresen a kokaint vagy a füvet. Vagy mindkettőt. Alkalmanként kb. 10 gramm kokaint. A füvet nem méregettem.”.
[80] Mindezek alapján, amit a felülvizsgálati indítvány céloz, az a jogerő feltörése a nyomozás során el nem végzett bizonyítás megismételt eljárásban a bíróság által történő elvégzése érdekében. Következésképpen mindez valójában a tényállás felderítetlenségét jelenti e részében (úgy az ítélet, miként a vádirat esetében), azonban felülvizsgálatban a jogerős tényállás, így akár a részben megalapozatlan tényállás is irányadó. A megalapozatlanság nem felülvizsgálati ok.
[81] Ekként az irányadó tényállás meg nem engedett támadását jelenti az I. r. és az V. r. terhelt vonatkozásában a szükségképpen további bizonyítás felvételét igénylő felülvizsgálati indítvány.
[82] Minderre tekintettel alaptalan volt az ügyészség kifogása, mely szerint jelen ügyben az első fokon eljáró járásbíróság az I. r. és az V. r. terhelt vonatkozásában a hatáskörét túllépte, és a törvényszék hatáskörébe tartozó ügyet bírált el.
[83] Ezért a Kúria – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a megtámadott határozatot a Be. 662. § (1) bekezdése alapján az I. r. és az V. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv.III.454/2024/25.)