A vagyongyarapodási vizsgálatokban csak akkor alkalmazható becslés, ha a „vagyongyarapodás” vagy az „életvitel” adózott, illetve adómentes fedezete kapcsán merül fel kétség, az ellopott készpénz nem tartozik ebbe a kategóriába- mondta ki a Kúria

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2019. október 9.

Tájékoztató a Kúria Kfv.I.35.450/2018/12.számú döntéséről.

A felperestől 2009. augusztus 17-én 12.000.000 forint készpénzt loptak el. Az elsőfokú adóhatóság 2009. évre szja és százalékos EHO adónemekben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le a felperesnél. Az ellopott készpénzt egyéb jövedelemként vonták adózás alá. Az alperes másodfokú határozatával megsemmisítette az elsőfokú adóhatóság döntését. Az új eljárásra adott iránymutatás szerint az ellopott összeget, amelyet a felperes a rendőrségen saját megtakarításának nevezett, készpénzkiadásként kell figyelembe venni. Amennyiben a felperes a forrást nem tudja hitelt érdemlő adatokkal igazolni, úgy a „kiadás” forrását becsléssel kell megállapítani. A megismételt eljárásban az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) 108.§ (1) és 109.§ (1) bekezdései alapján becslést alkalmaztak, melynek során az ellopott készpénzt kiadásként vették figyelembe. Az adatok alapján a 2009. évre szja és százalékos EHO adónemekben összesen 5.696.996 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapítottak meg. A döntően az ellopott készpénzből származó adóalap a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. tv. (a továbbiakban: Szja tv.) 4.§ (2) bekezdése folytán bevétel és a 28.§ (1) bekezdésének megfelelő egyéb jövedelem. Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét.

A felülvizsgálati eljárás során az eltulajdonított 12.000.000 forint szja szerinti jogi minőségének feltáráshoz a Kúria elengedhetetlennek tekintette az irányadó eljárás jogi kereteinek meghatározása. Erre tekintettel először azt vizsgálta, alkalmazhatók-e az Art. becslési szabályai. Az Art. perbeli időszakban hatályos 109.§ (1) bekezdés első mondata alapján, ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával vagy az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg.

A vagyongyarapodási vizsgálatokban tehát csak akkor alkalmazható becslés, ha a „vagyongyarapodás” vagy az „életvitel” adózott, illetve adómentes fedezete kapcsán merül fel kétség. A vagyongyarapodás vizsgálata során használt forrástábla alkalmazásának módszertanát is az alapozza meg, hogy minden ahhoz az időponthoz rendelődik hozzá, amikor a készpénz tárgyiasul, valami mássá – pl. autóvá, ingatlanná, nyaralássá, ajándékká, nászajándékká (ideértve a készpénzes ajándékot és nászajándékot is), értékpapírrá, rezsiszámlává – válik. Ilyen átalakulási folyamat hiányában – a lopásnál – hiába kerül ki a készpénz az adózó birtokából, nem következik be sem vagyongyarapodás, sem életvitelére fordítás, nem alkalmazhatók az Art. 109.§ szerinti becslési szabályok.

Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, egyben az alperes határozatát is hatályon kívül helyezte az elsőfokú határozatra kiterjedően, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Kitért arra, hogy a felperes esetében a becslés szabályainak az eljárás jelen szakaszában való alkalmazhatatlansága nem eredményezi azt, hogy nem kell számot adni arról, hogy a 12.000.000 forint másnál, vagy nála és mikor jelentkezett bevételként, s ha nála, akkor az adózott vagy adómentes jövedelem. Az Szja tv. 4.§-ának szabályai továbbra sem kerülhetők meg. A releváns tényeket azonban már nem a becslés, hanem az Art. általános szabályai szerint kell bizonyítani.

Budapest, 2019. október 9.

A Kúria Sajtótitkársága