I. Amennyiben az elkövető jogtalan eltulajdonítási célzata már az erőszak vagy az élet, testi épség elleni közvetlen fenyegetés kifejtése előtt vagy alatt is fennállt, az idegen dolog ilyen módon történő elvétele nem kifosztás, hanem rablás. Ekként a lényeg a cselekmények közötti eszköz-cél kapcsolat megléte, amely szerint a rablás akkor állapítható meg, ha az elkövető az erőszakot (fenyegetést) az elvétel céljából fejti ki [Btk. 365. § (1) bek. a) pont, (3) bek. b), c) pont, 366. § (1) bek. b) pont].
II. A rablási erőszak, élet, testi épség ellen közvetlen fenyegetés kapcsán elvárás az, hogy legalább általában véve alkalmas legyen a sértett ellenállásának leküzdésére.
[1] A kerületi bíróság a 2020. január 30-án kihirdetett ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett rablás bűntettében [Btk. 365. § (1) bek., (3) bek. a) és c) pont] és társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntettében [Btk. 194. § (1) bek., (2) bek. a) és f) pont]. Ezért a II. r. terheltet halmazati büntetésül 6 év 6 hónap fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a II. r. terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A szabadságvesztésbe beszámította a II. r. terhelt által őrizetben töltött időt. Rendelkezett vagyonelkobzásról, bűnjelekről és bűnügyi költség viseléséről.
[2] Védelmi fellebbezés alapján eljárva a törvényszék mint másodfokú bíróság a 2020. október 14-én kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet a II. r. terhelt tekintetében akként változtatta meg, hogy a terhén megállapított rablás bűntette a Btk. 365. § (1) bekezdés a) pontja és a (3) bekezdés b) és c) pontja szerint minősül. A II. r. terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés mértékét 5 év 6 hónapra, a közügyektől eltiltást 6 évre enyhítette és pontosította a bűnjelekre vonatkozó rendelkezést. Egyebekben az elsőfokú ítéletet a II. r. terhelt vonatkozásában helybenhagyta.
[3] A jogerős ügydöntő határozat által megállapított – a felülvizsgálattal érintett – tényállás I. pontjának lényege szerint:
– az I. r. terhelt 2017. november 11. napját megelőző napokban megállapodott a vele érzelmi kapcsolatban lévő III. r. terhelttel, hogy a III. r. terhelt által korábbról ismert kk. Z. N. I. sértettet a III. r. terhelttel közös tartózkodási helyükre csalja, majd tőle az értékeit erőszakos úton megszerzik.
– A III. r. terhelt ennek megfelelően a kk. sértettel 2017. november 11. napján kapcsolatba lépett, és őt a fenti címre találkozóra hívta azzal, hogy amennyiben kábítószert visz neki, akkor szexuális kapcsolatot létesít vele.
– A kiskorú sértett – aki nem kábítószert, hanem majoránnát csomagolt egy alufóliába – 2017. november 11. napján 15 óra körüli időben megérkezett a B., D. utcai lakásba, ahová a III. r. terhelt beengedte és az ajtót mögötte bezárta.
– Pár perccel később érkezett meg az I. r. terhelt a II. r. terhelttel, aki az eseményekbe előzetesen be volt avatva. Az I. r. terhelt a kk. sértettbe belekötött, a jelenlétén színleg felháborodott, majd több alkalommal tenyérrel arcon ütötte, a bántalmazásba a II. r. terhelt is bekapcsolódott, aki szintén megütötte a kk. sértettet, illetve a bordáján megrúgta.
– A kk. sértettet a bántalmazása során a II. r. terhelt és az I. r. terhelt egy ún. „viperával”, ólmosbottal is fenyegette akként, hogy az eszközt az I. r. terhelt és a II. r. terhelt is a kezében tartotta, azt egymásnak átadták, és azzal fenyegető mozdulatokat tettek.
– Ezt követően az I. r. és a II. r. terhelt a kk. sértett mobiltelefonját, illetve készpénzét kezdték el követelni, azonban a kk. sértett azt nem adta át, ezért őt újra több alkalommal mindkét terhelt megütötte.
– A bántalmazás hatására a kk. sértett a földre rogyott, miközben a zsebéből kicsúszott a földre az IPhone 7-es típusú mobiltelefonja. A kk. sértett a bántalmazás hatására ellenállást már nem tudott kifejteni, a közelében lévő készüléket az I. r. terhelt elvette, a tokját levette, majd a mobiltelefonból kivette a SIM-kártyát, és utasította a kk. sértettet, hogy a telefon nyomon követésének megszüntetéséhez szükséges kódot adja meg, melyet a kk. sértett meg is tett.
– Ezt követően az I. r. terhelt a készüléket magához vette, azt kikódoltatta, majd a helyszínen mindvégig jelenlévő, társaival egyetértő III. r. terhelttel távozott a lakásból, azonban ezt megelőzően közölte a kk. sértettel, hogy a lakást nem hagyhatja el, majd távozáskor a lakás ajtaját az I. r. terhelt és a II. r. terhelt kulccsal bezárta.
– A kk. sértett a bántalmazás közben, illetve ekkor is közölte a terheltekkel, hogy a lakásból el akar távozni, illetve nem akar ottmaradni, azonban az I. r. terhelt azzal is megfenyegette, hogy ha a rendőrséghez akar fordulni, akkor őt és a családját is megöli. Az I. r. terhelt a III. r. terhelttel a lakásból eltávozott, míg a kk. sértett a II. r. terhelt őrizete alatt maradt. A kk. sértett ezt követően is megpróbált kijutni a lakásból, azonban a zár nem engedett, az ablakon pedig annak magassága miatt nem tudott kijutni.
– Az I. r. terhelt és a III. r. terhelt – akik a kk. sértettől megszerzett készüléket időközben értékesítették – mintegy másfél órával később a lakásba visszatértek, majd az I. r. terhelt – a III. r. terhelttel való egyeztetést követően – azt közölte a kk. sértettel, hogy a mobiltelefonját abban az esetben kapja vissza, ha 50 000 forintot megfizet a részükre. Ezt követően a kk. sértettet az I. r. terhelt ismerősével, gépkocsival V.-re szállították, és ott szabadon bocsátották.
– A bántalmazás következtében a kk. sértett a bal arcfél zúzódásos sérülését, a jobb csukló duzzanattal járó vizenyős zúzódását szenvedte el, mely sérülések büntetőjogi gyógytartama a nyolc napot nem haladja meg. Az elkövetési érték 225 000 forint, mely nem térült meg.
[4] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint az ítélet egyéb részeiben rögzített, tartalmilag a tényálláshoz tartozó további ténymegállapítások:
– A terheltek azért bántalmazták a kk. sértettet, hogy az értékeit megszerezzék.
– Az I. r., a II. r. és a III. r. terhelt megállapodtak abban, hogy a kk. sértettet egy ürüggyel az I. r. terhelt és a III. r. által lakott lakásba csalják, majd ott tőle erőszakkal értékeit megszerzik, és azt értékesítik.
– Az I. r., a II. r. és a III. r. terhelt a jóval kisebb, fiatalabb és védtelenebb kk. sértett sérelmére követték el az erőszakos cselekményeket.
[5] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a II. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja szerinti okból a minősítés megváltoztatása és a büntetés enyhítése érdekében.
[6] Indokai szerint nem a kk. sértett értékeinek a megszerzése volt a cél, erre irányuló felhívás a terheltek részéről nem történt, a cselekmény inkább egy féltékenységi „perpatvar” volt, mintsem rablás. A kk. sértett telefonja azt követően csúszott ki a zsebéből, hogy vele szemben erőszakot alkalmazott az I. r. és a II. r. terhelt.
[7] Kifejtette, hogy a cselekménysor a külső megjelenésében ugyan a rablás jegyeit mutatja, azonban attól belső jellemzőjében lényegesen eltér, mivel az I. r. és a II. r. terhelt által alkalmazott erőszak és az elvétel között nincs cél-eszköz viszony. Amikor a bántalmazás elkezdődött, a dolog elvételének szándéka nem volt meg. A féltékenység szülte erőszak következtében kicsúszott mobiltelefont az I. r. terhelt felvette a földről, a további történéseket pedig az alkalom szülte.
[8] Álláspontja szerint a II. r. terhelt cselekménye a Btk. 366. § (1) bekezdés b) pontjába ütköző és aszerint minősülő társtettesként elkövetett kifosztás bűntettének megállapítására alkalmas.
[9] Mindezek alapján kérte, hogy a Kúria a II. r. terhelt bűnösségét rablás helyett kifosztás bűntettében állapítsa meg, és a büntetés mértékét is ezen bűncselekmény büntetési tételkeretéhez igazítsa.
[10] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.
[11] Kifejtette, hogy a védő az indítványában a törvénysértő minősítés alátámasztására a törvényi tilalom ellenére az irányadó tényállást támadta, valamint a tényállásban nem szereplő, illetve azzal ellentétes tényekre hivatkozott.
[12] Az irányadó tényállás alapján nem vitatható, hogy a terheltek – ekként a II. r. terhelt – magatartásának célja a kk. sértett értékeinek a jogtalan eltulajdonítása, illetőleg az így megszerzett idegen értéktárgyak eladásával a nyerészkedés volt. E célból ütötték, rúgták, bántalmazták a kk. sértettet, valamint e célból hadonásztak felé az ólmosbottal.
[13] Mindezek alapján a bíróság törvényesen minősítette a II. r. terhelt e cselekményét társtettesként, felfegyverkezve és csoportosan elkövetett rablás bűntettének. Indítványozta, hogy a Kúria a jogerős határozatot a II. r. terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn.
[14] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen bírálta el.
[15] A II. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa nem alapos.
[16] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozattal szemben jogi – nem ténybeli – okból terjeszthető elő. Kizárólag a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok köre nem bővíthető.
[17] A Kúria a jogerős ügydöntő határozatot – az eljárási szabálysértések kivételével – csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében, és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül [Be. 659. § (5) bek.].
[18] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést.
[19] [19] A Be. 659. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[20] A felülvizsgálati indítvány szerint az irányadó tényállás mellett a II. r. terhelt cselekményének rablásként történő minősítése törvénysértő.
[21] Nem sértett azonban törvényt az eljárt bíróság, amikor a II. r. terhelt bűnösségét társtettesként elkövetett rablás bűntettében [Btk. 365. § (1) bek. a) pont, (3) bek. b) és c) pont, I. tényállási pont] megállapította, és törvényes a cselekmény minősítése is.
[22] A Btk. 365. § (1) bekezdése szerint rablást követ el, aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy evégből
a) valaki ellen erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz, vagy
b) öntudatlan vagy védekezésre képtelen állapotba helyezi.
[23] Jelen ügyben – értelemszerűen – az a) pontnak van jelentősége (öntudatlan vagy védekezésre képtelen állapotba helyezéséről nincs szó).
[24] A rablás összetett bűncselekmény, egyrészt vagyon, másrészt személy elleni bűncselekmény. Az elkövető számára idegen dolog jogtalan eltulajdonítása a lopáshoz képest akként történik, hogy a mástól elvétel végett személy elleni erőszakos cselekményt is elkövet; azaz az elvétel módja az, amely a rablást megkülönbözteti a lopástól.
[25] Ehhez képest a védő indítványa nem az erőszak alkalmazását és nem is a dolog elvételét vitatta, hanem azt, hogy az elkövetőnél a dolog elvételére irányuló szándék az erőszak, illetve a fenyegetés megtörténte előtt vagy aközben alakult ki, és evégett alkalmazta azt, és ez esetben rablásról van szó; avagy – miként állította – a dolog elvétele csupán utóbb merült fel, a más miatt kifejtett erőszakot (fenyegetést) követően. Ez utóbbi esetben ugyanis a Btk. 366. § (1) bekezdés b) pontja szerinti kifosztásként kell értékelni a cselekményt.
[26] A védő által hivatkozott Btk. 366. § (1) bekezdés b) pontja szerint, aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett az általa más bűncselekmény elkövetése során alkalmazott erőszak, illetve az élet, testi épség elleni közvetlen fenyegetés hatása alatt álló személytől vesz el, kifosztást követ el.
[27] Az irányadó tényállás viszont egyértelműen rögzíti, hogy
– Az I. r. és a III. r. terhelt előzetesen abban állapodott meg, hogy a kk. sértett értékeit úgy fogják erőszakkal megszerezni, hogy a III. r. terhelttel közös tartózkodási helyükre csalja, mely tervbe a II. r. terheltet is beavatták.
– A három terhelt előzetes megállapodásának megfelelően a lakásban az I. r. terhelt a kk. sértettbe belekötött, a jelenlétén színleg felháborodott, majd a II. r. terhelttel együtt elkezdték bántalmazni, ütni, illetve rúgni.
– A bántalmazás során a II. r. terhelt és az I. r. terhelt egy ún. „viperával”, ólmosbottal is fenyegette a kk. sértettet úgy, hogy azt az I. r. terhelt és a II. r. terhelt is a kezében tartotta, egymásnak átadták, és azzal fenyegető mozdulatokat tettek.
– Ezt követően az I. r. és a II. r. terhelt a kk. sértett mobiltelefonját, illetve készpénzét kezdték el követelni, azonban a kk. sértett azt nem adta át, ezért őt újra több alkalommal mindkét terhelt megütötte.
– A kk. sértett a bántalmazás hatására a földre rogyott, ellenállást már nem tudott kifejteni, és a zsebéből kicsúszott, közelében lévő mobiltelefon készüléket az I. r. terhelt elvette.
– A bántalmazás következtében a kk. sértett nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett el.
– A terheltek azért bántalmazták a jóval kisebb, fiatalabb kk. sértettet, hogy az értékeit megszerezzék.
[28] Az irányadó tényállás alapján – szemben a védő érvelésével – nem kétséges, hogy az I. r., a II. r. és a III. r. terhelt magatartásának célja a kk. sértett értéktárgyainak az erőszakos eltulajdonítása volt, ebben előzetesen megállapodtak, ennek megfelelően cselekedtek.
[29] Ráadásul a terheltek – így a II. r. terhelt is – a bántalmazás közben követelték a kk. sértett értékeit, amit a kk. sértett megtagadott, emiatt őt a megszerzés érdekében tovább bántalmaztak. Mindez előzetes megállapodás nélkül is tényállásszerű elkövetési magatartás, rablás bűntette.
[30] Amennyiben az elkövető jogtalan eltulajdonítási célzata már az erőszak vagy az élet, testi épség elleni közvetlen fenyegetés kifejtése előtt vagy alatt is fennállt, az idegen dolog ilyen módon történő elvétele nem kifosztás, hanem rablás (BH 2010.292.).
[31] Ekként a lényeg a cselekmények közötti eszköz-cél kapcsolat megléte, amely szerint a rablás akkor állapítható meg, ha az elkövető az erőszakot (fenyegetést) az elvétel céljából fejti ki.
[32] Jelen esetben a védő érvelése szerinti eszköz-cél kapcsolat hiánya fel sem merül, a felülvizsgálati indítványban írtak az irányadó tényállásban rögzítettekkel ellentétesek.
[33] A Kúria továbbmenve rámutat a következőkre.
[34] A rablási erőszak, élet, testi épség ellen közvetlen fenyegetés kapcsán elvárás az, hogy legalább általában véve alkalmas legyen a sértett ellenállásának leküzdésére.
[35] A rablás kapcsán az alkalmazott személy elleni erőszak intenzitása vizsgálatának, illetve a kvalifikált fenyegetésnek csak abból a szempontból van jelentősége, hogy az erőszak, illetve ezen fenyegetés alkalmas volt-e általában véve az ellenállás megtörésére, és valóban a sértett értékeinek megszerzése célzata mozgatta-e.
[36] Jelen ügyben pedig erről van szó.
[37] A tényállás szerint az I. r. és a II. r. terhelt a kk. sértett értékeinek megszerzése érdekében a kk. sértettet arcon ütötte, a bordáján megrúgta, ütlegelte és egy ólmosbottal fenyegette. A terhelteknél jóval kisebb és fiatalabb kk. sértett a bántalmazás következtében a földre rogyott, ellenállást már nem tudott kifejteni.
[38] A II. r. terhelt magatartása, az arcon ütés, bordán rúgás, ütlegelés (és a társa általi bántalmazás is) a kifejtett erőszak a kk. sértett akaratát nyilvánvalóan nem csupán hajlította, hanem megtörte, így vették el a kk. sértettől a mobiltelefonját.
[39] A Btk. 459. § (1) bekezdés 6. pontja szerint felfegyverkezve követi el a bűncselekményt, aki az ellenállás leküzdése vagy megakadályozása érdekében az élet kioltására alkalmas eszközt tart magánál. A felfegyverkezve történő elkövetés tárgyi feltétele az, hogy az elkövető a cselekmény kifejtésekor az élet kioltására objektíve alkalmas eszközt tartson magánál. Jelen esetben az ólmosbot maradéktalanul megfelel ennek a kritériumnak.
[40] A jogerős tényállás szerint az I. r. és a II. r. terhelt a kk. sértett bántalmazása során egymásnak átadva az ólmosbotot, azzal fenyegető mozdulatokat tettek a kk. sértett irányába. A súlyosabb minősítéshez nem szükséges az ilyen eszköz használata, a felfegyverkezve elkövetett cselekmény megvalósul már akkor is, ha az elkövető a sértett ellenállásának leküzdése vagy megakadályozása érdekében az élet kioltására alkalmas eszközt tart magánál.
[41] A Btk. 459. § (1) bekezdés 3. pontja szerint csoportosan követik el a bűncselekményt, ha az elkövetésben legalább három személy vesz részt.
[42] Csoportosan elkövetettnek minősül a bűncselekmény, ha három vagy több személy a bűncselekmény helyszínén vagy annak közelében tettesként (társtettesként); illetve – a tettes (társtettes) mellett – részesként: bűnsegédként vagy önállóan nem értékelhető bűnsegédi magatartást is kifejtő felbujtóként vesz részt a bűncselekmény elkövetésében.
[43] Jelen ügyben a jogerős tényállás alapján ez sem volt kétséges; a terheltek a helyszínen együtt, szándékegységben cselekedtek, a rablási cselekmény elkövetésében az I. r. és a II. r. terhelt társtettesként, míg a III. r. terhelt bűnsegédként vett részt.
[44] Nem sértett tehát törvényt az eljárt bíróság, amikor a II. r. terhelt büntetőjogi felelősségét rablás bűntettében [Btk. 365. § (1) bek. a) pont, (3) bek. b) és c) pont] megállapította, és törvényes a cselekmény minősítése is.
[45] A Be. 659. § (1) bekezdése alapján felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt és eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.
[46] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vitatható. A jogkövetkeztetések – így a bűnösség vagy a jogi minősítés megállapításának – helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapján vizsgálható.
[47] Ezzel szemben a II. r. terhelt védője az indítványában valójában a tényállás megalapozottságát vitatta, a bizonyítékok értékelését kifogásolta, amikor a tényállásban foglaltakkal ellentétes tényeket is állítva érvelt amellett, hogy az erőszakot és fenyegetést követő elvétel között nincs cél-eszköz viszony, nem a kk. sértett értékeinek a megszerzése volt a II. r. terhelt (és társai) célja, csupán féltékenységi vita volt a kk. sértett és az I. r. terhelt között, emiatt történt a bántalmazás, és a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem állapítható meg a II. r. terhelt terhére a rablás bűntette.
[48] Erre azonban a felülvizsgálati eljárásban nincs törvényi lehetőség, az indítvány e részében törvényben kizárt.
[49] Ekként a Kúria – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a megtámadott határozatot a Be. 662. § (1) bekezdése alapján a II. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv.III.251/2022/5.)