III.
C‑240/24 S. N.T. ügyben 2025. december 18-án hozott végzés
A zastępca notarialny zastępujący notariusza Justynę Gawlicę w Krapkowicach (a Krapkowicében működő Justyna Gawlica közjegyző melletti közjegyzőhelyettes, Lengyelország) 2024. március 16‑i határozatával benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem nyilvánvalóan elfogadhatatlan.
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről szóló, 2012. július 4‑i 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 201., 107. o.; helyesbítések: HL 2012. L 344., 3. o.; HL 2013. L 60., 140. o.; HL 2019. L 243., 9. o.) 69. cikke (2) bekezdésének és 71. cikke (2) bekezdésének az értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet a Lengyelországban lakóhellyel rendelkező N. T. által lánytestvére, a Belgiumban tartózkodási hellyel rendelkező, lengyel és német állampolgár K. T. halálát követően a belgiumi székhelyű BNP Paribas Fortis SA/NV bankkal (a továbbiakban: BNP) szemben indított eljárás keretében terjesztették elő, amely bank megtagadta a K. T. által e banknál nyitott bankszámlán található eszközök feloldását annak ellenére, hogy N. T. egy őt egyedüli örökösként megjelölő európai öröklési bizonyítványt mutatott be.
Az alapeljárás
21 A lengyel–német kettős állampolgár K. T., akinek szokásos tartózkodási helye Belgiumban volt, 2023. február 6‑án elhunyt Lengyelországban. Egyedülálló volt és gyermektelen. Legközelebbi családja a szüleiből és lánytestvéréből, N. T.‑ből állt, akik Lengyelországban éltek. Halála előtt K. T. egy lengyel közjegyző előtt végrendeletet készített, amelyben a lengyel jogot jelölte meg alkalmazandó jogként, és a lánytestvérét jelölte ki egyedüli örökösként.
22 2023. február 22‑én ezt a végrendeletet a zastępca notarialny zastępujący notariusza Justynę Gawlicę w Krapkowicach (a Krapkowicében működő Justyna Gawlica közjegyző melletti közjegyzőhelyettes, Lengyelország) (a továbbiakban: közjegyzőhelyettes) előtt, N. T. és K. T. szülei jelenlétében bontották fel és olvasták fel. K. T. szülei és N. T. a 650/2012 rendelet 5. cikke alapján joghatóságra vonatkozó megállapodást kötöttek. Az eljárás lezárultával öröklési bizonyítványt állítottak ki, amelyben N. T.‑t nevezték meg egyedüli örökösnek, és amelyhez csatolták az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről szóló 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben említett formanyomtatványok meghatározásáról szóló, 2014. december 9‑i 1329/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2014. L 359., 30. o.; helyesbítések: HL 2016. L 9., 14. o.; HL 2017. L 214., 43. o.; HL 2023. L 112., 50. o.) mellékletében szereplő II. nyomtatványnak megfelelő igazolást. E bizonyítványban a közjegyzőhelyettes kiemelte a kiállított öröklési bizonyítvány joghatásait, különösen annak jogilag kötelező jellegét, és emlékeztetett a 2019. május 23‑i WB ítéletből (C‑658/17, EU:C:2019:444) eredő, bíróságnak való minősítésre.
23 Az örökség többek között a BNP‑nél nyitott bankszámlán elhelyezett pénzeszközöket foglalt magában. Ez utóbbi megtagadta, hogy N. T. t K. T. egyedüli örököseként ismerje el, és kérte, hogy mutasson be európai öröklési bizonyítványt.
24 Annak ellenére, hogy a közjegyzőhelyettes 2023. július 5‑én ilyen, N. T.‑t egyedüli örökösként megjelölő bizonyítványt állított ki, a BNP megerősítette, hogy nem ismeri el őt K. T. egyedüli örököseként, és felszólította, hogy nyújtson be egy belga közjegyző (verklaring van erfrecht) által kiállított öröklési bizonyítványt.
25 2023. szeptember 18‑án a közjegyzőhelyettes N. T.‑hez és a BNP‑hez fordult, emlékeztetve őket a joghatóságra vonatkozó megállapodás megkötéséből és az európai öröklési bizonyítvány kiállításából eredő jogi helyzetre. A közjegyzőhelyettes tájékoztatta a BNP‑t arról a lehetőségről, hogy a 650/2012 rendelet 71. cikkének (2) bekezdése alapján kérheti a hibás vagy szabálytalan európai öröklési bizonyítvány visszavonását vagy módosítását, és pontosította, hogy az ilyen bizonyítvány mindenesetre kötelező marad mindaddig, amíg azt vissza nem vonják vagy nem módosítják.
26 2023. november 3‑án a közjegyzőhelyettes hivatalból megindította a szóban forgó európai öröklési bizonyítvány visszavonására vagy módosítására irányuló eljárást, amelyben N. T.‑t, a szüleit és a BNP‑t hívta fel félként. Határidőt biztosított számukra azon információk és dokumentumok benyújtására, amelyek bizonyíthatják e bizonyítvány esetleges szabálytalanságának fennállását. Arról is tájékoztatta e feleket, hogy az ilyen eljárás megindítása olyan eljárási költségekkel jár, mint a közjegyzői díj, valamint a kézbesítési és fordítási költségek.
27 A közjegyzőhelyettes jelzi, hogy a 650/2012 rendelet 71. cikke (2) bekezdésének megfelelően a lengyel jogalkotó a közjegyzőt, mint az európai öröklési bizonyítványt kiállító hatóságot arra kötelezte, hogy módosítsa vagy visszavonja a kiállított bizonyítványt, akár hivatalból is, ha az nem felel meg a valóságnak. Pontosítja, hogy a közjegyzőnek tehát ügyelnie kell a kiállított európai öröklési bizonyítvány pontosságára, és kétség esetén hivatalból vagy az érintett felek kérelmére megfelelő vizsgálat útján tisztáznia kell a bizonyítvány pontosságának kérdését. Az ilyen eljárás keretében tehát a közjegyzőhelyettesnek nemcsak az a feladata, hogy ellenőrizze az alapügyben szóban forgó európai öröklési bizonyítvány tartalmának pontosságát, hanem az is, hogy eldöntse az alapeljárást, ami azt jelenti, hogy állást kell foglalnia a bizonyítvány tartalmának a tényleges jogi helyzettel való összhangjáról.
28 A közjegyzőhelyettes úgy véli, hogy e célból meg kell állapítania az alapügy releváns körülményeit, többek között az előzetes döntéshozatali eljárás, valamint a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről (iratkézbesítés) szóló, 2020. november 25‑i (EU) 2020/1784 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2020. L 405., 40. o.; helyesbítések: HL 2023. L 188., 61. o.; HL L, 2023/90049, HL L, 2024/90073) rendelkezései alapján.
29 Így a közjegyzőhelyettes szerint az európai öröklési bizonyítvány visszavonására vagy módosítására irányuló eljárás keretében a kiállító hatóság igazságszolgáltatási feladatokat lát el, amit a 650/2012 rendelet rendszere is megerősít.
30 E tekintetben a közjegyzőhelyettes jelzi, hogy e rendelet 66. cikkének (5) bekezdésében az uniós jogalkotó szükségesnek tartotta, hogy a más tagállamokban történő bizonyításfelvételre olyan eljárási módot írjon elő, amely nagyrészt a nem igazságügyi kiállító hatóságokra irányul. Az ilyen eljárási lehetőség előírása ahhoz a tényhez kapcsolódik, hogy a 650/2012 rendelet 67. cikke (1) bekezdése a) pontjának megfelelően a kiállító hatóságnak nem kell jogvitákat elbírálnia, és így nem jogosult a bíróságok számára létrehozott igazságügyi együttműködési eszközök igénybevételére. A bizonyítvány kiállítását követően azonban a helyzet gyökeresen megváltozik, ha a kiállító hatóságnak e rendelet 71. cikke alapján vissza kell vonnia vagy módosítania kell a szóban forgó öröklési bizonyítványt. E hatóság tehát igénybe veheti ezeket az eszközöket az európai öröklési bizonyítvány visszavonására vagy módosítására irányuló eljárás keretében, ami magyarázatot ad arra, hogy a jogalkotó miért nem illesztett be a 650/2012 rendelet 71. cikkébe az e rendelet 66. cikkének (5) bekezdésében előírthoz hasonló szabályt. E tényezők alapján a közjegyzőhelyettes úgy véli, hogy az említett hatóság igazságszolgáltatási feladatokat lát el, és előzetes döntéshozatal céljából a Bírósághoz fordulhat.
31 Mindazonáltal tekintettel a 2019. május 23‑i WB ítéletre (C‑658/17, EU:C:2019:444) és a 2021. szeptember 1‑jei OKR (Közjegyzőhelyettes előzetes döntéshozatal iránti kérelme) végzésre (C‑387/20, EU:C:2021:751), a közjegyzőhelyettes először is arra keresi a választ, hogy az alapügy körülményei között jogosult‑e előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjeszteni a Bíróság elé.
32 Amennyiben ez lenne a helyzet, a közjegyzőhelyettes másodsorban arra keresi a választ, hogy a nemzeti jog alapján a BNP‑re terhelhetik‑e az európai öröklési bizonyítvány visszavonására vagy módosítására irányuló eljárással kapcsolatos közjegyzői költségeket, ha az nem vett részt az európai öröklési bizonyítvány kiállítására irányuló eljárásban, és nem is kérte az ilyen bizonyítvány visszavonását vagy módosítását, hanem vitatta a neki bemutatott bizonyítvány joghatásait, amelynek következtében a kiállító hatóság hivatalból megindította az e bizonyítvány visszavonására vagy módosítására irányuló eljárást.
33 A közjegyzőhelyettes szerint az alkalmazandó lengyel jognak, különösen a közjegyzői törvénykönyvnek és a közjegyzői díjak maximális mértékéről szóló igazságügyi miniszteri rendeletnek megfelelően, valamint az uniós jogból eredő általános korlátok tiszteletben tartása mellett az ezen eljárásban részt vevő valamennyi félnek viselnie kell az eljáráshoz kapcsolódó közjegyzői költségeket. A jelen ügy körülményei között a BNP‑t fel kell venni az említett eljárásban részt vevő felek közé.
34 Harmadszor, a közjegyzőhelyettes azt kívánja megtudni, hogy a 650/2012 rendelet 69. cikkének (2) bekezdése lehetővé teszi‑e egy bank számára ‑ amelynek bemutatták az európai öröklési bizonyítvány érvényes másolatát ‑, hogy vitassa az e dokumentumban megjelölt személy örökösi minőségét.
35 E körülmények között a közjegyzőhelyettes úgy határozott, hogy előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjeszt a Bíróság elé.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
„1) Úgy kell‑e értelmezni a [650/2012] rendelet 71. cikkének (2) bekezdését, hogy az európai öröklési bizonyítványt kiállító nem igazságügyi hatóság jogosult az EUMSZ 267. cikk alapján a kiállított bizonyítvány visszavonására vagy módosítására irányuló eljárásban előzetes döntéshozatal iránti kérelmet benyújtani?
2) Az [első] kérdésre adott igenlő válasz esetén lehetővé teszi‑e [e] rendelet 71. cikkének (2) bekezdése, hogy a nemzeti jog alapján az európai öröklési bizonyítvány visszavonására vagy módosítására irányuló eljárás költségeinek viselésére olyan bankot kötelezzenek, amely nem vett részt a bizonyítvány kiállítására irányuló eljárásban, nem kérte annak visszavonását vagy módosítását, azonban vitatta a neki bemutatott bizonyítvány jogkeletkeztető hatásait, és emiatt a kiállító hatóság hivatalból megindítja a bizonyítvány visszavonása vagy módosítása iránti eljárást, amelyet e bank részvételével folytatnak le?
3) A [második] kérdésre adott igenlő válasz esetén úgy kell‑e értelmezni az [említett] rendelet 69. cikkének (2) bekezdését, hogy az a bank, amelynek az európai öröklési bizonyítvány érvényes hiteles másolatát bemutatják, nem jogosult vitatni a bizonyítvány alapján jogosult személy örökösi jogállását?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
A Bíróság előtti eljárás
36 A Bíróság elnöke a 2024. szeptember 6‑i határozatával a jelen ügyben az eljárást a 2025. január 23‑i Albausy ítélet (C‑187/23, EU:C:2025:34) kihirdetéséig felfüggesztette.
37 2025. január 28‑i levelében a Bíróság Hivatala közölte ezt az ítéletet a közjegyzőhelyettessel, és felhívta annak közlésére, hogy ezen ítélet fényében fenn kívánja‑e tartani az előzetes döntéshozatal iránti kérelmét.
38 2025. február 20‑i válaszában a közjegyzőhelyettes arról tájékoztatta a Bíróságot, hogy fenn kívánja tartani az előzetes döntéshozatal iránti kérelmét, mivel az európai öröklési bizonyítvány kiállítására irányuló eljárásra vonatkozó említett ítélet semmilyen hatással nincs a jelen eljárás tárgyára és lefolytatására, amelynek keretében a közjegyzőhelyettesnek az európai öröklési bizonyítvány elismerésére irányuló jogvitát kellene megoldania, ami az EUMSZ 267. cikk értelmében vett „bíróság” jelleget kölcsönözne neki.
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságáról
39 A Bíróság eljárási szabályzata 53. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha az előzetes döntéshozatal iránti kérelem nyilvánvalóan elfogadhatatlan, a Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően ‑ az eljárás folytatása nélkül ‑ az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat az ügyben.
40 A jelen ügyben ezt a rendelkezést kell alkalmazni.
41 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 267. cikkel bevezetett eljárás a Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti együttműködés eszköze, amelynek révén az előbbi az utóbbiak által eldöntendő jogvita megoldásához szükséges támpontokat nyújt az uniós jog értelmezése terén (2024. május 7‑i NADA és társai ítélet, C‑115/22, EU:C:2024:384, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
42 Ebből következik, hogy a Bírósághoz előzetes döntéshozatali eljárás keretében történő forduláshoz az előzetes döntéshozatalt kezdeményező szervnek az EUMSZ 267. cikk rendelkezése értelmében vett „bíróságnak” kell lennie, aminek ellenőrzése a Bíróság feladata az előzetes döntéshozatal iránti kérelem alapján (2024. május 7‑i NADA és társai ítélet, C‑115/22, EU:C:2024:384, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
43 Annak értékeléséhez, hogy az előzetes döntéshozatalt kezdeményező szerv az EUMSZ 267. cikk szerinti „bíróság” jellemzőivel rendelkezik‑e – ami kizárólag az uniós jog alapján eldöntendő kérdés –, a Bíróság meghatározott tényezők összességét veszi figyelembe, amelyek közé tartozik az, hogy e szerv jogszabály alapján jött‑e létre, állandó jelleggel működik‑e, hatásköre kötelező jellegű‑e, az eljárása kontradiktórius jellegű‑e, jogszabályokat alkalmaz‑e, valamint hogy független‑e (lásd: 1966. június 30‑i Vaassen-Göbbels ítélet, 61/65, EU:C:1966:39, 395. o.; 2022. május 3‑i CityRail ítélet, C‑453/20, EU:C:2022:341, 41. pont; 2024. május 7–i NADA és társai ítélet, C‑115/22, EU:C:2024:384, 35. pont).
44 Az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a Bírósághoz kizárólag olyan nemzeti bíróság fordulhat, amely előtt eljárás van folyamatban, és amelyhez igazságszolgáltatási jellegű határozat meghozatalára irányuló eljárás keretében való határozathozatal érdekében fordultak (2025. január 23‑i Albausy ítélet, C‑187/23, EU:C:2025:34, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
45 Annak megállapítása érdekében, hogy a törvény által különféle feladatokkal felruházott valamely nemzeti szerv az EUMSZ 267. cikk értelmében „bíróságnak” minősül‑e, azoknak az igazságszolgáltatási vagy közigazgatási funkcióknak a sajátos jellegét kell megvizsgálni, amelyeket az abban a konkrét normatív összefüggésben gyakorol, amelyben szükségesnek tartotta, hogy a Bírósághoz forduljon annak ellenőrzése érdekében, hogy van‑e eljárás folyamatban az ilyen szerv előtt, és hogy igazságszolgáltatási jellegű határozat meghozatalára irányuló eljárás keretében való határozathozatal érdekében fordultak‑e hozzá (lásd ebben az értelemben: 2017. február 16‑i Margarit Panicello ítélet, C‑503/15, EU:C:2017:126, 28. pont; 2021. szeptember 1‑jei OKR [Közjegyzőhelyettes előzetes döntéshozatal iránti kérelme] végzés, C‑387/20, EU:C:2021:751, 23. pont; 2022. május 19‑i Frontera Capital ítélet, C‑722/21, EU:C:2022:412, 13. pont).
46 Ebben az összefüggésben elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a 650/2012 rendelet által létrehozott rendszer azon az előfeltevésen alapul, hogy az európai öröklési bizonyítványt az e rendelet VI. fejezetében meghatározott eljárásnak megfelelően állítják ki, ha az igazolandó tényeket az öröklésre alkalmazandó jog alapján állapították meg.
47 Egyébiránt a 650/2012 rendelet (70) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 64. cikkének megfelelően az ilyen bizonyítvány kiállítása olyan bíróságra vagy bíróságon kívüli hatóságra is bízható, amely a nemzeti jog szerint öröklési ügyekben hatáskörrel rendelkezik, mint például a közjegyzők.
48 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a lengyel jog értelmében mind a bíróságok, mind a közjegyzők tekinthetők az európai öröklési bizonyítvány kiállítására hatáskörrel rendelkező hatóságnak. Közelebbről, a közjegyzői törvénykönyv 79. cikkének 1b) pontja előírja, hogy a közjegyző megteszi az európai öröklési bizonyítványra vonatkozó intézkedéseket.
49 Az ilyen bizonyítványnak a 650/2012 rendelet 67. cikkének (1) bekezdésében előírt kiállítása keretében és a polgárok európai öröklési bizonyítványba vetett bizalmának megőrzése érdekében a Bíróság már megállapította, hogy a kiállító hatóság nem állíthat ki olyan bizonyítványt, amelynek adatai nem felelnek meg a valóságnak, és hogy az igazolandó tények vitatása esetén e hatóság – amely nem rendelkezik hatáskörrel annak eldöntésére – köteles megtagadni a kért európai öröklési bizonyítvány kiállítását, mivel e megtagadás az e rendelet 72. cikkében előírt jogorvoslat tárgyát képezheti az ilyen vitatás elbírálására hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatóság előtt (lásd ebben az értelemben: 2025. január 23‑i Albausy ítélet, C‑187/23, EU:C:2025:34, 43., 44., 64. és 65. pont). A Bíróság e megállapításból azt a következtetést vonta le, hogy a szóban forgó előzetes döntéshozatalt kezdeményező szerv azzal, hogy az európai öröklési bizonyítványt kiállító hatóságként az említett rendelet 67. cikkének (1) bekezdése alapján határozatokat hoz, nem lát el igazságszolgáltatási feladatot, és ennélfogva nem jogosult arra, hogy az EUMSZ 267. cikk alapján a Bírósághoz forduljon (lásd ebben az értelemben: 2025. január 23‑i Albausy ítélet, C‑187/23, EU:C:2025:34, 66. pont).
50 Ennélfogva a jelen végzés 43–45. és 49. pontjában említett ítélkezési gyakorlatra tekintettel meg kell vizsgálni, hogy a kiállító hatóság – a jelen esetben a közjegyzőhelyettes – által az európai öröklési bizonyítvány visszavonására vagy módosítására irányuló, a 650/2012 rendelet 71. cikkének (2) bekezdésében előírt eljárás keretében ellátott feladatok jellege, amelynek összefüggésében előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordult a Bírósághoz, eltér-e azoknak a feladatoknak a jellegétől, amelyeket egy ilyen hatóság az említett bizonyítvány kiállításakor gyakorol.
51 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (lásd: 1983. november 17‑i Merck ítélet, 292/82, EU:C:1983:335, 12. pont; 2025. január 23‑i Albausy ítélet, C‑187/23, EU:C:2025:34, 39. pont).
52 A 650/2012 rendelet 71. cikkének (2) bekezdése értelmében a kiállító hatóság a jogos érdekét bizonyító bármely személy kérelmére vagy – ha a nemzeti jog ezt lehetővé teszi – hivatalból módosítja vagy visszavonja az európai öröklési bizonyítványt, ha megállapítást nyer, hogy az vagy annak egyes elemei nem felelnek meg a valóságnak.
53 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 650/2012 rendelet 71. cikke (2) bekezdésének szövegéből nem tűnik ki, hogy az európai öröklési bizonyítvány visszavonása vagy módosítása érdekében a kiállító hatóságnak kell bizonyítania, hogy e bizonyítvány vagy annak elemei eltérnek a valóságtól.
54 Az Európai Bizottsághoz hasonlóan ugyanis rá kell mutatni arra, hogy e rendelkezésben a „megállapítani” igét több nyelvi változatban passzív vagy személytelen formában használják, mint például a spanyol (se haya acreditado), a német (wenn feststeht), az észt (on kindlaks tehtud) az angol (it has been established), a francia (lorsqu’il a été établi), az olasz (sia stato accertato), a finn (jos on todettu) vagy a svéd nyelvben (om det har fastställts).
55 Ezt az értelmezést a 650/2012 rendelet 72. cikkének (2) bekezdése is megerősíti, amelynek értelmében „[a]mennyiben az (1) bekezdés szerinti jogorvoslati eljárás eredményeképpen megállapítást nyer, hogy a kiállított bizonyítvány nem felel meg a valóságnak, az illetékes igazságügyi hatóság kijavítja, módosítja vagy visszavonja a bizonyítványt, illetve gondoskodik arról, hogy a kiállító hatóság helyesbítse, módosítsa vagy visszavonja a bizonyítványt”. Így kizárólag az e rendelkezésben említett igazságügyi hatóság határozhatja meg az öröklési jogokat vagy az európai öröklési bizonyítványban vitatott tényeket, miután elvégezte az ügy érdemi részének teljes körű vizsgálatát. Következésképpen az e bizonyítványt kiállító hatóság – adott esetben hivatalból – csak akkor jogosult az általa korábban kiállított bizonyítvány módosítására vagy visszavonására, ha az illetékes igazságügyi hatóság előzetesen megállapította, hogy e bizonyítvány mely elemei nem felelnek meg a valóságnak, és ha ő maga nem helyesbítette, módosította vagy vonta vissza a bizonyítványt.
56 E körülmények között meg kell állapítani, hogy a kiállító hatóság, a jelen esetben a közjegyzőhelyettes, nem jogosult az általa korábban kiállított európai öröklési bizonyítvány elemei vitatott elemeinek meghatározására.
57 Kétségtelen, hogy az európai öröklési bizonyítvány visszavonására vagy módosítására irányuló eljárás sajátos és önálló a 650/2012 rendelet 67. cikke szerinti, az európai öröklési bizonyítvány kiállítására irányuló eljáráshoz képest.
58 Mindazonáltal, amint arra a közjegyzőhelyettes, N. T. és a román kormány rámutatott, ezt az eljárást e rendeletnek az európai öröklési bizonyítványra vonatkozó VI. fejezete írja elő, tehát az e bizonyítvány kiállítását követő és azt kiegészítő szakasznak minősül, amelyet az uniós jogalkotó az említett rendelet által követett célok biztosítása érdekében írt elő.
59 Így az e fejezetben szereplő, az európai öröklési bizonyítványra vonatkozó rendelkezések, ideértve az e bizonyítvány visszavonására vagy módosítására irányuló eljárásra vonatkozó rendelkezéseket is, nem biztosítanak hatáskört az említett bizonyítvány kiállítására jogosult nemzeti hatóságoknak arra, hogy rendezzék az esetleges vitás kérdéseket, és hogy vita esetén meghatározzák az öröklésre jogosult vagy abban érdekelt személyek jogait és kötelezettségeit.
60 Ebből következik, hogy a jelen ügyben az európai öröklési bizonyítvány módosításával vagy visszavonásával a közjegyzőhelyettesnek nem olyan jogvitát kell eldöntenie, amelynek keretében igazságszolgáltatási jellegű határozatot kell hoznia, így nem lát el igazságszolgáltatási feladatokat sem az öröklésben közvetlen jogokkal rendelkező örökösökkel és hagyományosokkal, sem pedig a fortiori olyan érdekelt harmadik személyekkel szemben, mint az olyan bank, amelynél az örökhagyó számlával rendelkezett.
61 A fenti megfontolások összességére tekintettel az érintett közjegyzőhelyettes nem minősíthető az EUMSZ 267. cikk értelmében vett „bíróságnak”.
62 Következésképpen a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet az eljárási szabályzat 53. cikkének (2) bekezdése alapján nyilvánvalóan elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.