A másodfokú bíróság 2011. december 8-án kelt ítéletével a hivatásos szolgálati viszonyban álló felperest bűnösnek mondta ki két rendbeli hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntettében és ezért halmazati büntetésül egy év hat hónap börtönbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását három év próbaidőre felfüggesztette.
Az ítélőtábla a 2012. május 30-án kelt jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a felperes terhére megállapított bűncselekményt két rendbeli vesztegetés bűntettére módosította.
A büntetőeljárást követően az alperes a 2012. június 6-án kelt parancsával a felperes 2005. július 1-jétől fennállt szolgálati viszonyát a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 53. § c) pontja, valamint 56. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján – hivatkozással az ítélőtábla jogerős ítéletére – felmentéssel megszüntette.
A felperes indítványára az ítélőtábla 2013. május 16-án kelt végzésével perújítási eljárást rendelt el, amelynek lefolytatását követően a törvényszék 2014. szeptember 2-án kelt ítéletével a korábbi jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperest az ellene emelt két rendbeli vesztegetés bűntette miatt emelt vád alól felmentette. Az ítélőtábla 2015. április 8-án kelt végzésével a törvényszék ítéletét helybenhagyta.
A felperes a szolgálati panaszának elutasítását követően előterjesztett keresetében a szolgálati viszonya megszüntetéséről rendelkező parancs hatályon kívül helyezését, eredeti beosztásába történő visszahelyezését és azt kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest elmaradt illetménye és egyéb járandóságai megfizetésére. Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Ítéletének indokolásában rámutatott, hogy a felmentés indokának a szolgálati viszony megszüntetésekor, illetve a munkáltatói intézkedés közlésekor kell fennállnia. A felperes szolgálati viszonyának a 2012. június 6-án kelt felmentéssel történt megszüntetésére akkor valós és okszerű indokok alapján került sor, a felperest a büntető bíróság jogerősen bűntett elkövetése miatt elmarasztalta.
A felperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Ítéletének indokolása szerint az eljáró bíróságok jogszabálysértés nélkül értékelték, hogy a felmentés közlésének időpontjában a felmentés indoka valós és okszerű volt, a felmentésnek a Hszt. 56. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontja szerinti kötelező esete fennállt. Ebből következően a munkáltató a 2012. június 6-án kelt parancsával a Hszt.-ben foglalt kötelezettségének eleget téve kellett döntenie a felperes szolgálati viszonyának felmentéssel történő megszüntetéséről, így jogsértés nem történt az alperes részéről.
A Kúria az alábbi elvi kérdésben döntött:
A felmentés indokának nem a munkaügyi per során, hanem a felmentés közlésének időpontjában kell valósnak és okszerűnek lennie. A jogbiztonság elvéből nem következik, hogy az utóbb meghozott felmentő határozat, amely a felperes bűnösségét nem találta bizonyítottnak, a büntetőeljárás valamennyi következményére kiterjed. A büntetőeljárás során a büntető bíróság a bűnösség kérdésében tud határozatot hozni, ennek egyéb, más jogviszonyokban bekövetkezett hatását nem tudja orvosolni. Ezért, ha a bűnösséget megállapító jogerős határozatot utóbb perújítási eljárás alapján hatályon kívül helyezi a büntető bíróság, ebből egymagában nem következik a munkáltató részéről a kizárólag objektív tényt (jogerős elítélést és szabadságvesztés kiszabását) értékelő kötelező felmentés jogellenessége, mert nem minősül a munkáltató érdekkörébe vonható olyan oknak, melyre bármilyen ráhatása lehetett.
Budapest, 2018. március 20.
A Kúria Sajtótitkársága