I. Felülvizsgálati eljárásban – az érdemi felülbírálatra alkalmatlansága folytán – a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését eredményezi, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás olyan ellentmondásokat tartalmaz, amelyek miatt a büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából jelentős kérdésekben (a terhelt bűnösségének megállapítása, felmentése, az eljárás megszüntetése, a bűncselekmény minősítése, illetve a Btk.
Keresés
Büntető Kollégium határozatai
A személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendelése tárgyában kitűzött ülés védő távollétében való megtartásának feltétele a védő szabályszerű értesítése [Be. 494. § (3) bek., 474. § (3), (4) bek., 609. § (2) bek. b) pont].
A vádiratban, illetve ennek hiányában az előkészítő ülésen az ügyészségnek nem kötelező a kiszabott büntetés vagy intézkedés tartamára vagy mértékére meghatározott indítványt tenni arra az esetre, ha a terhelt az előkészítő ülésen a bűncselekmény elkövetését a váddal egyezően beismeri és a tárgyaláshoz való jogáról lemond.
Ha az elsőfokú nem jogerős ítélet kihirdetését követően a letartóztatás fenntartása vagy elrendelése a Be. 552. § (2) bekezdésében írt ok alapján indokolt, az óvadék elfogadására akkor sincs törvényi lehetőség, ha a kényszerintézkedés céljának eléréséhez egyébként enyhébb kényszerintézkedés alkalmazása is elégséges [Be. 276. § (2) bek., 284. §, 552. § (1) és (2) bek.].
I. A védő tanúként nem idézhető, amennyiben mérlegelést nem igénylő módon megállapítható, hogy esetében a Be. 170. § (1) bekezdés a) pontja szerinti vallomástételi tilalom áll fenn és erről a büntetőügyben eljáró hatóságnak előzetes tudomása van.
II. Amennyiben a védő eleget tesz a tanúkénti idézésnek, azonban a védői minősége folytán tanúként nem hallgatható ki, és nem tesz vallomást, formai értelemben – az idézés tényére figyelemmel – tanúnak tekinthető, ez azonban a Be. 43. § (1) bekezdés e) pontja szerint a kizárását nem eredményezi.
A becsület csorbítására objektíve alkalmas, így a rágalmazás vétségének megállapítását megalapozza a magánvádló személyét érintő, nyilvánosan közzétett azon állítás, amely olyan konkrét tényeket (emberi cselekményeket) tartalmaz, amelyek valóságuk esetén akár büntetőeljárás megindítására is alkalmasak [Btk. 226. § (1) bek., (2) bek. b) pont].
Felülvizsgálati indítvány csak az irányadó tényállással összhangban álló tényekre alapítható.
I. A másodfokú bíróságnak kizárólag a büntetés kiszabását támadó korlátozott fellebbezés esetén is törvényi kötelezettsége a bűnösség megállapításának felülbírálata. Ezt azonban kizárólag az elsőfokú ítéleti tényállás alapulvételével kell elvégeznie, melynek során a tényállásban nem szereplő vagy azoktól eltérő tényekre nem lehet figyelemmel [Be. 583. § (3) bek., 590. § (5) bek.].
I. Büntetőügyben az anyagi jogerő szempontjából az jelent ügyet eldöntő rendelkezést, amely a vádról, illetve a vád alapján folyó eljárás lezárásáról érdemben és végérvényesen dönt. Ezáltal jut kifejezésre a büntetőjog alkalmazásának véglegessége, és érvényesül a „ne bis in idem” elve, valamint a „res iudicata” joghatása [Be. 456. § (1) és (2) bek.].
II. A törvény által biztosított jogorvoslati jog megnyílása és biztosítása vezethet a Be. 458. §-a alapján beálló jogerőhöz, amely „res iudicata”-hatás kiváltására alkalmas.
I. A Btk. elkövetéskor hatályos 410. § a) pontjának helyes értelmezése szerint a bennfentes kereskedelem bűntettének elkövetője az ügyletet maga köti (saját nevében), akár saját, akár más javára. A Btk. 410. § b) pontjában írt esetben az elkövető megbízást ad az ügylet megkötésére, ami valójában azt jelenti, hogy egy felbujtásszerű cselekmény válik önálló tettesi magatartássá. Emiatt ebben az esetben a bűncselekmény befejezettségéhez nem szükséges az ügylet megkísérlése sem, ahhoz a megbízás elegendő. Értelemszerűen a megbízásra irányuló ajánlattétel már kísérlet lehet.