Keresés

I. Az Mt. 287. § (1) bekezdése kizárólag az igény bíróság előtti érvényesíthetősége anyagi jogi határidejét határozza meg, amely nem azonos a kereset Pp. szerinti közlésével [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 287. § (1) bek.]. 

I. Azokban a perekben, amelyekben a „munkavállaló” a jogviszonya tartalmának megállapíthatóságát, a munkaviszony fennállásának vagy fennálltának a deklarálását kéri úgy, hogy marasztalási igénye nincs, vagy ilyen igénye nem lehet, megfelelően igazolhatja az általa előadott tény és jogállításaiban a jogvédelem foglalkoztatóval szembeni szükségességét [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 172. § (3) bek.]. 

Az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személyt a szolgálati elismerés címén járó, az Eszjtv. 9. § (2) bekezdésében meghatározott szolgálati időnek megfelelő fokozatú juttatás akkor illette meg, ha a megállapított szolgálati ideje a szolgálati jogviszony létesítése után elérte vagy meghaladta a 25, 30 vagy 40 évet [az egészségügyi jogviszonyban álló személyek szolgálati elismerésével kapcsolatos egyes intézkedésekről szóló 2022. május 31-ig hatályos 664/2021. (XII. 1.) Korm. rendelet 2. § (1) bek.].

Az érvénytelen munkaszerződés alapján létrejött munkaviszonyt a belőle származó jogok és kötelezettségek szempontjából úgy kell elbírálni, mintha érvényes munkaszerződés alapján állt volna fenn. Ebből az következik, hogy a már elvégzett munkáért díjazás jár, a munkavállalót megilletik a munkaviszony alapján járó juttatások, az adott időtartam munkaviszonyban eltöltött időnek minősül. Nem jelenti ez a rendelkezés azonban azt, hogy az érvénytelennek minősített szerződést kell érvényesnek tekinteni és az abban rögzítettek szerint kell elszámolni. Az elszámolási kötelezettség az Mt.

I. Ha a bíróság a munkaviszonyt az Mt. 83. § (1) bekezdése alapján helyreállítja – az igazolt keresőképtelenség időszakát meghaladóan – nem vizsgálható, hogy a munkavállaló a munkavégzési képessége, egészségi állapota alapján alkalmas lehetett volna-e a munkafeladatok ellátására, egészségi alkalmatlanságra hivatkozva a munkáltató jogszerűen megszüntethette volna-e a munkaviszonyát [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 83. § (1) bek.]. 

I. A munkáltatót nem terheli foglalkoztatási kötelezettség, ha a munkavállaló a munkaszerződés szerinti munkakörének betöltésére alkalmatlan [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 51. § (1) bek.]. 
II. A munkavállaló egészségi állapotának változása esetén a munkáltató kötelezettsége az Mt. 51. § (3) bekezdésében előírtak körében vizsgálhatók. 

A munkavállaló azt a kárt köteles megtéríteni, amelynek bekövetkezésével a károkozás idején számolhatott. Nem állapítható meg ezért a munkavállaló szándékosan okozott kárért a felelőssége, ha előzetes tájékozódás után meghozott intézkedését a bíróság utóbb jogellenesnek minősítette és a munkáltatónak ez alapján fizetési kötelezettsége keletkezett [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 179. § (1)–(3) bek.].

I. A kulturális ágazatot érintő bérfejlesztésről szóló 682/2021. (XII. 6.) Korm. rendelet hatálybalépésének napján (2021. december 7.) a 703/2021. (XII. 15.) Kormányrendelet még nem volt hatályban, azt ki sem hirdették. A bérfejlesztési rendelet a béremelés napjára vonatkozó szabályok körében kifejezetten a 2022. január 1-jétől hatályos szabályokat hívta fel, ezért a bérnövelés alapjául szolgáló összeg meghatározásánál a 703/2021. (XII. 15.) Kormányrendelet szabályait kellett alkalmazni a béremelésre jogosult munkavállaló alapbérének meghatározása tekintetében. 

Ha az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló felperes a koronavírus elleni védőoltás kötelező igénybevételéről szóló 449/2021. (VII. 29.) Korm. rendelet szerint az oltási mentességét a jogszabályban előírt határidőben igazolta az áthelyezése utáni új munkáltatónál a mentessége ismételt igazolására ugyan felhívható volt, annak hiánya azonban nem valósította meg az R. 1. § (9) bekezdése szerinti önálló azonnali hatályú felmondási okot [az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló 2020. évi C. törvény (Eszjtv.) 12.

A Jat. 15. § (2) bekezdéséből következően hatálytalan jogszabály is alkalmazandó lehet jogszabály eltérő rendelkezésének hiányában [a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 15. § (2) bek.].