Munkaügyek

A felperes 2010. január 15-étől állt az alperes, illetve jogelődje alkalmazásában. 2014. február 14-én a munkáltató a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 63. § (2) bekezdés a) pontjára hivatkozva felmentéssel megszüntette a jogviszonyt arra hivatkozva, hogy a felperes hivatali munkaideje alatt saját gépjárművével tankolás céljából rendszeresen – évente átlagosan 15 alkalommal – a munkáltató jóváhagyása nélkül hagyta el munkavégzési helyét, s tankolás céljából Ukrajnába ment.

A felperesek forgalmi ellenőrként álltak az I. rendű alperes alkalmazásában. A II. rendű alperes részéről a kiszervezett forgalmi- és utasellenőrzés szolgáltatás nyújtása részben saját munkavállalókkal, részben alvállalkozó által foglalkoztatott munkavállalókkal történt. A felperesek folyamatosan feladatul kapták alvállalkozókon keresztül foglalkoztatott ellenőrök betanítását. Az I. rendű alperes a felperesek részére átadott felmondással a felperesek munkaviszonyát megszüntette. Az I. rendű felperes módosított keresetében a munkaviszony megszüntetés jogellenességére figyelemmel a II.

A felperes 2011. március 22-étől állt az alperes alkalmazásában területi képviselő munkakörben.  2012. június 16-án írásbeli figyelmeztetésben részesült. Ezt követően a munkáltató felmondással szüntette meg a jogviszonyát az Mt. 65. § (1) bekezdésére, illetve 66. § (2) bekezdésére alapítottan. A felperes a keresetében a munkáltatói felmondás jogellenességének megállapítását és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

A felperes az alperesnél határozatlan időtartamban műszaki előkészítő munkavezető munkakörben állt munkaviszonyban. A felperes 2015. február 25-étől 2015. március 3-áig a munkavégzési kötelezettségét nem teljesítette. Az alperes azonnali hatályú felmondásával a felperes munkaviszonyát megszüntette. Ennek indokolása szerint a felperes az alperes eszközeit az alperes beltagjának az engedélye nélkül használta, a munkahelyéről önkényesen távozott, a munkára nem jelentkezett.

A felperes 1997. szeptember 1-jén létesített általános sebész szakorvosként közalkalmazotti jogviszonyt a D-i Sz.P.K-ban, ahol osztályvezetői feladatokat is ellátott. 2006. január 1-jétől a szakfeladatot átvevő, jelen per I. rendű alperesének jogelődje foglalkoztatta a Kjt. 25/A. § rendelkezései alapján. Korábban fegyelmi eljárást kezdeményeztek a felperessel szemben, amely a felperes felelősség alóli tisztázásával zárult.

A felperes karbantartási koordinátor munkakörben állt munkaviszonyban az alperesnél. A felek 2014. december 12-én írásban megállapodtak a munkaviszony közös megegyezéssel 2015. január 16-ával történő megszüntetésében. A felperes utolsó munkában töltött napja 2014. december 12-e volt. 2014. december 13-án a G.D. rendszerben az általa létrehozott fájlokat véglegesen törölte. Az alperes 2015. január 12-én azonnali hatályú felmondást közölt a felperessel az informatikai adatok törlése, szándékos károkozásra irányuló magatartás miatt.

Az alperes személygépkocsi alkatrészek gyártásával foglalkozó gazdasági társaság. A felperes jogviszonyát az alperes felmondással szüntette meg. Ennek indokolása szerint az alperesnél csökkentek a vevői megrendelések, továbbá egyes gyártási folyamatoknak kisebb létszámigényű gépeken való elvégzése miatt átszervezés vált szükségessé. A feladatok ellátását az alperes kevesebb munkavállalói létszámmal oldja meg, a felperes feladatai más munkavállalókhoz kerültek.

A felperes az alperesi jogelődnél 2007. június 1-jétől állt határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszonyban, ahol 2011. január 1-jétől üzemgazdász munkakör betöltésére nevezték ki, több egymást követő határozott idejű gazdasági osztályvezetői beosztásra szóló megbízásokkal. Az alperesi jogelőd 2016. február 26-án kelt intézkedésével tájékoztatta a felperest a munkáltató személyében 2016. április 1-jén bekövetkező változásról és 2016. május 1-jéig gyakorolható fenti változás miatti lemondási jogáról. Az alperesi jogelőd 2016.

Az alperes az 1987. január 31-én született felperes által 2011. december 12-én előterjesztett, rokkantsági nyugdíj megállapítására irányuló igénybejelentést – a munkaügyi bíróság ítéletével, majd a másodfokú társadalombiztosítási szerv végzésével elrendelt új eljárásban meghozott, 2016. április 28-án kelt határozatával – a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 36/A. § (1) bekezdése, 36/B. §-a és 24. §-a alkalmazásával elutasította. Megállapította, hogy a felperes egészségkárosodása 1987. január 1-től 55%-os mértékű, 2011. május 17. és október 27.

Az alperes a 2016. április 21-én kelt határozatával – a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 18. § (1) bekezdése, (2a) bekezdése és 43. § (2) bekezdése alkalmazásával – elutasította a felperes öregségi nyugdíj megállapítása iránti igénybejelentését. A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A munkaügyi bíróság a keresetet – a Tny. 18. § (1) bekezdése, (2a) bekezdése, 37. § (1) bekezdése és 43. § (1)-(2) bekezdése, valamint a BH 2011.318. számon közzétett határozatban foglaltak alapján – elutasította.