Sajtó

Az ügy egy olyan elvi kérdést vetett fel, amelyben a Legfelsőbb Bíróság (Kúria) korábban még nem foglalt állást, nevezetesen, hogy mi a biztosítéki célú vételi jog és a dologi hatályú vételi jog egymáshoz való viszonya. Az elvi kérdésben a Kúria úgy foglalt állást, hogy az eredetileg biztosítéki céllal kikötött vételi jog is dologi hatályúvá válik az ingatlannyilvántartási bejegyzéssel (tehát az ingatlan tulajdonosával szemben gyakorolható akkor is, ha az már más személy mint aki a vételi jogot engedte).

A felperes az alperes munkavállalója, köztisztviselője volt, diplomata beosztásban. 2001-ben a korábbi minősítésektől eltérő olyan tartalmú minősítés készült róla, amelyben feladatának ellátására alkalmatlannak minősítették, és amelynek következtében állomáshelyéről visszahívták, ellene fegyelmi eljárást indítottak, majd pedig nyugállományba került. A felperes 2002-től kezdődően munkaügyi és polgári pereket kezdeményezett volt munkáltatója ellen (a munkaügyi perek terjedelmes anyaga a jelen perhez csatolásra került).

A törvényszék a vádlottat bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntettében [1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Btk.) 198. § (1), (2) bek. a) és b) pont, (3) bek.], folytatólagosan elkövetett erőszakos közösülés bűntettében [régi Btk. 197. § (1) és (2) bek. b) pont], valamint lőfegyverrel visszaélés bűntettében [régi Btk. 263/A. § (1) bek. a) pont]. Ezért halmazati büntetésül 15 évi fegyházbüntetésre és a közügyektől 10 évi eltiltásra ítélte.

A városi bíróság bűnösnek mondta ki az I. rendű terheltet tettesként, a  II. rendű és a III. rendű terheltet bűnsegédként elkövetett lopás vétségében [1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Btk.) 316. § (1) és (2) bek. II. ford. d) pont], és ezért az I. rendű és a III. rendű terheltet egyaránt 100 napi tétel, napi tételenként 480 forint, összesen 48.000 forint pénzbüntetésre, a II. rendű terheltet pedig 35 napi fizikai munkakörben letöltendő közérdekű munkára ítélte.