03

I. A Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában nevesített fizetésképtelenségi feltételek körében az adós a hitelezői követelés vitatására nyitva álló határidőt követően a követelés beszámítással történő kiegyenlítésére csak a Cstv. 27. § (5) bekezdés a)–c) pontjaiban meghatározott – vagylagos – feltételek fennállása esetén hivatkozhat. 

I. A felülvizsgálati határidő kezdő időpontjának meghatározása objektív tényhez, a jogerős ítélet fél (jogi képviselet esetén jogi képviselője) részére történt közlése napjához kötődik. A felülvizsgálati kérelem előterjesztésének e határidőn belüli elmaradása szintén objektív tény, amelynek a bekövetkezésében nincs jelentősége annak, hogy a fél esetlegesen akadályoztatva volt-e a felülvizsgálati kérelem előterjesztésében.

I. A bíróság az anyagi pervezetést a fél kérelmének és jogállításának korlátain belül gyakorolja. Az érvényesített jog megnevezése – azon túl, hogy kiindulási alap a felek és a bíróság számára az alkalmazandó anyagi jog azonosítása terén – egyben (a jogi érveléssel együtt) kiindulópontja és határa is az anyagi pervezetésnek. 

I. A keresetlevélben alperesként meg nem jelölt, a perben alperesként részt nem vevő személy jogképességének hiánya sem a keresetlevél Pp. 176. § (1) bekezdés e) pontja szerinti visszautasítását, sem erre hivatkozással az eljárás Pp. 240. § (1) bekezdés a) pontja szerinti megszüntetését nem eredményezheti.

A szerződési igény elévülése és a végrehajtási jog elévülése egymástól elkülönülő, két önálló jogintézmény, amelyek szabályozásában közös az a törekvés, hogy magánjogi jogviszonyokban ne álljanak fenn hosszú ideig bizonytalan, eldöntetlen helyzetek [1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 324–327 §; 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 57. §].

A terhelti érdekek ellentétét csak érdemi vallomáseltérés, a védekezések irányának lényegi, az eljárás kimenetelét érdemben befolyásoló eltérése alapozhatja meg. Ha az érintett terheltek vallomásában ilyen jellegű érdekellentét nem jelenik meg, akkor nem kizárt, hogy a védelmüket ugyanaz a védő lássa el [2017. évi LXXVIII. törvény (Ügyvédi tv.) 1. § (4) bek.; Be. 40. § (2) bek., 43. § (2) bek.].

A védő nem a terhelt perbeli képviselője, hanem a büntetőeljárásban önálló jogosultságokkal és kötelezettségekkel részt vevő személy. Eljárási jogai így nem a terhelt képviseletében gyakorolt, átruházott jogosítványok. Erre tekintettel a perújítási indítványt előterjesztő terheltet kizárólagosan megillető jogorvoslati jog gyakorlásáról sem nyilatkozhat a saját nevében, még akkor sem, ha rögzíti, hogy a fellebbezést a terhelt utasítására jelenti be [Be. 645. § (2) bek.].

I. A fellebbezést elutasító végzés ellen bejelentett fellebbezések nyomán az azt elbíráló bíróságnak kizárólag a fellebbezést elutasító végzés tekintetében keletkezik felülbírálati jogköre; következésképp annak során az alaphatározat törvénynek való megfelelősége nem vizsgálható. 

A kirendelt védő részére a ráfordított szükséges idővel arányos felkészülési díjat kell megállapítani akkor is, ha a védő részvételével folytatandó eljárási cselekményre nem került sor. A fogvatartásban lévő terhelttel telekommunikációs eszközön folytatott megbeszélés címén további védői díjat kell megállapítani akkor is, ha a védő a büntetés-végrehajtási intézet igazolását a kapcsolattartásról csak a fellebbezésében csatolja [Be. 46. § (9) bek.; 32/2017. (XII. 27.) IM rend. 7. § (3), (5a) bek.].

A perújítást elrendelő végzés meghozatalában részt vett bíró nem kizárt a perújítási eljárásban hozott határozat másodfokú felülbírálatából [Be. 14. § (3) bek. d) pont, 14. § (6) bek.].