Az I. rendű felperes motorkerékpár vezetőjeként 2005-ben közlekedési balesetet szenvedett, amely következtében 100 %-os munkaképesség-csökkenés alakult ki nála.
A perben az I. rendű felperes vagyoni és nem vagyoni kárai, édesanyja, a II. rendű felperes vagyoni kárai megtérítésére kérte kötelezni az alperest.
Nagyszabású munkaügyi konferenciát rendezett a Munkaügyi Bírák Országos Egyesülete a szervezet 20 évvel ezelőtti alapításának alkalmából. A 2017. december 7-én a Kúria dísztermében megrendezett tanácskozáson a munkaügyi bíráskodás múltjáról, jelenéről és a jövő kihívásairól értekeztek a résztvevők.
A jelen levőket dr. Tálné dr. Molnár Erika, a Kúria Közigazgatási-Munkaügyi Kollégiumának helyettes vezetője köszöntötte. Az Egyesület főtitkára felhívta a figyelmet a szervezet tevékenységére az érdekképviselet és a tudományos munka területén is.
A felperes 1991. október 1-jétől állt alkalmazásban az I. rendű alperesnél forgalmi szolgálattevő munkakörben. A munkaviszonya kezdetétől folyamatosan ellátta a belföldi személypénztár kezelői feladatokat is. A 2012. június 14-én kelt munkaszerződés-módosítás szerint a felperes T. állomás létszámában forgalmi szolgálattevő munkakört látott el. A munkaköri leírása tartalmazta, hogy felelősségvállalási nyilatkozat alapján kezeli a személypénztárat, és végzi az azzal kapcsolatos teendőket. 2007. július 1-jétől az I.
A felperes az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte. A Kormány a munkáltató kérelmére a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 39. § (6a) bekezdése értelmében hozzájárult a továbbfoglalkoztatásához 2013. június 11-én. A felperes az alperes F. Megyei Igazgatóságának igazgatójaként dolgozott. A felperes 2014. február 13-án az F. Megyei Kormányhivatallal mint az alperes F. Megyei Igazgatóságának igazgatója megyei szintű együttműködési megállapodást írt alá, melyről az F. Megyei Hírlapban 2014. február 15-én egy cikk jelent meg. A megállapodásról 2014.
A per 2012. februárban indult, az újszülött egészségkárosodásával kapcsolatos bonyolult szakkérdések, valamint a több alperes eltérő tevékenysége és megítélése miatt hosszadalmas szakértői bizonyítás volt szükséges. Az elsőfokú bíróság rész- és közbenső ítéletével megállapította a III. rendű alperes kártérítési felelősségét, míg az I. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasította. A másodfokú bíróság a határozatot helybenhagyta.
A Kúria a jogerős határozatot hatályában fenntartotta.
Budapest, 2017. december 6.