I.
C-565/23 Cofidis Magyarországi Fióktelepe ügyben 2025. december 16-án hozott végzés
A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének (1) bekezdését ezen irányelv 7. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben
a következőképpen kell értelmezni:
azzal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely a fogyasztó és a bank között létrejött, devizában nyilvántartott kölcsönre vonatkozó olyan szerződés esetében, amely tisztességtelennek ítélt olyan feltételt tartalmaz, amely teljes egészében e fogyasztóra hárítja az e pénznemhez kapcsolódó árfolyamkockázatot, megakadályozza a bíróságot abban, hogy helyt adjon a fogyasztó által e feltétel tisztességtelen jellegére alapított azon kérelemnek, hogy a bíróság állítsa helyre azt a jogi és ténybeli állapotot, amelyben a fogyasztó e szerződés hiányában lenne, amennyiben az érintett szerződés az említett feltétel kihagyását követően nem teljesíthető, ennélfogva pedig e szerződés érvénytelenné válik.
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv (HL 1993. L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.) értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet az AF és a Cofidis Magyarországi Fióktelepe (a továbbiakban: Cofidis) között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgyát az e két fél között létrejött, devizában nyilvántartott kölcsönszerződésben szereplő, árfolyamkockázatra vonatkozó feltétel (a továbbiakban: árfolyamkockázatra vonatkozó feltétel) kihagyásának jogkövetkezményei képezik.
Az alapeljárás
8 2007. október 26‑án AF devizában nyilvántartott kölcsönszerződést kötött a Cofidis jogelődjével, a Banif Plus Bank Zrt.‑vel. E szerződés értelmében AF vállalta, hogy a kölcsön visszafizetése jogcímén 60 hónapon keresztül megfizet havonta 34 572 forint (HUF) (hozzávetőleg 88 euró) összegű törlesztőrészletet, vagyis összesen 2 074 320 forintot (hozzávetőleg 5296 euró).
9 Mivel a finanszírozás pénzneme a svájci frank (CHF) volt, az említett szerződés ezenkívül tartalmazott egy kikötést az árfolyamkockázatra vonatkozóan is. Rögzítették, hogy az „ügyfél tudomásul veszi és elfogadja, hogy külföldi devizanem választása esetén az árfolyamok változása miatt a hátralévő tőkeösszeg és a törlesztőrészletek változhatnak, és a változások kockázatát magára vállalja”. Hasonló pontosítás szerepelt az alkalmazandó általános szerződési feltételek 8. pontjában is.
10 Mivel úgy ítélte meg, hogy az árfolyamkockázatra vonatkozó feltétel tisztességtelen, AF keresetet nyújtott be az illetékes elsőfokú bírósághoz a kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítása és azon állapot helyreállítása iránt, amelyben akkor lenne, ha e szerződést nem kötötte volna meg. E jogcímen kérte, hogy a bíróság kötelezze a Cofidist, hogy fizessen meg neki 1 590 033 HUF-ot (hozzávetőleg 4059 euró), amely összeget az indokolta, hogy AF összesen 3 664 353 HUF (hozzávetőleg 9355 euró) összeget fizetett meg a Cofidis részére, a kölcsön jogcímén általa visszafizetendő 2 074 320 HUF (hozzávetőleg 5296 euró) összeg helyett.
11 2023. április 24‑i végzésével e bíróság felhívta AF-et többek között arra, hogy terjessze elő a DH2 törvény 37. §‑ának (1) bekezdésében előírt kérelmet, amely arra irányul, hogy alkalmazzák a szerződés érvénytelenségéből eredő jogkövetkezményeket, vagyis hogy e szerződést nyilvánítsák érvényessé, vagy az e szerződés érvénytelenségét megállapító határozat meghozatalának időpontjáig terjedő időre hatályossá.
12 AF megtagadta, hogy e felhívásnak eleget tegyen, azt állítva, hogy a 93/13 irányelvvel ellentétes, ha a szerződést érvényessé vagy hatályossá nyilvánítják.
13 E megtagadásra tekintettel az elsőfokú bíróság visszautasította AF keresetlevelét, mivel többek között úgy ítélte meg, hogy AF továbbra is fenntartotta azon kérelmét, hogy állítsák helyre azt az állapotot, amelyben akkor lenne, ha e szerződést nem kötötte volna meg, ezáltal pedig megsértette a DH2 törvény rendelkezéseit.
14 AF e határozattal szemben fellebbezést nyújtott be a Fővárosi Törvényszékhez (Magyarország), amely a kérdést előterjesztő bíróság.
15 Fellebbezésének alátámasztása érdekében AF azt állítja, hogy nincs helye a szerződés érvényessé vagy hatályossá nyilvánításának, továbbá hogy ő nem köteles viselni az árfolyamkockázatot, mivel a Cofidis a szerződés megkötését megelőzően nem tett eleget az árfolyamkockázattal kapcsolatos tájékoztatási kötelezettségének. Ennélfogva a kölcsönszerződés főszolgáltatását meghatározó, árfolyamkockázatra vonatkozó feltétel tisztességtelen jellege a szerződés egészének érvénytelenségét vonja maga után. Így a bíróság – amely nem jogosult e feltétel tartalmának módosítására – feladata annak vizsgálata, hogy a nemzeti szabályok lehetővé teszik‑e a fogyasztó azon helyzetének jogi és ténybeli helyreállítását, amelyben akkor lenne, ha a szerződést nem kötötte volna meg.
16 A Cofidis nem tett észrevételt AF kérelmeire.
17 A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy a magyar ítélkezési gyakorlat nem egyértelmű abban a kérdésben, hogy milyen jogkövetkezményekkel lehet számolnia annak a fogyasztónak, aki olyan szerződést kötött, amelynek a szerződés főtárgyát érintő feltétele tisztességtelen. E helyzetet bonyolítja, hogy a DH2 törvény 37. §‑ának (1) bekezdése még akkor is kötelezi a fogyasztót a szerződés érvényessé, illetve hatályossá nyilvánítása iránti kereseti kérelem előterjesztésére, amikor még nem került sor annak bírói vizsgálatára, hogy a szerződés a tisztességtelen szerződési feltétel kihagyásával teljesíthető‑e.
18 E bíróság hozzáteszi: felmerül az a kérdés is, hogy választhat‑e a fogyasztó egyfelől a szerződés megkötését megelőző állapot helyreállítása, másfelől pedig a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazása között annak érdekében, hogy olyan helyzetbe kerüljön, amelyben a tisztességtelen szerződési feltétel nélkül lenne.
19 E körülmények között a Fővárosi Törvényszék felfüggesztette a per tárgyalását, és előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjesztett a Bíróság elé.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
„1) A szerződés főtárgyát érintő érvénytelenség esetén (árfolyamkockázati tájékoztató tisztességtelensége)[,] a tisztességtelen feltétel mellőzésekor, összhangban áll‑e [a 93/13] irányelvvel az a törvényi rendelkezés ([a DH2 törvény] 37. §[‑ának] (1) bekezdés[e]), amely a szerződés teljesíthetőségének vizsgálata nélkül előzetesen arra kötelezi a fogyasztót, hogy már a kereseti kérelme előterjesztésekor terjesszen elő a szerződés érvényessé, illetve hatályossá nyilvánítása iránti kereseti kérelmet[?]
2) A bírói vizsgálatot követően, a szerződés teljesíthetőségének hiányában indokolt‑e a fogyasztó felhívása nyilatkozattételre a szerződés teljes érvénytelensége esetén, hogy az eredeti állapot helyreállítását [mint a 2018. február 22‑i ERSTE Bank Hungary végzés (C-126/17, EU:C:2018:107) és a 2022. március 31‑i Lombard Lízing ítélet (C-472/20, EU:C:2022:242) alapjául szolgáló ügyekben] vagy a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak az alkalmazását kéri [mint a 2023. június 15‑i Bank M. (A szerződés semmissé nyilvánításának következményei) ítélet (C-520/21, EU:C:2023:478) alapjául szolgáló ügyben], és az ennek megfelelő, az eljárásjog által megkívánt elszámolást terjessze elő[?]”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
A Bíróság előtti eljárás
20 2024. január 24‑i határozatával a Bíróság elnöke a C-630/23. sz. ügyben az eljárást befejező határozat meghozataláig felfüggesztette a jelen ügyben folyamatban lévő eljárást.
21 2025. május 5‑i határozatával a Bíróság elnöke értesítette a kérdést előterjesztő bíróságot a 2025. április 30‑i AxFina Hungary (A szerződés fennmaradása) ítéletről (C-630/23, EU:C:2025:302), és kérdést intézett hozzá azzal kapcsolatban, hogy ezen ítéletet figyelembe véve fenn kívánja‑e tartani az előzetes döntéshozatal iránti kérelmét.
22 2025. május 21‑i levelében a kérdést előterjesztő bíróság azt válaszolta, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelmét fenntartja.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
23 A Bíróság eljárási szabályzatának 99. cikke értelmében többek között abban az esetben, ha az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adandó válasz egyértelműen levezethető az ítélkezési gyakorlatból, a Bíróság az előadó bíró javaslatára és a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat.
24 A jelen ügyben ezt a rendelkezést kell alkalmazni.
25 Két kérdésével, amelyeket célszerű együttesen vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 93/13 irányelvet akként kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely a fogyasztó és a bank között létrejött, devizában nyilvántartott kölcsönre vonatkozó olyan szerződés esetében, amely tisztességtelennek ítélt olyan feltételt tartalmaz, amely teljes egészében e fogyasztóra hárítja az e pénznemhez kapcsolódó árfolyamkockázatot, megakadályozza a bíróságot abban, hogy helyt adjon a fogyasztó által e feltétel tisztességtelen jellegére alapított azon kérelemnek, hogy a bíróság állítsa helyre azt a jogi és ténybeli állapotot, amelyben a fogyasztó e szerződés hiányában lenne, amennyiben az érintett szerződés az említett feltétel kihagyását követően nem teljesíthető, ennélfogva pedig e szerződés érvénytelenné válik.
26 A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésére és 7. cikkének (1) bekezdésére vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlat szerint a tisztességtelennek minősített szerződési feltételt főszabály szerint úgy kell tekinteni, mint amely nem is létezett, így a fogyasztóra nézve nem fejthet ki joghatást. Ennélfogva az ilyen feltétel tisztességtelen jellege bírósági megállapításának főszabály szerint azon jogi és ténybeli állapot helyreállítását kell eredményeznie, amelyben a fogyasztó az említett feltétel hiányában lenne (2025. április 30‑i AxFina Hungary [A szerződés fennmaradása] ítélet, C-630/23, EU:C:2025:302, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
27 E tekintetben, jóllehet a tagállamok feladata az, hogy a nemzeti joguk által meghatározzák a valamely szerződésben foglalt feltétel tisztességtelen jellege megállapításának és e megállapítás konkrét joghatásai érvényesülésének módját, a tisztességtelen jelleg megállapításának lehetővé kell tennie azon jogi és ténybeli helyzet helyreállítását, amelyben a fogyasztó ezen tisztességtelen feltétel hiányában találná magát; többek között azzal, hogy a fogyasztó számára biztosítja az eladó vagy szolgáltató jogalap nélküli – a fogyasztó kárára az említett tisztességtelen feltétel alapján való – gazdagodásának visszatérítéséhez való jogot (2025. április 30‑i AxFina Hungary [A szerződés fennmaradása] ítélet, C-630/23, EU:C:2025:302, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
28 Ezenkívül a 93/13 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének második tagmondata értelmében, miután az érintett szerződésből mellőzésre kerültek a tisztességtelen feltételek, „ha a szerződés [e] feltételek kihagyásával is teljesíthető, [az] változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket”.
29 Márpedig ha a kérdést előterjesztő bíróság korábban már megállapította – mint a jelen ügyben is –, hogy az árfolyamkockázatra vonatkozó feltétel határozza meg az alapügyben szóban forgó szerződés elsődleges tárgyát, és annak megszüntetése e szerződés érvénytelenségét vonná maga után, a szerződés fennmaradása jogilag nem tűnik lehetségesnek, amit azonban a kérdést előterjesztő bíróságnak kell adott esetben értékelnie (2025. április 30‑i AxFina Hungary [A szerződés fennmaradása] ítélet, C-630/23, EU:C:2025:302, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
30 Ami azokat a következményeket illeti, amelyeket abból a megállapításból kell levonni, amely szerint a tisztességtelen feltételt tartalmazó szerződés a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében e feltétel kihagyásával nem teljesíthető, a Bíróság emlékeztetett arra a visszatartó erőre, amelyet annak kell gyakorolnia, hogy tisztán és egyszerűen mellőzik a tisztességtelen feltételeknek a fogyasztóval szembeni alkalmazását, mivel az alkalmazás e mellőzésének a fogyasztó arra irányuló jogát kell maga után vonnia, hogy visszatérítsék számára az érintett eladó vagy szolgáltató által az ilyen feltételek alapján jogalap nélkül megszerzett előnyöket. A Bíróság így kimondta, hogy mivel az ilyen visszatérítési kötelezettség hiánya megkérdőjelezhetné e visszatartó hatást, hasonló visszafizetési kötelezettséget kell megállapítani, amennyiben a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató között létrejött szerződés feltételeinek tisztességtelen jellege nemcsak e feltételek semmisségét, hanem e szerződés teljes egészének érvénytelenségét is maga után vonja (2025. április 30‑i AxFina Hungary [A szerződés fennmaradása] ítélet, C-630/23, EU:C:2025:302, 75. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
31 Ebből következik, hogy a jelzáloghitel‑szerződések tisztességtelen feltételek megléte miatti semmisségének gyakorlati következményeire vonatkozó nemzeti szabályok uniós joggal való összeegyeztethetősége attól a kérdéstől függ, hogy e szabályok egyrészt lehetővé teszik‑e a fogyasztó azon jogi és ténybeli helyzetének helyreállítását, amelyben az érintett fogyasztó akkor lenne, ha nem köti meg e szerződést, másrészt nem veszélyeztetik‑e a 93/13 irányelv által elérni kívánt visszatartó hatást (2025. április 30‑i AxFina Hungary [A szerződés fennmaradása] ítélet, C-630/23, EU:C:2025:302, 76. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
32 Az ilyen jogi és ténybeli állapot helyreállítása érdekében az olyan kölcsönszerződés esetében, mint amelyről az alapügyben szó van, a fogyasztónak jogosultnak kell lennie legalább az e szerződés teljesítése címén megfizetett havi törlesztőrészletek és költségek visszatérítését, valamint a felszólítástól számított törvényes késedelmi kamatok megfizetését követelni (lásd ebben az értelemben: 2025. április 30‑i AxFina Hungary [A szerződés fennmaradása] ítélet, C-630/23, EU:C:2025:302, 77. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
33 Így nem lehet elegendő, ha kizárólag azokat az összegeket térítik vissza a fogyasztónak, amelyeket az érintett hitelintézet az árfolyamkockázatra vonatkozó kikötés alapján kapott, mivel e fogyasztónak – éppen ellenkezőleg – az érintett kölcsönszerződés alapján megfizetett havi törlesztőrészletek és költségek teljes összegének visszatérítése jár (lásd ebben az értelemben: 2025. április 30‑i AxFina Hungary [A szerződés fennmaradása] ítélet, C-630/23, EU:C:2025:302, 78. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
34 Következésképpen ellentétes a 93/13 irányelv 7. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 6. cikkének (1) bekezdéséből eredő követelményekkel az olyan nemzeti szabályozás, amely az alapügyben fennállókhoz hasonló körülmények között megakadályozza a fogyasztó ügyében eljáró bíróságot abban, hogy helyt adjon a fogyasztó azon kérelmének, hogy a bíróság állítsa helyre azt a jogi és ténybeli állapotot, amelyben a fogyasztó az érintett kölcsönszerződés hiányában lenne.
35 A fenti megfontolásokra tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését ezen irányelv 7. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely a fogyasztó és a bank között létrejött, devizában nyilvántartott kölcsönre vonatkozó olyan szerződés esetében, amely tisztességtelennek ítélt olyan feltételt tartalmaz, amely teljes egészében e fogyasztóra hárítja az e pénznemhez kapcsolódó árfolyamkockázatot, megakadályozza a bíróságot abban, hogy helyt adjon a fogyasztó által e feltétel tisztességtelen jellegére alapított azon kérelemnek, hogy a bíróság állítsa helyre azt a jogi és ténybeli állapotot, amelyben a fogyasztó e szerződés hiányában lenne, amennyiben az érintett szerződés az említett feltétel kihagyását követően nem teljesíthető, ennélfogva pedig e szerződés érvénytelenné válik.