A terheltet a járásbíróság a 2013. január 17. napján meghozott ítéletében közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntette [1978. évi IV. törvény 230. § (1) bekezdés] miatt háromszáz óra közérdekű munkára ítélte, azzal, hogy azt fizikai segédmunkás munkakörben kell ledolgozni.
A felperes a keresetében az elbocsátás fegyelmi büntetés hatályon kívül helyezését és jogviszonya helyreállításának mellőzésével az egyéb jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Keresete indokolásában eljárásjogi jogszabálysértésre hivatkozott és érdemben is vitatta a fegyelmi határozatban foglalt megállapításokat.
A kétszer hatályon kívül helyezett ügyben a felperes az I. rendű alperes jogelődjének állományába tartozó köztisztviselő volt, akit az I. rendű alperes államtitkára tartós külszolgálatra rendelt ki 2001. szeptember 1-jétől. Erre figyelemmel a vele történt megállapodás alapján a külszolgálat időtartamára áthelyezték őt a II. rendű alperes jogelődjéhez azzal, hogy a külszolgálat lejártával vissza kell helyezni az I. rendű alpereshez. A közigazgatási államtitkár 2002. szeptember 16-ától megszüntette a felperes kihelyezését, és visszahelyezte őt a minisztérium állományába.
A peres felek 1980 augusztusától 2004 július végéig éltek házassági életközösségben, amikor a felperes elköltözött a közös lakóingatlanukból az ugyancsak a közös tulajdonukban álló, 2004 tavaszán hitellel vásárolt lakásba. A házastársak együttélésük alatt magas életszínvonalat tartottak, amelynek forrása felperesnek az exkluzív éttermet működtető kft.-beli részesedéséből származó jövedelme volt, míg az alperes három gyermeküket nevelte és a háztartást vezette.