Tájékoztató az Mfv.III.10.106/2019/5. számú határozatról.
A másodfokú társadalombiztosítási szerv a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 96/B. §-a alapján indult adategyeztetési eljárás eredményeként hozott, 2017. április 26-án kelt elsőfokú határozatot – amely szerint a felperes az 1970. július 9. és 2015. december 31. közötti időszakban 31 év 115 nap nyugdíjjogosultság elbírálásához figyelembe vehető szolgálati és egyéb, a nők kedvezményes öregségi nyugdíjára jogosító idővel rendelkezik, továbbá 9 év 46 nap korkedvezményre jogosító időt szerzett – helybenhagyta. A határozat indokolása szerint a felperes a társadalombiztosítási nyilvántartás, valamint a munkakönyv adataiból kitűnően 1970. szeptember 1. és 1971. augusztus 31. között szövőtanuló, 1971. szeptember 1. és 1984. április 23. között szövő volt, a foglalkoztató „megjegyzése” szerint azonban csak 1975. január 1-től dolgozott korkedvezményre jogosító munkakörben. Az elsőfokú eljárás során meghallgatott munkatársak tanúvallomásából és a felperes nyilatkozatából a felperes ténylegesen végzett munkáját nem lehetett megállapítani. A felperes módosított keresetében a társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálatát azért kérte, mert az 1971. február 3. és 1974. december 31. közötti időszakot, amely alatt – az ezt követő, beszámítással érintett időszakkal azonosan – a textilipari vállalatnál folyamatosan szövő munkakörben dolgozott, a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X.6.) Korm. rendelet (Tnyvhr.) 2006. december 31-én hatályos melléklete 7. pontjában foglaltak alapján az alperesnek korkedvezményre jogosító időként el kellett volna ismernie. A munkaügyi bíróság a keresetet – a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény (Khtv.) 7. § (1) bekezdés c) pontja, (2) bekezdés b) pontja, a Tnyvhr. 2006. december 31-én hatályos 2. § (5) bekezdése, 1. számú melléklete 7. pontja és a Tny. 43. § (2) bekezdése alkalmazásával – elutasította. A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel; a Kúria az ítéletet és a társadalombiztosítási határozatokat hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Megállapította, hogy az 1970. szeptember 1. és 1971. augusztus 31. közötti szövőipari tanuló időt az alperes a gyakorlati időt alapul véve részben beszámította a korkedvezményes időbe, jogszabálysértést a felperes az 1971. február 3. és augusztus 31. közötti teljes idő elismerésére irányuló igénye alátámasztására nem tudott megjelölni, így ebben a körben a határozatok hatályon kívül helyezésének nem volt helye. A munkaügyi bíróság téves jogértelmezés eredményeként jutott arra a következtetésre, hogy a felperes a szövő munkakörben történt munkavégzés időszakát a Tnyvhr. 2. § (5) bekezdése által tiltott kiterjesztő értelmezés alapján kívánta korkedvezményre jogosító időként elismertetni, így helytelenül döntött a kereset elutasításáról amiatt, mert a felperes nem bizonyította a perben, hogy a vitás időszakban malheur-fűző tevékenységet végzett. Textiliparban végzett munka alapján korkedvezményre a Tnyvhr. 1. számú melléklet 7. pontjában felsorolt munkakörökben dolgozó, a „Munkakör”, és a „Munkakör leírása” cím alatt felsorolt munkatevékenységeket végző személyek válhatnak jogosulttá. A Tnyvhr. 2. § (5) bekezdése a korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékében felsorolt munkaköri meghatározások kiterjesztő értelmezését tiltja, a rendelkezés alapján a jegyzékben szereplő munkakörök között elnevezésük szerint a jogosultság szempontjából nem lehet különbséget tenni. A felperes a Tnyvhr. 1. számú melléklet 7. pontja által a szövő munkakörhöz tartozóan felsorolt feladatok közül – az alperes által sem vitatottan – számos feladatot ellátott, a korkedvezmény hatályát illetően pedig nem volt vita a felek között. A társadalombiztosítási szervnek eljárása során azt kellett vizsgálnia, hogy a felperes a vitatott időszakban kedvezményre jogosító munkakörben, munkakörülmények között dolgozott-e, amennyiben a szövő munkakörben töltött idő egy részét nem ismerte el korkedvezményre jogosítóként, úgy – a tényállás megállapítási kötelezettségéből következően – az erre vonatkozó döntése alapjául szolgáló tények feltárását, nevezetesen annak megállapítását sem mellőzhette, hogy a felperes a perbeli foglalkoztatónál 1971. szeptember 1. és 1974. december 31. között milyen, korkedvezményre nem jogosító munkát végzett. A bizonyítékok egybevetésének eredményeként megállapítható volt, hogy a felperes esetében a korkedvezményre jogosultság feltételei az 1971. szeptember 1. és 1974. december 31. közötti időszakban is teljesültek, ezért az alperes az új eljárásban az 1971. szeptember 1. és 1974. december 31. közötti időszak korkedvezményre jogosító időnkénti bejegyzésére köteles.
Budapest, 2019. november 14.
A Kúria Sajtótitkársága