Közigazgatási ügyek
Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 30.§ (1), (3), (7) bekezdései alapján korlátozási kártalanításra az jogosult, aki az övezeti besorolás hátrányos megváltozásakor az ingatlan tulajdonosa, haszonélvezője.
A bíróság ítéletében nem állapíthatja meg a számla szerinti gazdasági esemény hiányát, ha ezt az adóhatóság határozatában nem vitatta.
Néhai adózó mezőgazdasági őstermelő volt, aki azonban a halálát megelőző utolsó négy évben nem nyújtott be adóbevallást. Elhunytát követően a fizetendő adóját az adóhatóság állapította meg hatósági eljárás keretében. Ennek összegszerűségét az örökös vitatta, mert álláspontja szerint az adóhatóság indokolatlanul alacsony költséghányaddal számolt. Okfejtése szerint, bár költségszámlák nem álltak rendelkezésre, azonban ez esetben becslést kellett volna alkalmazni a jövedelmezőség tényleges megállapítása érdekében.
A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Fftv.) 53.§ (1) bekezdés d/dc) pontja értelmezésekor a Kúria a felperes keresete kapcsán vizsgálta, hogy a korábban kiszabott földvédelmi bírság miatti haszonbérleti szerződés-módosítás jóváhagyásának megtagadása visszaható hatályú jogalkalmazást jelent-e és emiatt indokolt-e a másodfokú bíróság által adott és Alaptörvény-konformnak minősített eltérő jogértelmezés. A Kúria a Kfv.II.37.800/2016/9. ítéletében megállapította, hogy az Fftv.
[1] A felperes lakossági folyószámláira biztosítási káresemény kifizetése címén különböző összegű utalások érkeztek 2008-2011 években. Az utalásokra 4 magánszemély adott megbízást, a velük szerződéses kapcsolatban álló biztosítóknak a tulajdonukat képező gépjárműveiket ért biztosítási káresemény miatt megállapított kártérítések teljesítése érdekében. A felperes az átutalt összegeket jövedelemként nem vallotta be, azok után személyi jövedelemadót nem fizetett.
A helyi földbizottság, illetve a jogkörében eljáró Magyar Agrár-, Élelmiszergazdasági és Vidékfejlesztési Kamara az állásfoglalás kiadása során közvetett magánjogi érdekeltként vesz részt az eljárásban, ezért az állásfoglalása nem tekinthető olyan közhatalmi döntésnek, amely a közigazgatási bírósági felülvizsgálat során hatályon kívül helyezhető.
Föld adás-vételéhez való jóváhagyás támogatásának megtagadása a forgalmi érték és a vételár aránytalanságára hivatkozva csak akkor jogszerű, ha egyben igazolható az is, hogy a vevő ezzel meghatározott elővásárlásra jogosultakat tart vissza e joguk gyakorlásától. A föld vételára szakkérdés, elővásárlásra jogosultak ilyen irányú szándéka pedig ténykérdés.
A felperes, mint eladó és a perben nem álló vevő adásvételi szerződést kötöttek az eladó kizárólagos tulajdonát képező termőföldre vonatkozóan. A felek a szerződésben meghatározták a vételárat részletfizetési könnyítéssel.
A kulturális javak védetté nyilvánítása iránti eljárásban hivatkozott visszaviteli kötelezettség intézménye a közjog által szabályozott, nem azonos a letéti szerződéshez kapcsolódó visszaadási kötelezettséggel.
Az elsőfokú hatóság a felperes pénztárgépek forgalmazásának engedélyezése iránti kérelmeit elutasította. A hatósági eljárás során beszerzett szakvéleményre alapította kifejtette, hogy a nyomató vezérlő panel működésének illegális megváltoztatása révén a rendszerben biztonsági rés keletkezhet, ezért a működési mód nem felel meg a vonatkozó jogszabály több irányadó rendelkezésének. Ezt meghaladóan az alkalmazott biztonsági matrica az elvárt biztonsági szintet nem teljesíti.
[1] A felperes, mint kizárólagos örökös különböző ingatlanok és ingóságok 1/1 hányadú tulajdonjogát szerezte meg. Az elvi határozat a hagyatékból egy ingatlant és egy üzletrészt érint.