Az alperes jogelődje 2010. november 10-én – a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 88. § (1)-(2) bekezdése, 89. § (1) bekezdése, valamint a Ptk. 339. §-a és 345. §-a alapján – két határozatot hozott, amelyekben C. J. biztosított 2006. augusztus 19-én történt sérüléseivel kapcsolatban 2008. október 31. napjáig kifizetett rokkantsági nyugdíj, illetve 2010. július 14-ig kifizetett 1.188.360 forint átmeneti járadék megtérítésére kötelezte a felperest. A határozat indokolása szerint a biztosított a T-n, 2006. augusztus 19-én megrendezett falunapon a felperes által vezetett kétszemélyes motoros siklóernyővel való leszállás közben utasként akkor szenvedett súlyos sérüléseket, amikor a jármű kereke elektromos vezetéknek ütközött, majd a földnek csapódott. A balesetért a felperes felelősségét büntetőügyben hozott ítélet megállapította, a felperes a sérüléssel összefüggésben 2007. február 1. és 2008. október 31., illetve 2008. november 13. és 2010. július 14. között kifizetett ellátások megtérítésére köteles. Az elsőfokú bíróság a határozatokat – a Tny. 88. § (1)-(2) bekezdése, a Ptk. 345. § (1)-(2) bekezdése, a Ket. 50. § (1) bekezdése, a Pp. 4. § (1)-(2) bekezdése, 164. § (1) bekezdése, 324. § (1) bekezdése és 339. § (1) bekezdése alkalmazásával – hatályon kívül helyezte. Az elsőfokú bíróság a büntetőeljárásban szakvéleményt adó szakértő és az ISZKI BOI szakvéleménye ellentmondásainak feloldása érdekében kirendelt szakértő (SEÁOK) szakvéleménye alapján megállapította, hogy a balesettel összefüggésben a lép eltávolítása miatt állapítható meg maradandó egészségkárosodás, amely azonban munkaképesség-csökkenést nem okoz, az egyéb baleseti sérülésekkel összefüggésben maradandó egészségkárosodás nem véleményezhető. A szakvélemények megállapításai alapján az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes a biztosított részére kifizetett ellátások megtérítésére nem köteles. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyta helyben, hogy a szakértői díj megfizetésére az alperes köteles. A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel. A Kúria megállapította, hogy a törvényhozó a nyugellátásra jogosult egészségkárosodásáért, megrokkanásáért felelős személyt a Tny. 88. § (1) bekezdésében az emiatt nyújtott nyugellátás megtérítésére kötelezi, a (2) bekezdésben a felelősség megállapítására a Ptk. szerződésen kívül okozott károkért fennálló felelősségre vonatkozó szabályait rendeli alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a felelősség a jogosult vagyoni kára hiányában is fennáll. Az alperes felülvizsgálati kérelmében téves jogértelmezés eredményeként hivatkozott arra, hogy a felperes az ellátások megtérítésre csak akkor nem kötelezhető, ha a Ptk. 345. § (1) bekezdése szerinti mentesülési, vagyis a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül eső elháríthatatlan ok fennállását bizonyítja, és arra is, hogy az ellátások megállapítása tárgyában beszerzett szakvélemények, szakhatósági állásfoglalások megállapításai a jelen perben nem voltak megkérdőjelezhetők. A bíróságok a felperes keresete alapján a megtérítési kötelezettség Tny. 88. § (1) bekezdésében foglalt feltételét, az ellátások és a jogellenes károkozó magatartás közötti okozati összefüggést helytállóan vizsgálták, amennyiben ugyanis a baleset folytán bekövetkező sérülések az ellátás megállapítása időpontjáig maradvány nélkül meggyógyulnak, vagy a biztosított egészségi állapotában nem okoznak olyan mértékű, vagy jellegű károsodást, amelyek az ellátás megállapítására – más megbetegedésekkel együtt, vagy attól függetlenül – alapot adnak, nincs helye megtérítésre kötelezésnek. Önmagában az a tény, hogy a felperes büntetőjogi felelősségét is megalapozó magatartása (mulasztása) miatt súlyos, a biztosított egészségi állapotának kedvezőtlen változását eredményező baleset következett be, nem alapoz meg a társadalombiztosítás rendszerében ezt követően nyújtott valamennyi ellátás megtérítésére való igényt. Az egészségkárosodásra, rokkantságra tekintettel nyújtott társadalombiztosítási ellátások költségei megtérítésére a balesetért felelős személy akkor kötelezhető, ha a jogellenes magatartása és az egészségkárosodás, rokkantság kialakulása közötti okozati összefüggés fennállása megállapítható. A Kúria hasonló, a Tny. 87. § (1) bekezdése, a foglalkoztató megtérítési felelőssége tárgyában folyamatban volt perben (Mfv.10.698/2016/8.) kifejtett foglalt jogértelmezése a jelen ügyben, a Tny. 88. § (1)-(2) bekezdése szerinti felelősség vizsgálata során is irányadó, annak alapján az eljárt bíróságok nem sértettek jogszabályt azzal sem, hogy döntésüket – a büntető bíróság által a felperes büntetőjogi felelőssége feltételei vizsgálata során adott szakvélemény mellett – az egészségbiztosító és a felperes között folyamatban volt, illetve a jelen perben beszerzett szakvélemények egybevetésével hozták meg. A Kúria a jogerős ítéletnek a szakértői díj viseléséről szóló rendelkezését hatályon kívül helyezte és e tárgyban az elsőfokú ítélet rendelkezését helybenhagyta, egyebekben a jogerős ítéletet – miután a felülvizsgált körben nem jogszabálysértő – hatályában fenntartotta.
Budapest, 2018. április 9.
A Kúria Sajtótitkársága