IV.
C-562/24 S. H. d.o.o. és M. A. d.o.o. ügyben 2026. január 29-én hozott ítélet
A kölcsönös elismerés elvének a vagyonelkobzást elrendelő határozatokra történő alkalmazásáról szóló, 2006. október 6‑i 2006/783/IB tanácsi kerethatározat 8. cikke (2) bekezdésének d) pontját az Európai Unió Alapjogi Chartája 17. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben
a következőképpen kell értelmezni:
a végrehajtó tagállam illetékes igazságügyi hatósága megtagadhatja egy másik tagállamban hozott, a kerethatározat 2. cikkének e) pontja értelmében bűncselekményből származó „jövedelemnek” minősülő ingatlanra vonatkozó elkobzást elrendelő határozat elismerését vagy végrehajtását, azon indokkal, hogy e kerethatározat 8. cikke (2) bekezdésének d) pontja szerinti „jóhiszemű harmadik fél” jelzálog‑hitelező jogai lehetetlenné teszik e határozat végrehajtását, amennyiben e hitelező az említett határozat elismerésére és végrehajtására irányuló eljárás végrehajtás tagállamában történő megindítását megelőzően jegyeztetett be jelzálogjogot az adott ingatlanra ugyanezen tagállamban, azzal a feltétellel, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia, hogy e hitelező a jelzálog‑követelés alapjául szolgáló végrehajtható okiratoknak a végrehajtó tagállamban történő kibocsátását övező valamennyi körülményre tekintettel „jóhiszeműnek” tekinthető‑e az említett rendelkezés értelmében.
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a kölcsönös elismerés elvének a vagyonelkobzást elrendelő határozatokra történő alkalmazásáról szóló, 2006. október 6‑i 2006/783/IB tanácsi kerethatározat (HL 2006. L 328., 59. o.) 8. cikke (2) bekezdése d) pontjának, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 17. cikke (1) bekezdésének az értelmezésére irányul.
2 E kérelmet egy olasz bíróság által S. H. d.o.o.‑val szemben az e társaság tulajdonában álló ingatlanokra vonatkozóan hozott vagyonelkobzást elrendelő határozat Szlovéniában történő elismerésére és végrehajtására irányuló eljárás keretében terjesztették elő.
Az alapeljárás
15 Olaszországban jogerősen elítélték az S. H.‑t, mely egy horvát jog szerinti társaság, és két olasz állampolgárt bűnszervezetben való részvétel, a csalás minősített esete és pénzmosás bűncselekménye miatt, mivel azon ígérettel tévesztették meg áldozataikat, hogy pénzüket a Forex platformba fektetik be, míg a valóságban e pénzt személyes célokra használták fel, többek között olaszországi, szlovéniai és horvátországi ingatlanok vásárlására.
16 2018. október 15‑én csődeljárás indult az S. H. társaság ellen a Trgovački sud v Pazinu (pazini kereskedelmi bíróság, Horvátország) előtt.
17 2018. október 18‑án és 2019. február 12‑én az M. A. d.o.o. a Szlovén Köztársaságban S. H.‑val szemben lefolytatott végrehajtási eljárás keretében két bírósági jelzálogjogot jegyeztetett be egy Plavjében (Szlovénia) található ingatlanon, az Okrajno sodišče v Ljubljani (ljubljanai kerületi bíróság, Szlovénia) 2018. június 4‑i, illetve szeptember 24‑i végrehajtási végzéseiből eredő, 42 861,00 euró, illetve 5335,12 euró követelés kamatokkal és kapcsolódó költségekkel növelt összegének fedezete érdekében.
18 2019. március 9‑i ítéletével (a továbbiakban: vagyonelkobzást elrendelő határozat), amely 2019. április 18‑án jogerőre emelkedett, a giudice per le indagini preliminari del Tribunale di Pordenone (a pordenonei bíróság előzetes nyomozással megbízott bírája, Olaszország) elrendelte az azon bűncselekményekből származó jövedelemnek minősülő ingatlanok elkobzását, amelyek miatt S. H.‑t elítélték, köztük többek között a Koperben (Szlovénia), illetve Plavjében található ingatlant az említett vagyontárgyak tulajdonjogának a Szlovén Köztársaság javára történő bejegyzésével, ennek hiányában pedig az elítélt személyek birtokában lévő valamennyi vagyontárgynak, pénznek vagy egyéb, a bűncselekményből származó jövedelemnek a bűncselekményből származó jövedelem értékének erejéig történő elkobzásával. E határozat elrendelte a Szlovéniában található vagyontárgyak zár alá vételét is.
19 A vagyonelkobzást elrendelő határozatot továbbították az annak elismerésére és végrehajtására illetékes szlovén hatóságoknak. E határozatnak megfelelően az Olaszországban folyamatban lévő büntetőeljárás során e tagállam javára zár alá vételt elrendelő határozatot jegyeztek be a Szlovén Köztársaság ingatlan‑nyilvántartásába, melyhez elidegenítési tilalom és egyéb korlátozások társultak.
20 A 2019. április 5‑i végzéssel a Szlovén Köztársaságban az S. H.‑val szemben fizetésképtelenségi eljárás indult M. A. kérelmére az Okrožno sodišče v Kopru (koperi regionális bíróság, Szlovénia) előtt a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyon megállapítása érdekében, mivel M. A. úgy vélte, hogy az ingatlan‑nyilvántartásba S. H. tulajdonaként bejegyzett ingatlanoknak e vagyon részét kell képezniük. Ezen eljárás keretében M. A. hivatkozott az elsőbbségi jogára. Ezzel szemben a Szlovén Köztársaság nem jelentette be követelését. Ezen eljárás keretében e bíróság engedélyezte az ingatlanok értékesítését, a két ingatlan értékesítésére irányuló eljárást azonban megszüntették.
21 A giudice per le indagini preliminari del Tribunale di Pordenone (a pordenonei bíróság előzetes nyomozással megbízott bírája) 2019. július 3‑i ítéletében e vagyontárgyakat elkobozta.
22 2020. december 9‑én a Trgovački sud v Pazinu (pazini kereskedelmi bíróság) előtt az S. H. ellen indított csődeljárás véglegesen lezárult. A céget 2021. február 8‑án törölték a horvát cégjegyzékből.
23 2022. november 30‑i végzésével a koperi vizsgálóbíró elrendelte a vagyonelkobzást elrendelő határozat elismerését és végrehajtását, ami azzal a következménnyel járt, hogy a Koperben és Plavjében található ingatlanok tulajdonjogát bejegyezték az ingatlan‑nyilvántartásba a Szlovén Köztársaság javára.
24 Mind az S. H. felszámolója, mind az M. A. fellebbezést nyújtott be e végzéssel szemben az Okrožno sodišče v Kopruhoz (koperi regionális bíróság). E felszámoló úgy érvelt, hogy az említett végzés sérti a tulajdonjogokat és egyéb dologi jogokat, valamint harmadik felek jogait, mivel a Szlovén Köztársaságnak a csődeljárás keretében kellett volna követelését vagy elsőbbségi jogát érvényesítenie. Az M. A. azt állította, hogy jóhiszemű harmadik fél, mivel jelzálogot jegyeztetett be az egyik érintett ingatlanra, így az elismerés és végrehajtás megtagadásának a büntetőügyekben való igazságügyi együttműködésről szóló törvény 210. cikke (1) bekezdésének 8. pontjában meghatározott oka alkalmazandó az elkobzást elrendelő határozatra.
25 2023. január 31‑én az Okrožno sodišče v Ljubljani (ljubljanai regionális bíróság) elutasította e kérelmeket. E bíróság többek között úgy ítélte meg, hogy azon körülmény, miszerint az M. A. az elidegenítési tilalomnak és korlátozásnak a Szlovén Köztársaság javára történő bejegyzését megelőzően jegyeztett be az ingatlan‑nyilvántartásba bírósági jelzálogjogot a Plavjében fekvő ingatlan tekintetében, amelynek S. H. a tulajdonosa, nem befolyásolta a vagyonelkobzást elrendelő határozat elismeréséről és végrehajtásáról szóló határozat szabályszerűségét. Amennyiben e határozat nem sértette harmadik személyek jogait, az elismerés és végrehajtás megtagadásának a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködésről szóló törvény 210. cikke (1) bekezdésének 8. pontjában előírt oka nem alkalmazható.
26 Az M. A. az említett végzéssel szemben alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Ustavno sodiščéhez (alkotmánybíróság, Szlovénia). 2023. október 19‑i határozatával e bíróság hatályon kívül helyezte e végzést, és az ügyet újbóli határozathozatalra visszautalta az Okrožno sodišče v Kopruhoz (koperi regionális bíróság), a kérdést előterjesztő bírósághoz.
27 E tekintetben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az is kitűnik, hogy az Ustavno sodišče (alkotmánybíróság) szerint a kérdést előterjesztő bíróság – anélkül, hogy az EUMSZ 267. cikk alapján előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordult volna a Bírósághoz – tévesen állapította meg, hogy a jelzálog‑hitelezők nem minősülnek a 2006/783 kerethatározat 8. cikke (2) bekezdésének d) pontja értelmében vett „jóhiszemű harmadik félnek”.
28 Az Ustavno sodišče (alkotmánybíróság) szerint a Bíróság még nem döntötte el azt a kérdést, hogy a jelzálog‑hitelezők milyen körülmények között tekinthetők az e rendelkezés értelmében vett „jóhiszemű harmadik félnek”. A „jóhiszemű harmadik felek” fogalmának értelmezése az e kerethatározat által követett céloktól függ, mint például a vagyonelkobzási intézkedések végrehajtásának javítása, különösen a bűncselekmények áldozatainak kártalanítása céljából. Márpedig olyan helyzetben, mint amely az alapeljárás tárgyát képezi, elegendő lenne a jelzálog‑hitelező érdekeinek védelméhez, ha ez utóbbi számára lehetővé teszik az elkobzott vagyontárgyakra vonatkozóan biztosított követelés elsőbbségi kifizetését, így az ő érdekeinek védelme érdekében nem szükséges a vagyonelkobzást elrendelő határozat teljes körű végrehajtásának megtagadása.
29 E körülmények között az Okrožno sodišče v Kopru (koperi regionális bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából kérdést terjeszt a Bíróság elé.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
„Úgy kell‑e értelmezni a [2006/783] kerethatározat 8. cikke (2) bekezdésének d) pontját és a[ Charta] 17. cikkének (1) bekezdését, hogy a más tagállam bírósága által hozott határozat elismerését vagy a vagyon végrehajtás céljából történő lefoglalását megelőzően bejegyzett bírósági jelzálogjogok jogosultjai is olyan harmadik félnek minősülnek, akiknek jogait a bűncselekményből származó vagyon elkobzását elrendelő határozat végrehajtására irányuló eljárásban figyelembe kell venni?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
30 Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2006/783 kerethatározat 8. cikke (2) bekezdésének a Charta 17. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett d) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy a végrehajtó tagállam illetékes igazságügyi hatósága megtagadhatja egy másik tagállamban hozott, a kerethatározat 2. cikkének e) pontja értelmében bűncselekményből származó „jövedelemnek” minősülő ingatlanra vonatkozó elkobzást elrendelő határozat elismerését vagy végrehajtását, azon indokkal, hogy a kerethatározat 8. cikke (2) bekezdésének d) pontja szerinti „jóhiszemű harmadik fél” jelzáloghitelező jogai lehetetlenné teszik e határozat végrehajtását, amennyiben e hitelező a határozat elismerésére és végrehajtására irányuló eljárás megindítását megelőzően az adott tagállamban bírósági jelzálogot jegyeztetett be ezen ingatlanra.
31 E kérdés megválaszolásához meg kell határozni a 2006/783 kerethatározat 8. cikke (2) bekezdésének d) pontjában szereplő „jóhiszemű harmadik fél” fogalmának terjedelmét.
32 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (1983. november 17‑i Merck ítélet, 292/82, EU:C:1983:335, 12. pont; 2025. június 19‑i Lietuvos bankas ítélet, C‑671/23, EU:C:2025:457, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
33 Ami először is a 2006/783 kerethatározat 8. cikke (2) bekezdése d) pontjának szövegét illeti, emlékeztetni kell arra, hogy e rendelkezés szövege szerint a végrehajtó tagállam illetékes igazságügyi hatósága megtagadhatja a vagyonelkobzást elrendelő határozat elismerését vagy végrehajtását, amennyiben a „bármely érdekelt felet, köztük a jóhiszemű harmadik feleket megillető jogok” a végrehajtó tagállam joga szerint lehetetlenné teszik e határozat végrehajtását, „ideértve azokat az eseteket, amikor ez a[z e kerethatározat] 9. cikk[é]nek megfelelő jogorvoslati lehetőségek alkalmazásának következménye”.
34 E 9. cikk (1) bekezdése értelmében minden tagállam meghozza a szükséges rendelkezéseket annak biztosítására, hogy „bármely érdekelt fél, a jóhiszemű harmadik feleket is beleértve, jogainak megőrzése” érdekében jogorvoslattal élhessen a vagyonelkobzást elrendelő határozatok elismerésével és végrehajtásával szemben.
35 Így a 2006/783 kerethatározat 8. cikke (2) bekezdése d) pontjának az e kerethatározat 9. cikke (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett szövegéből kitűnik, hogy bár e rendelkezések nem pontosítják sem az „érdekelt fél”, sem pedig a „jóhiszemű harmadik fél” fogalmát, azok a személyek, akiknek jogai megakadályozhatják a vagyonelkobzást elrendelő határozat elismerését és végrehajtását az említett rendelkezések közül az első értelmében, megfelelnek – amint arra az Európai Bizottság írásbeli észrevételeiben hivatkozott – azoknak, akiknek az ilyen határozat megtámadásához hatékony jogorvoslati lehetőséggel kell rendelkezniük ugyanezen rendelkezések közül a második értelmében.
36 A Bíróság ítélkezési gyakorlatából ugyanakkor kitűnik, hogy e személyek a bűncselekményben bűnösnek talált személyeken kívül azokat a harmadik személyeket is magukban foglalják, akiknek vagyontárgyait egy elkobzási határozat érinti (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2021. január 14‑i Okrazhna prokuratura – Haskovo és Apelativna prokuratura – Plovdiv ítélet, C‑393/19, EU:C:2021:8, 61. pont; 2021. október 21‑i Okrazhna prokuratura – Varna ítélet, C‑845/19 és C‑863/19, EU:C:2021:864, 76. pont, valamint a 2022. május 12‑i RR és JG [Harmadik személyek vagyonának befagyasztása] ítélet, C‑505/20, EU:C:2022:376, 34. pont].
37 Másodszor, azon szövegkörnyezetet illetően, amelybe a 2006/783 kerethatározat 8. cikke (2) bekezdésének d) pontja illeszkedik, meg kell állapítani, hogy – amint az a (8) preambulumbekezdéséből kitűnik – e kerethatározat szorosan kapcsolódik a 2005/212 kerethatározatban és az azt részben felváltó 2014/42 irányelvben szereplő, vagyonelkobzást elrendelő határozatokra vonatkozó közös minimumszabályokhoz. Annak biztosításával ugyanis, hogy valamennyi tagállam rendelkezzen a bűncselekményből származó jövedelmek elkobzására vonatkozó hatékony szabályokkal, e közös szabályok erősítik a vagyonelkobzást elrendelő határozatok elismeréséhez és végrehajtásához szükséges kölcsönös bizalmat.
38 Márpedig meg kell jegyezni, hogy a 2014/42 irányelvnek a harmadik féltől történő elkobzásra vonatkozó 6. cikkének (1) bekezdése arra kötelezi a tagállamokat, hogy hozzák meg az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy lehetővé tegyék az ezen irányelv 2. cikkének 1. és 2. pontjában meghatározott „jövedelem” vagy az annak megfelelő értékű más „vagyon” elkobzását, – közvetlenül vagy közvetve – a gyanúsított vagy vádlott harmadik felekre ruházott át, vagy amelyet harmadik felek a gyanúsítottól vagy vádlottól szereztek, „legalább azokban az esetekben, amikor az említett harmadik feleknek […] tudomásuk volt vagy tudomásuk kellett, hogy legyen arról, hogy az átruházás vagy a szerzés célja az elkobzás elkerülése volt”, és ezen (1) bekezdés e 6. cikk (2) bekezdése szerint nem sértheti „jóhiszemű harmadik felek jogait”.
39 Ugyanis, amint azt az említett irányelv (24) preambulumbekezdése hangsúlyozza, gyakori, hogy a bűncselekmények elkövetői harmadik felet próbálnak felhasználni vagyonuk elkobzásának megakadályozására. Márpedig, amint arra ugyanezen irányelv (33) preambulumbekezdése rámutat, a dologi jogok – köztük a jelzálogjog – használható e célra.
40 A 2014/42 irányelv ezen rendelkezéseiből következik, hogy a bűncselekményből származó jövedelemnek egy harmadik személy részére történő átruházása vagy egy ilyen harmadik személy általi megszerzése esetén a jövedelem elkobzásának csak az képezheti akadályát, ha bizonyítást nyer, hogy a harmadik fél nem tudott arról, hogy a gyanúsított vagy a vádlott számára az átruházás vagy a szerzés célja az elkobzás elkerülése volt (lásd ebben az értelemben: 2021. október 21‑i Okrazhna prokuratura – Varna ítélet, C‑845/19 és C‑863/19, EU:C:2021:864, 69. pont).
41 A fentiekből következik, hogy a jelzálog‑hitelező tekinthető a 2006/783 kerethatározat 8. cikke (2) bekezdésének d) pontja értelmében „jóhiszemű harmadik félnek” „érdekelt fél” minőségében, akinek jogait érintheti a bűncselekményből származó ingatlanra vonatkozó elkobzást elrendelő határozat, amennyiben az említett hitelező e határozat meghozatalát, és így az annak elismerésére irányuló eljárás megindítását megelőzően az adott tagállamban bírósági jelzálogot jegyeztetett be ezen ingatlanra, feltéve, hogy bizonyítást nyer, hogy e harmadik fél nem tudta, illetve nem tudhatta, hogy e jelzálog célja az volt, hogy a gyanúsított vagy a vádlott elkerülje a vagyonelkobzást az ingatlanra vonatkozó dologi jognak az említett harmadik félre történő átruházásával.
42 Ezen értelmezés teljes mértékben megfelel az e kerethatározat által követett céloknak.
43 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az említett kerethatározat célja – amint az az 1. cikkének az (1) és (8) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdéséből kitűnik – a kölcsönös elismerés elvével összhangban, amely a tagállamok között büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés sarokköve, és ezen együttműködés megkönnyítése érdekében, azoknak a szabályoknak a megállapítása, amelyek alapján egy tagállam elismeri és a területén végrehajtja azon elkobzást elrendelő határozatot, melyet egy másik tagállam illetékes bírósága büntetőügyben hozott (lásd ebben az értelemben: 2019. január 10‑i ET ítélet, C‑97/18, EU:C:2019:7, 16. pont; valamint 2020. március 19‑i „Agro In 2001” ítélet, C‑234/18, EU:C:2020:221, 55. pont).
44 Amint az a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, mind a tagállamok közötti kölcsönös bizalom elve, mind pedig a köztük fennálló kölcsönös bizalmon alapuló kölcsönös elismerés elve alapvető jelentőséggel bír az uniós jogban, mivel lehetővé teszik egy belső határok nélküli térség létrehozását és fenntartását (2019. január 10‑i ET ítélet, C‑97/18, EU:C:2019:7, 17. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
45 Ennélfogva a 2006/783 kerethatározat 7. cikke értelmében a végrehajtó állam illetékes hatóságai kötelesek minden további alaki követelmény nélkül elismerni az e kerethatározat rendelkezéseivel összhangban részükre továbbított, vagyonelkobzást elrendelő határozatot, és kötelesek haladéktalanul megtenni az azonnali végrehajtásához szükséges intézkedéseket (2019. január 10‑i ET ítélet, C‑97/18, EU:C:2019:7, 18. pont).
46 Így a végrehajtó állam csak az említett kerethatározatban, többek között a 8. cikke (2) bekezdésének d) pontjában kifejezetten megállapított indokok alapján jogosult arra, hogy megtagadja a vagyonelkobzást elrendelő határozat elismerését vagy végrehajtását (2019. január 10‑i ET ítélet, C‑97/18, EU:C:2019:7, 19. pont).
47 A kölcsönös elismerés elvét ugyanis – amint az ugyanezen kerethatározat 1. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik – össze kell egyeztetni a többek között a Chartában biztosított alapvető jogok tiszteletben tartásával.
48 Márpedig, amint az a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, valamely vagyontárgy elkobzása a személyek jogainak jelentős sérelmét okozza, mivel a tulajdonjog végleges elvonásához vezet, amely jogot a Charta 17. cikke rögzíti, amely cikk (1) bekezdése többek között előírja, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogszerűen szerzett tulajdonát birtokolja, használja, azzal rendelkezzen, és azt örökül hagyja (lásd ebben az értelemben: 2021. január 14‑i Okrazhna prokuratura – Haskovo és Apelativna prokuratura – Plovdiv ítélet, C‑393/19, EU:C:2021:8, 52. és 55. pont).
49 Így a kölcsönös elismerés elve és ezen alapvető jog tiszteletben tartása közötti megfelelő egyensúly megteremtése érdekében a 2006/783 kerethatározat 8. cikke (2) bekezdésének d) pontja a jóhiszemű érdekelt harmadik fél jogai védelmének biztosítására irányul, hasonlóan egyébként, amint az a 2005/212 kerethatározat (3) preambulumbekezdéséből és a 2014/42 irányelv (33) preambulumbekezdéséből kitűnik, az elkobzást elrendelő határozatokra vonatkozóan az ezen uniós jogi aktusokban előírt többi közös minimumszabályhoz (lásd ebben az értelemben: 2021. október 21‑i Okrazhna prokuratura – Varna ítélet, C‑845/19 és C‑863/19, EU:C:2021:864, 77. pont).
50 Következésképpen a végrehajtó tagállam illetékes igazságügyi hatósága megtagadhatja egy másik tagállamban hozott, a kerethatározat 2. cikkének e) pontja értelmében bűncselekményből származó jövedelemnek minősülő ingatlanra vonatkozó elkobzást elrendelő határozat elismerését vagy végrehajtását, amennyiben e végrehajtás sérti a jelzálog‑hitelező által e határozat elismerésére és végrehajtására irányuló eljárás megindítását megelőzően az adott tagállamban ezen ingatlanra bejegyeztetett bírósági jelzálogot, ha e hitelező harmadik félnek minősül, és „jóhiszeműnek” tekinthető.
51 A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság feladata végső soron, hogy ez utóbbi kérdésről határozzon, megvizsgálva azon körülményeket, amelyek az M. A. jelzálog‑követelése alapjául szolgáló, a jelen ítélet 17. pontjában említett két bírósági határozatból eredő végrehajtható okiratoknak a végrehajtás helye szerinti tagállamban történő kibocsátását övezték.
52 Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy a Bíróság nem jogosult arra, hogy az uniós jogi szabályokat egy meghatározott ügyre alkalmazza, hanem csupán arra, hogy e szabályok értelmezéséről döntsön. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint azonban a Bíróság az EUMSZ 267. cikkel bevezetett igazságügyi együttműködés keretében – az iratokban fellelhető tényekből kiindulva – megadhatja a nemzeti bíróságnak az uniós jog értelmezésének azokat az elemeit, amelyek valamely uniós jogi rendelkezés hatásainak értékelése során részére hasznosak lehetnek (2021. május 18‑i Asociația „Forumul Judecătorilor din România” és társai ítélet, C‑83/19, C‑127/19, C‑195/19, C‑291/19, C‑355/19 és C‑397/19, EU:C:2021:393, 201. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
53 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy azon tény, miszerint az alapügyben szóban forgó bírósági jelzálogjogokat az M. A. nem csupán a vagyonelkobzást elrendelő határozat elismerésére irányuló eljárás végrehajtó tagállamban történő megindítását megelőzően, hanem e határozatnak a kibocsátó tagállamban történő elfogadását megelőzően jegyeztette be, olyan körülménynek minősülhet, amely alkalmas a csalárd magatartás hiányának, és ennélfogva az említett hitelező jóhiszeműségének bizonyítására.
54 Mindemellett a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy adott esetben a 2006/783 kerethatározat 8. cikke (4) bekezdésének megfelelően a kibocsátó tagállam illetékes hatóságaival konzultálva megvizsgálja az ügy valamennyi körülményét, és különösen azon tényt, miszerint e bírósági jelzálogjogokat azt követően jegyezték be a végrehajtás helye szerinti tagállamban, hogy az adós a székhelye szerinti tagállamban megindult a csődeljárás, jóllehet nem kizárt, hogy az említett, vagyonelkobzást elrendelő határozat elfogadásához vezető eljárás a kibocsátó tagállamban már folyamatban volt. Az ilyen bizonyítékok ugyanis alkalmasak lehetnek a csalárd magatartás fennállásának, és ennélfogva a hitelező jóhiszeműsége hiányának bizonyítására.
55 A fentiek összességére tekintettel a feltett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2006/783 kerethatározat 8. cikke (2) bekezdésének a Charta 17. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett d) pontját úgy kell értelmezni, hogy a végrehajtó tagállam illetékes igazságügyi hatósága megtagadhatja egy másik tagállamban hozott, a kerethatározat 2. cikkének e) pontja értelmében bűncselekményből származó „jövedelemnek” minősülő ingatlanra vonatkozó elkobzást elrendelő határozat elismerését vagy végrehajtását, azon indokkal, hogy e kerethatározat 8. cikke (2) bekezdésének d) pontja szerinti „jóhiszemű harmadik fél” jelzálog‑hitelező jogai lehetetlenné teszik e határozat végrehajtását, amennyiben e hitelező az említett határozat elismerésére és végrehajtására irányuló eljárás végrehajtás tagállamában történő megindítását megelőzően jegyeztetett be jelzálogjogot az adott ingatlanra ugyanezen tagállamban, azzal a feltétellel, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia, hogy e hitelező a jelzálog‑követelés alapjául szolgáló végrehajtható okiratoknak a végrehajtó tagállamban történő kibocsátását övező valamennyi körülményre tekintettel jóhiszeműnek” tekinthető‑e az említett rendelkezés értelmében.