I. Felülvizsgálati eljárásban – az érdemi felülbírálatra alkalmatlansága folytán – a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését eredményezi, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás olyan ellentmondásokat tartalmaz, amelyek miatt a büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából jelentős kérdésekben (a terhelt bűnösségének megállapítása, felmentése, az eljárás megszüntetése, a bűncselekmény minősítése, illetve a Btk. anyagi jogi szabályainak megfelelően kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés) nem állapítható meg, hogy a bíróság milyen tényállásra alapította ítéletének a felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló rendelkezéseit [Be. 663. § (2) bek., 649. § (2) bek. d) pont].
II. A jogerős tényállás úgy az emberölés bűntettére, miként a jogos védelmi, a vélt jogos védelmi helyzetre, továbbá az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettére vonatkozó, egymással konkuráló, ilyen formában egyértelmű jogkövetkeztetés levonására nem alkalmas ténymegállapításokat tartalmaz [Btk. 160. § (1) bek., 22. § (1) bek.].
[1] A törvényszék a 2020. szeptember 10. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében [Btk. 160. § (1) bek.]. Ezért őt 6 év 6 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett a terhelt által őrizetben és bűnügyi felügyelet hatálya alatt töltött idő szabadságvesztés-büntetésbe történő beszámításáról, a bűnjelekről és a felmerült bűnügyi költségről.
[2] Védelmi fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2021. január 26. napján jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 5 évre enyhítette azzal, hogy a terhelt a büntetés fele részének kitöltése után feltételes szabadságra bocsátható. Helyesbítette a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezést, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[3] Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által kiegészített tényállás lényege a következő.
A terhelt és fia, a sértett együtt éltek az A., I. út 21. szám alatt lévő családi házban. A terhelt a cselekmény elkövetésekor 76 éves, 176 cm magas és 90 kg súlyú, míg a sértett 50 éves, 198 cm magas, jól fejlett, jól táplált személy volt. Az apa és fia együttélésére jellemzőek voltak a rendszeres italozásból fakadó gyakori veszekedések, melyek különösen hétvégéken csúcsosodtak ki.
Így történt ez 2018. október 21. napján 19 óra 15 perc körüli időben is, mikor az enyhén ittas terhelt hazatért és a súlyosan ittas sértettet – akinek erre az állapotára jellemző volt az indokolatlan kötekedés és agresszivitás – a konyhában találta meg.
A terhelt azon felháborodásában, hogy a fia a korábbi ígérete ellenére nem készített vacsorát, őt számonkérte, és ebből közöttük kiabálásokkal tarkított veszekedés alakult ki. Ennek során a sértett a terheltet a nyakánál átkarolta, majd jobb kezével a terhelt jobb kezét erősen megszorította, mely szorításból a terhelt a kezét kitépte. Ezáltal a terhelt jobb kézfején szederjes vérbeszűrődéssel, a kézközépcsonton felületes hámhorzsolással járó nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett.
Ezután a sértett bement a szobájába, a terhelt pedig telefonon felhívta a lányát, elpanaszolta neki, hogy a fia megint agresszívan viselkedik vele és kérte, hogy beszéljen vele.
Pár perccel később a terhelt visszament a sufniba, hogy vacsorát készítsen magának, és ezért vette elő a kést.
Ekkor jelent meg a fia, és a terhelt úgy gondolta, hogy meg akarja támadni.
A terhelt ekkor dühében a kenyérszeleteléshez elővett 24 cm pengehosszúságú kést a jobb kezében fogva egy felülről lefelé irányuló mozdulattal legalább közepes erővel a sértett hasának bal oldalába szúrta, aminek a következtében a sértett pillanatokon belül összeesett. Ekkor a terhelt a kést visszatette a fiókba és mentőt hívott.
A terhelt a mentők kiérkezése előtt indulatosan szidalmazta és sértegette a földön fekvő fiát, miközben megpróbálta annak sérüléseit ellátni a segélyhívó diszpécserének telefonos utasításai alapján. A diszpécser iránymutatásai alapján egy vizes törölközőt szorított a szúrt sebre, hogy csillapítsa a vérzést.
A kiérkező mentők a sértettet haladéktalanul kórházba szállították, ahol életmentő műtétet hajtottak végre rajta, ennek ellenére másnap hajnali 2 óra 55 perckor elhalálozott.
A sértett halálának közvetlen oka vérvesztéses sokk volt, melynek kialakulásához a lép ereinek, a gyomornak, a vastagbél hashártya kettőzettének és a hasnyálmirigy sérülésének az együttese vezetett. A halál és az elszenvedett sérülések között közvetlen ok-okozati összefüggés állapítható meg.
[4] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára alapítottan terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a megtámadott határozatok megváltoztatása érdekében.
[5] Indokai szerint a terhelt cselekményét az eljárt bíróságok törvénysértően minősítették emberölés bűntettének, mert csak részben vették figyelembe a Kúria 3/2013. BJE határozatában írtakat. Emiatt törvénysértő a terhelttel szemben kiszabott büntetés is.
[6] Kifejtette, hogy halálos eredmény esetén az emberölés és a halált okozó testi sértés elhatárolása az elkövető cselekmény véghezvitele időpontjában fennálló konkrét tudattartalma alapján lehetséges, melyre a külvilágban megnyilvánult, és így megismerhető tárgyi és alanyi tényezők alapján lehet következtetni.
[7] Mindezek értékelését azonban az elsőfokú bíróság nem végezte el teljeskörűen, ezért jutott helytelen következtetésekre a terhelt elkövetéskori tudattartalma tekintetében.
[8] Az objektív tényezők közül kiemelte a terhelt és a sértett életkorát, alkatukat és a közöttük lévő fizikai különbséget, továbbá azt, hogy a sértett előzőleg támadólag lépett fel a terhelt irányába, aki úgy gondolta, hogy fia ismét meg fogja támadni. A közel kétméteres, ereje teljében lévő sértett hasára irányzott egyetlen késszúrás során a terhelt tudatában az élet kioltásának szándéka még eshetőlegesen sem merült fel. A terhelt pedig okkal tarthatott attól, hogy az erősen ittas, komoly erőfölényben lévő fia ismét bántalmazni fogja. Ezt a félelmét igazolja, hogy percekkel korábban telefonon kérte lányát, hogy a fivérét próbálja meg lecsillapítani.
[9] Kiemelte, hogy a terhelt az elkövetés eszközét azért vette magához, hogy kenyeret szeljen vele. A cselekmény indítóoka a sértett támadó fellépése volt, és az elkövetési szándék hirtelen alakult ki. Mindössze egyetlen irányítás nélküli szúrás történt, amelynek célja a vélelmezett támadás elhárítása volt, ezért sem jelenthető ki, hogy a terhelt ölési szándékkal szúrta meg a sértettet.
[10] Sérelmezte, hogy az eljárt bíróság figyelmen kívül hagyta a terhelt cselekmény után tanúsított magatartását, holott az ölési szándékot cáfolja a mentők azonnali kihívása és a sértett sérüléseinek ellátása.
[11] Az alanyi tényezők körében kitért arra, hogy a terhelt békés természetű, a fiáért aggódó apa volt, aki még akkor sem vált agresszívvé, kötekedővé, ha ivott. A terhelt féltette a sértettet a túlzott alkoholfogyasztása miatt, a cselekmény indítóoka is az ittasság, a tettlegességig fajult veszekedés volt. Az így kialakult feszültség, indulat, a vélt támadástól való félelem együttesen hatottak a terhelt pszichikai állapotára.
[12] Mindezek alapján a terhelt szándéka a fia támadásának elhárítására és testi sértés okozására terjedt ki, a halál vonatkozásában kizárólag hanyag gondatlanság terheli.
[13] Ezért elsődlegesen azt indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat változtassa meg, a terhelt cselekményét halált okozó testi sértés bűntettének minősítse, és ezért két évi, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását kérte. Másodlagosan azt indítványozta, hogy a Kúria a kiszabott szabadságvesztés tartamát a büntetés enyhítésére vonatkozó szabályok alkalmazásával mérsékelje, és a kiszabott szabadságvesztés végrehajtását próbaidőre függessze fel.
[14] A Legfőbb Ügyészség a Be. 657. § (2) bekezdése alapján tett nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta.
[15] Rámutatott, hogy halált okozó testi sértés akkor valósul meg, ha az elkövető szándékos cselekménye testi sértés előidézésére irányul, de a magatartással okozati összefüggésben a sértett halála is bekövetkezik, viszont az elkövetőt a halálos eredmény tekintetében csak gondatlanság terheli.
[16] Jelen ügyben a cselekmény minősítése során jelentősége van az elkövetés eszközeként használt késnek, amely az emberölés tipikus eszköze, a penge hosszának, a felülről lefelé irányuló, legalább közepes erejű, életfontosságú szerveket tartalmazó hasüreget ért szúrásnak, a létrehozott szúrcsatorna hosszának, amelyek alapján az ölési szándékra lehet következtetni. Erre figyelemmel a sértett oldalán megmutatkozó testi erőfölénynek nem volt jelentősége, a sértett a tényállásból kitűnően a terhelt támadására nem is számított.
[17] Olyan körülmény pedig nem szerepel a tényállásban, amely az eredmény elmaradása vonatkozásában a terhelt könnyelmű bizakodására adhatott volna okot.
[18] Kifejtette – hivatkozva a BH 2001.409. számú eseti döntésre –, hogy az irányadó tényállás alapján a terhelt javára vélt jogos védelmi helyzet sem állapítható meg, mivel a sértett csupán megjelent, de nem tett semmi olyat, melyet a terhelt alappal félreérthetett volna.
[19] Mindezek alapján nem tévedett a bíróság, amikor a terhelt eshetőleges ölési szándékát állapította meg, mivel számítania kellett arra, hogy a sértett a szúrás eredményeként az életét veszítheti, és ebbe belenyugodott.
[20] Hivatkozott arra, hogy az indokolási kötelezettség megsértése nem abszolút eljárási szabálysértés, ekként nem felülvizsgálati ok.
[21] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány akkor terjeszthető elő, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabott ki. A terhelt terhére rótt emberölés bűntette öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, míg a védő által indítványozott halált okozó testi sértés bűntette esetében a büntetési tételkeret két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés. Ekként a jogerősen kiszabott szabadságvesztés-büntetés a terhelt javára figyelembe vett enyhítő körülmények mellett sem eltúlzottan súlyos, az nem törvénysértő, ezért a felülvizsgálati indítvány emiatt is alaptalan.
[22] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat hatályukban tartsa fenn.
[23] A terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítvány eltérő okból alapos.
[24] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozattal szembeni jogi kifogás lehetőségét biztosítja.
[25] A Be. 648. §-a valamennyi felülvizsgálati okra kiterjedően rögzíti, hogy felülvizsgálatnak csak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen van helye, és a jogerős bírósági határozatban rögzített tényállás alapulvételével, kizárólag a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[26] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét; a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja szerint pedig akkor, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést.
[27] A felülvizsgálati indítvány – tartalmát tekintve – a jogos védelmi helyzetben történt cselekvésre hivatkozással a bűnösség megállapítását is kifogásolta, ekként az a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti okból is előterjesztett.
[28] A felülvizsgálati indítványban a jogerős ítéletben megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.]. Felülvizsgálati eljárásban a Be. 659. § (1) bekezdése alapján a bizonyítékok ismételt és eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.
[29] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vitatható. A jogkövetkeztetések – így a bűnösség vagy a jogi minősítés megállapításának – helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[30] A Kúria a jogerős ügydöntő határozatot csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében, és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül [Be. 659. § (5) bek.]. Ez alóli kivétel a Be. 659. § (6) bekezdése szerinti rendelkezés, mely szerint a Kúria a megtámadott határozatot a Be. 649. § (2) bekezdése alapján akkor is felülbírálja, ha az indítványt nem ebből az okból nyújtották be.
[31] Következésképpen a Kúria felülbírálati jogköre főszabályként a felülvizsgálati indítványhoz kötött.
[32] A Kúria döntési jogköre viszont – bár értelemszerűen igazodik a felülbírálat feltételéhez, ekként az adott felülvizsgálati okhoz – kizárólag a törvényen alapul, s törvényi meghatározottsága valójában törvényi kötelességet is jelent (Be. 662–663. §).
[33] Felülvizsgálatban a tényállás támadhatatlansága nem jelenti azt, hogy a hiányzó ténymegállapításnak a tényállásszerűség szempontjából ne lenne jelentősége; a nem koherens, önellentmondásos tényállás ugyanis anyagi jogi sérelemként vizsgálható.
[34] Az irányadó tényállásnak mindazokat a tényeket tartalmaznia kell, amelyek az alkalmazott Btk. rendelkezéseinek szempontjából jelentősek, nem tartalmazhat viszont olyan ténymegállapítást, amely egymásnak ellentmondó vagy egymást kizáró jogi minősítést tesz lehetővé.
[35] Ehhez képest ítélhető meg, hogy a megtámadott határozat ügydöntő rendelkezése a büntető anyagi jog szabályaival összhangban áll-e. Ha azonban a megtámadott határozat ügydöntő rendelkezése helytálló vagy téves mivoltának kérdésében az irányadó tényállás alapulvételével nem lehet maradéktalanul és megnyugtatóan állást foglalni, akkor ez egyben a büntető anyagi jogi szabály sérelmét is jelenti.
[36] Kétségtelen, hogy felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás megalapozatlansága nem vizsgálható (s nincs mód a tényállás hiányosságának – akár az iratok tartalma alapján való – kiküszöbölésére sem).
[37] Ebből azonban nem következik, hogy felülvizsgálat során az irányadó tényállásból vont jogi következtetés alaposságának vizsgálata is kizárt. A Be. 649. § (1) bekezdés a) és b) pontja értelmében ugyanis éppen a jogi következtetés képezi a felülvizsgálat tárgyát.
[38] Az indokolási kötelezettség sérül, ha a tényállás és a tényálláson kívüli indokolás között vagy a rendelkező rész (jogkövetkeztetés) és a tényálláson kívüli indokolás között van ellentmondás, eltérés, kétértelműség.
[39] Ha azonban a tényállás valamely rendelkezés ténybeli alapját nem rögzíti, önmagában kétértelmű, vagy a tényállás és a rendelkező rész (jogkövetkeztetés) eltérő, akkor az anyagi jogi sérelem.
[40] Jelen ügyben ez történt.
[41] A jogerős ítélet a terheltet bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében [Btk. 160. § (1) bek.].
[42] Ehhez képest az elsőfokú bíróság határozata indokolásának részét képező tényállás a sértett halálát okozó szúrás közvetlen előzményeként a következőket tartalmazza:
– a terhelt és a sértett között kiabálásokkal tarkított veszekedés alakult ki;
– a veszekedés során a sértett a terheltet a nyakánál átkarolta, majd jobb kezével a terhelt jobb kezét erősen megszorította, mely szorításból a terhelt a kezét kitépte;
– ezután a sértett bement a szobájába, a terhelt pedig telefonon felhívta a lányát elpanaszolva, hogy agresszív vele szemben a sértett;
– pár perccel később a terhelt visszament a sufniba, hogy vacsorát készítsen magának, és ezért vette elő a kést;
– ekkor jelent meg a fia, és a terhelt úgy gondolta, hogy meg akarja támadni;
– a terhelt ekkor dühében a kenyérszeleteléshez elővett kést legalább közepes erővel a sértett hasa bal oldalába szúrta;
– ezt követően a sértett összeesett, a terhelt pedig mentőt hívott, és próbálta a sértett sérülését ellátni.
[43] A másodfokú bíróság a törvényszék által megállapított tényállást azzal egészítette ki, hogy a szúrást megelőzően kialakult veszekedés során a sértett szorításából a saját kezét kitépő terhelt a jobb kézfején szederjes vérbeszűrődéssel, a kézközépcsonton felületes hámhorzsolással járó, nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett; illetve tényként rögzítette azt is, hogy az 50 éves, 198 cm magas, jól fejlett, jól táplált sértett állt szemben a cselekmény elkövetésekor 76 éves, 176 cm magas és 90 kg súlyú terhelttel.
[44] A törvényszék által megállapított és az ítélőtábla által kiegészített tényállás ekként arra is utal, hogy a terhelt azért szúrta hasba a fiát, mert azt feltételezte, hogy meg akarja támadni.
[45] A Btk. 22. § (1) bekezdése szerint nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.
[46] A 4/2013. BJE határozat 5. pontja szerint, ha az elkövető a valóságos helyzet téves felismerése folytán abban a tudatban cselekszik, hogy ellene jogtalan támadást intéztek, vagy ilyennel közvetlenül fenyegették (vélt jogos védelem), a tévedésre vonatkozó rendelkezéseket (Btk. 20. §) kell alkalmazni. A vélt jogos védelmi helyzet a társadalomra veszélyesség hiányában zárja ki a bűncselekmény megvalósulását, ekként a felelősség alóli mentesülést eredményezi (BH 1983.261.).
[47] Rögzíti a Kúria, hogy egy cselekmény tényállásszerűsége felől csak akkor lehet megalapozott döntést hozni, ha a bíróság a tárgyi és az alanyi oldalhoz tartozó valamennyi tényt rögzíti, ez utóbbihoz kapcsolódóan az elkövető tudatára (tudattartalmára) vonatkozó tényeket is számba veszi.
[48] Jelen ügyben az elsőfokú bíróság a terheltet emberölés bűntettében mondta ki bűnösnek, a törvényszék által rögzített tényállás azonban vélt jogos védelmi helyzetben történt cselekvésre is utal.
[49] Ezen a helyzeten a másodfokú bíróság sem tényjavító, sem indokolási tevékenysége nem változtatott.
[50] A másodfokon eljárt ítélőtábla a tényállást a terhelt sérüléseinek rögzítésével, valamint a terhelt és a sértett fizikai adottságainak összevetésével egészítette ki, a sértett szúrást megelőző mozdulatának, ekként a szúrás folyamatának pontos körülírása azonban elmaradt.
[51] Ennek ellenére vizsgálta a jogos védelem mint büntethetőséget kizáró ok [Btk. 15. § e) pont] esetleges fennállását. Álláspontja szerint azonban a sértett részéről nem történt a törvényben megkívánt komoly támadás a terhelt irányába, s ezek után a szúrást közvetlenül megelőző terhelt felé mozdulása sem tekinthető ilyennek, magatartása leginkább helytelen, a terhelt önbecsülését sértő fellépésként értékelhető, másrészt ezen sértetti megnyilvánulás és a szúrás közt nem állapítható meg közvetlen fenyegetettségi helyzet sem (másodfokú ítélet [13] bekezdés). Nem vizsgálta azonban a vélt jogos védelmet, azzal csupán a Legfőbb Ügyészség foglalkozott átiratában.
[52] Megjegyzi a Kúria, hogy e megállapításaival az ítélőtábla új ténybeli helyzetre alapozta az álláspontját figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított – és az ítélőtábla által e részében érintetlenül hagyott – tényállás egyrészt a történteket másként rögzítette, így a sértett részéről a terhelt irányába történt jogtalan támadás mint előzmény időben már lezajlott, másrészt nem azt rögzítette, hogy a sértett a szúrást közvetlenül megelőzően a terhelt felé mozdult, csupán azt, hogy a sértett megjelent.
[53] E megállapítás anélkül került a másodfokú ítélet indokolásába, hogy a másodfokú bíróság bizonyítást folytatott volna, és a tényjavítás tevékenysége körében sem foglalkozott vele.
[54] Következésképpen a másodfokú bíróság ezen megállapítása mind ténybelileg, mind pedig a következtetését tekintve a büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából jelentős kérdésben eltérő a jogerős ítéletben rögzített tényállástól, és értelemszerűen a rendelkező rész szerinti jogi értékeléstől is. Eszerint ugyanis a terhelt nem pusztán azért gondolta, hogy a fia meg fogja támadni, mert az megjelent, hanem mert felé mozdult.
[55] Nem kétséges, hogy a bizonyítás anyagában, illetve az elsőfokú ítélet indokolásában mindez szerepel (az igazságügyi orvosszakértői vélemény pontosítása, elsőfokú ítélet [37] bekezdés 3. mondat). Ráadásul a jogerős ítélet tényállása valójában a szakvélemény pontosítását elfogadva tartalmazza a vádirat szerinti nagy erejű helyett a legalább közepes erejű szúráskénti meghatározást.
[56] A jogerős tényállás mindezek ellenére nem tartalmazza a másodfokú bíróság által az indokolásában hivatkozott körülményt, arra vonatkozóan az elsőfokú ítélet tényálláson kívüli indokolási részében sem található ténymegállapítás. Ekként az a tényállás részének sem tekinthető.
[57] Emellett az ítélőtábla expressis verbis ugyan nem, de tartalmát tekintve indokolásában az erős felindulásban elkövetett emberölés (Btk. 161. §) lehetőségét is felvetette az alábbiak szerint.
[58] „Ez a fellépés, mint ahogy arra az ítélőtábla fentebb is már utalt, konkrét fenyegető támadásként ugyan nem értékelhető, de minden bizonnyal egy az apa–fia viszonyhoz nem méltó, abba nem illeszthető, a vádlott számára megalázó, lekezelő jellegű magatartás volt, amely a vádlottból egy különleges, robbanásszerű, elkeseredett, dühödt állapotot váltott ki. Ezt látszik igazolni az is, hogy még ebben az indulati állapotban telefonon felhívta a lányát és kérte, hogy üljön autóba, jöjjön el hozzájuk, nézze meg milyen állapotban van a sértett, és hogyan viselkedik vele. Mindebből az vonható le, hogy a vádlott nem fizikális fenyegetettséget, hanem egyfajta a szoros apa-fiú kapcsolatot alapjaiban megtépázó lelki megrázkódtatást élt át, ez váltotta ki nála a személyiségétől teljesen idegen, kirobbanó, rögtönös magatartást.” (másodfokú ítélet [15] bekezdés), továbbá
[59] „a vádlott feleségének két évvel ez esetet megelőző halála úgy a vádlottat, mint a sértettet is nehezen feldolgozható traumaként érte, amelynek következtében a mindkettejük esetében rendszeressé váló italfogyasztás hatására is megbomlott az addig kiegyensúlyozott családi környezet, a vádlott sértett munkája elvesztése miatti szóban is kifejezésre juttatott aggodalma főként hétvégente, a sértett nagyobb mértékű italozása miatt kettőjük közti veszekedésben csúcsosodott ki. A vádbeli napon a vádlott nemcsak arra tért haza, hogy fia erősen ittas, hanem semmibe vette a háztartásban kialakított munkamegosztást is, ígérete ellenére nem készítette el a vacsorát. Az emiatt nyilván amúgy is csalódott vádlottat ebben a helyzetben érte fia részéről az az eddig elő nem forduló, lekezelő, megalázó, a kiszolgáltatottság érzetét keltő mozdulatsor, amely olyan indulati töltöttséget eredményezett, amely – számára kontrollálhatatlanul – a szúró mozdulatot kiváltotta belőle. Ahogy arra a védelemmel e körben azonos álláspontra helyezkedve, a fellebbviteli főügyészség is hivatkozott, a körülmények ilyetén alakulásában komoly szerepe volt a sértettnek, elkerülhetetlen tehát a sértetti közrehatás megállapítása is.” (másodfokú ítélet [17] bekezdés).
[60] Az ítélőtábla ezen érvelésével kapcsolatban a Kúria rámutat arra, hogy a tényállás így nem, illetve csak részben tartalmazza a terhelt tudati állapotára vonatkozó azon tényeket, amelyekre az ítélőtábla e részében az indokolását alapozta.
[61] A terhelt cselekményét az elsőfokú bíróság jogi indokolásában kizárólag a emberölés bűntettének megvalósulása és a halált okozó testi sértéstől történő elhatárolása szempontjából vizsgálta. A másodfokú bíróság foglalkozott ugyan (nem helytálló érveléssel) a jogos védelem kérdésével, azonban a vélt jogos védelem lehetőségének számbavétele elmaradt, továbbá a bűncselekmény emberölés bűntettekénti minősítésére vonatkozó indokolásában és a büntetéskiszabás körében az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettére utaló érveket sorakoztatott fel.
[62] A jogerős tényállás úgy az emberölés bűntettére, miként a jogos védelmi, a vélt jogos védelmi helyzetre, továbbá az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettére vonatkozó, egymással konkuráló, ilyen formában egyértelmű jogkövetkeztetés levonására nem alkalmas ténymegállapításokat tartalmaz.
[63] A bíróság jogi indokolásának ellentmondásos, egyben hiányos volta valójában arra vezethető vissza, hogy a jogerős ítéletben rögzített tényállásból hiányoznak a terhelt büntetőjogi felelősségének eldöntéséhez, a jogkövetkeztetés helyes megállapíthatóságához szükséges és elégséges történeti és tudati tények, illetve a tényállásban rögzített tények egymásnak ellentmondóak, kétértelműek.
[64] Ugyanezen okból a Kúria sem volt abban a helyzetben, hogy egyértelműen állást foglaljon a terhelt bűnössége tekintetében. Ekként a felülvizsgálatban irányadó tényállás alapján nem ítélhető meg, hogy a megtámadott határozat ügydöntő rendelkezése a büntető anyagi jog szabályaival összhangban álló-e.
[65] Ha a felülbírálat eredményeként az indítvány – ekként a megjelölt, illetve hivatalból vizsgálandó felülvizsgálati ok – alapos, akkor főszabályként a Kúriának határozatot kell hoznia, és a törvénynek megfelelően meg kell változtatnia a megtámadott határozatot.
[66] Kivétel ez alól:
– a Be. 649. § (2) bekezdés a)–d) pontja szerinti eljárási szabálysértés,
– a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont ac), ad) alpontja szerinti – a terhelt felmentését vagy az eljárás megszüntetését eredményező – anyagi jogi szabálysértés,
– ha az iratok alapján nem lehetséges törvénynek megfelelő határozatot hozni, valamint a Be. 649. § (4) és (5) bekezdése szerinti esetben, ha az eljárás megismétlése szükséges.
[67] Utóbbi esetekben a Kúriának a megtámadott határozatot – illetve annak jogsértő részét – hatályon kívül kell helyeznie (és az eljárást meg kell szüntetnie, vagy a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságot új eljárásra kell utasítania, vagy pedig az ügyiratokat az ügyészségnek kell megküldenie), megváltoztató határozatot nem hozhat [Be. 663. § (1) bek. a), b), c) pont és (2) bek.].
[68] Felülvizsgálati eljárásban – az érdemi felülbírálatra alkalmatlansága folytán – a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését eredményezi, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás olyan ellentmondásokat tartalmaz, amelyek miatt a büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából jelentős kérdésekben (a terhelt bűnösségének megállapítása, felmentése, az eljárás megszüntetése, a bűncselekmény minősítése, illetve a Btk. anyagi jogi szabályainak megfelelően kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés) nem állapítható meg, hogy a bíróság milyen tényállásra alapította ítéletének a felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló rendelkezéseit (BH 2021.280.).
[69] Ekként a Kúria a terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva az első- és másodfokú bíróság jogerős ügydöntő határozatát a Be. 663. § (2) bekezdése alapján, a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjára figyelemmel hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.
[70] A 2022. július 4. napján meghozott 6. sorszámú végzésével a Kúria a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtását a Be. 659. § (7) bekezdése alapján félbeszakította és szabadlábra helyezését rendelte el.
[71] A Be. 663. § (3) bekezdése alapján a Kúria az elsőfokú bíróságnak azt az utasítást adja, hogy a bizonyítás teljes terjedelmű ismételt lefolytatását követően megállapított valamennyi lényeges (tárgyi és alanyi oldalhoz kapcsolódó) körülményt rögzítő tényállás alapján körültekintően vizsgálja meg az ölési cselekménnyel összefüggésben a jogos védelem, a vélt jogos védelem és az erős felindulásban elkövetett emberölés megállapításának lehetőségét.
[72] A vélt jogos védelem kapcsán figyelemmel kell lenni arra, hogy a jogos védelem és a vélt jogos (putatív) védelem abban nem különbözik, hogy a cselekvő egyaránt jogos cél elérésére törekszik, ám amíg az előbbi esetben az ennek alapjául szolgáló feltételek (a jogtalan támadás, illetve annak közvetlen veszélye) objektíve fennállnak, az utóbbi esetben ellenben nem: az elkövető a kialakult helyzet félreértéséből eredően csupán úgy véli, hogy jogszerűen cselekszik. A vélt jogos védelem kapcsán a tévedés jelentkezhet a jogos védelem előfeltételeinek téves megítélésében, amikor az elkövető a sértett mozdulatát támadásként vagy annak közvetlen veszélyeként értékeli, holott erről valójában nincs szó (BH 1997.427.).
[73] Továbbá arra, hogy az elkövető a vélt jogos védelmi helyzetre kellő alappal nem hivatkozhat, ha semmi külső jele nincs annak, hogy a személye vagy javai ellen a sértett részéről jogtalan támadás indul, vagy ilyen támadással közvetlenül fenyegető helyzet áll fenn (BH 2001.409.).
[74] Az erős felindulásban elkövetett emberölés esetében pedig arra, hogy méltányolható okból származik a felindulás, ha azt az elkövetőn kívül álló ok váltja ki, és erkölcsileg menthető. Emellett az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének megállapításához az éplélektani alapon kialakult indulatnak olyan magas foka szükséges, melynek következtében az elkövető számára a megfontolás szokásos mértékének a megtartása lehetetlenné válik, tudata elhomályosul, a belső egyensúlya megbomlik (a bűncselekmény elkövetése pedig e tudatszűkült, tudatborult állapotban történik) (BH 2019.3., Kúria Bfv.III.525/2018/6. [30] bekezdés).
[75] A Be. 856. § (1) bekezdés a) pontja szerint a bűnügyi költség címén befizetett összeget a befizetéstől a visszatérítés időpontjáig eltelt időre számított törvényes kamatával együtt a terheltnek vissza kell téríteni, ha rendkívüli jogorvoslat folytán a jogerős ügydöntő határozatot a bíróság hatályon kívül helyezte, és megismételt eljárást kell lefolytatni. Ezért a Kúria a Be. 857. § (1) bekezdés c) pontja szerint a visszatérítésről rendelkezett.
(Kúria Bfv.III.1.098/2021/12.)