06

Sajtó-helyreigazítás iránt indult perben csak a valótlan tényállítások helyreigazítására kerülhet sor. Amennyiben egy nyilatkozat többféle módon is értelmezhető, az egyik lehetséges értelmezéséről kifejtett elmarasztaló vélemény, annak tartalmi helytállóságától függetlenül nem lehet sajtó-helyreigazítás tárgya még akkor sem, ha a politikus nyilatkozatát valódi szándékaitól eltérően értelmezik.

A Ptk. 6:534. § (1) bekezdésében megfogalmazott szabály a károsult védelmét szolgálja, alkalmazásának elmaradását a károkozó nem kifogásolhatja. A rendelkezés alkalmazását a törvény a bíróság mérlegelési körébe utalja [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:534. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

A Bv. tv. arra az esetre, ha az elítélt már szabadult, nem írja elő a büntetés-végrehajtási intézetben kezdeményezett előzetes eljárás lefolytatását a kártérítési (sérelemdíj iránti) igény érvényesítéséhez. Ez független attól, hogy az állított jogsértés a fogvatartás mely időszakára esett, hogy a fogvatartás ideje alatt az elítéltnek volt-e módja a kártérítési igény iránti eljárást kezdeményezni [2013. évi CCXL. törvény (Bv. tv.) 143. § (1) bek.; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 176. § (1) bek. c) pont, 240. § (1) bek. a) pont].

A károkozó kártérítési kötelezettségén kívül eső körülmény, hogy a károsodás elszenvedéséből fakadó vagyoni veszteségek viseléséhez szükséges anyagi forrásokat a károsult saját jövedelméből, vagyonából teremti-e elő, vagy kötelmen kívül álló harmadik személyek előlegezik-e meg számára, és az is a felelősségi viszonyon kívül eső kérdés, hogy ezt ingyenesen nyújtják-e. A családtag ingyenes vagyoni vagy nem vagyoni (tevőleges) segítségnyújtása nem a károkozó kárviselés alóli részleges vagy teljes mentesítését szolgálja, e veszteségek térítése a károkozó kötelessége [2013. évi V.

Felülvizsgálat tárgya lehet, hogy a bíróság törvényesen folytatta-e le az eljárást az általános szabályok helyett a távollévő terhelttel szembeni különeljárás szabályai szerint. A különeljárás feltételei akkor valósulnak meg, ha a bíróság a terhelt valamennyi ismert lakcíme és tartózkodási helye tekintetében megállapította, hogy a terhelt azokon elérhetetlen, elfogatóparancsot bocsátott ki és a terheltet hirdetményi úton idézte [1998. évi XIX. törvény (korábbi Be.) 70. § (5) bek., 528. § (1) bek., 529. § (1) bek.].

I. A fenyegetés lenyűgöző erejének értékelésekor együttesen kell vizsgálni a megfenyegetett személy és az elkövető adottságait, az egymással szembeni erőviszonyokat és az elkövetés külső tényezőit is; adott esetben a fenyegetés viszonylag csekélyebb foka is elegendő lehet a rablás megállapításához, ha az a konkrét körülmények között a sértettre lenyűgöző hatást gyakorolt [Btk. 365. § (1) bek. a) pont, 459. § (1) bek. 7. pont].   

I. Amennyiben az elkövető jogtalan eltulajdonítási célzata már az erőszak vagy az élet, testi épség elleni közvetlen fenyegetés kifejtése előtt vagy alatt is fennállt, az idegen dolog ilyen módon történő elvétele nem kifosztás, hanem rablás. Ekként a lényeg a cselekmények közötti eszköz-cél kapcsolat megléte, amely szerint a rablás akkor állapítható meg, ha az elkövető az erőszakot (fenyegetést) az elvétel céljából fejti ki [Btk. 365. § (1) bek. a) pont, (3) bek. b), c) pont, 366. § (1) bek. b) pont].   

I. Rágalmazás esetén a valóság bizonyítása elrendelésének feltétele, hogy a közérdek (jogos magánérdek) nemcsak fennállt az adott közlés kapcsán, hanem kifejezetten az indokolta a becsületsértő tartalom megjelentetését [Btk. 229. § (2) bek.]. A terhelt a büntetőjogi felelősség alól akkor mentesül, ha a meglévő köz- vagy jogos magánérdek a cselekmény elkövetését indokolttá is tette, mert a tényállítás nyilvánosságra hozatala alkalmas volt ezek védelmét és érvényesítését elősegíteni.   

I. A közszereplő politikusoknak, mint a közéletet alakító, tisztségüket választás útján elnyerő személyeknek a jelleme, személyisége közvita tárgyát képezheti. Az ennek megítélésénél jelentős, a magánélet méltányos határait nem sértő valós tényközlések (híresztelések és tényre közvetlenül utaló kifejezések) megengedettek, ezek ellen a büntetőjogi fellépés nem indokolható.

I. A kiskorú veszélyeztetése bűntettét akár egy cselekmény elkövetése is megalapozhatja, amennyiben az a törvény szerinti hatást, veszélyeztetést fejti ki a gyermek erkölcsi, értelmi vagy testi fejlődése vonatkozásában. Azonban akár hosszabb időtartamot átfogó cselekménysor (ismétlődő cselekmények, élethelyzetek) sem alkalmasak elbírálásra, ha azok a vádiratban olyan mértékben elnagyoltak, hogy a bűncselekmény törvényi tényállási elemei nem állapíthatók meg egyetlen esetben sem [Btk. 208. § (1) bek.; Be. 422. § (1) bek. b) pont, 492. § (2) bek.