Az alperes munkavállaló 2013.szeptember 12-től masszőr munkakörben állt alkalmazásban a felperes Budapest XIII. kerületben lévő üzletében. A munkaszerződéssel egyidejűleg a peres felek a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 228.§ (1)-(4) bekezdése alapján versenytilalmi megállapodást kötöttek. A megállapodásban az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a munkaviszonyának megszüntetését követően hat hónapon át nem tanúsít olyan magatartást, amellyel a munkáltató jogos gazdasági érdekét veszélyeztetné. A felek a versenytilalmat földrajzilag Magyarország, Budapest városának azon kerületeire határozták meg, ahol a felperes a gazdasági tevékenységét végzi, arra üzlethelyiséggel rendelkezik. Az alperes kötelezettségvállalása ellenértékeként a felperes vállalta, hogy az alperes részére a munkaviszonya megszűnésekor irányadó havi nettó alapbér egyharmadának megfelelő összeget a munkaviszony megszűnését követő hat hónapon keresztül megfizeti. A felek az alperes szerződésszegése jogkövetkezményeként megállapodtak abban, hogy a felperes díjazás megfizetése alóli mentesülése mellett az alperes a részére utoljára kifizetett 12 havi alapbérének megfelelő összegű kötbér fizetésére köteles. A szerződés utolsó pontjában rögzítették, hogy az alperes a versenytilalom hatálya alatt létesített munkaviszony, illetve munkavégzésre irányuló jogviszony 30 napon belüli bejelentésére is köteles, tájékoztatva a felperest az új munkáltató vagy a munkavégzésre irányuló jogviszony alanyainak személyéről.
A peres felek a munkaviszonyt 2015. január 30-án közös megegyezéssel megszüntették, a megállapodásban pedig rögzítették, hogy az alperes a kilépés napját követő minden hónap 25-ig írásban, tartalmilag leinformálható módon hat hónapon keresztül tájékoztatja a felperest az aktuális munkahelyéről és az ott folytatott tevékenységről vagy munkanélküli állapotáról akkor is, ha a következő tájékoztatás esedékessége napjáig ebben változás nem történik. A felek rögzítették, hogy a versenytilalom által tilalmazott kerülete a XIII. és VII. kerület, továbbá az alperes nem tarthat munkára irányuló kapcsolatot a szalon vendégeivel egész Budapest területén. Az alperes a munkaviszony megszűnését követően Budapest VI. kerületében lévő üzletben helyezkedett el masszőr munkakörben, vállalkozói engedélyét és – később pontosított – bankszámla számát a felperes részére bejelentette. A munkáltató azonban arra hivatkozással, hogy az alperes a versenytilalmi megállapodást megszegte, az ellenértéket az alperes részére nem utalta át és egyeztetést kezdeményezett a kártérítés megfizetése tárgyában.
A felperes a keresetében 732.000 forint kötbér és ezen összeg késedelmi kamatának megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az alperes új munkavégzési helye a VI. kerületben volt, ahol a felperes üzlethelyiséggel nem rendelkezett, azt pedig a felperes felhívás ellenére sem bizonyította, hogy az alperes olyan magatartást tanúsított, amely a felperesi szalon vendégeinek elvándorlásához vezetett.
A felperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és kötelezte az alperest 732.000 forint és ezen összeg késedelmi kamatának megfizetésére. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás pontosítását követően annak tulajdonított jelentőséget, hogy az alperes az új munkáltatója bejelentésére vállalt kötelezettségét megszegte, mivel saját nyilatkozata alapján 2015. március hónapot követően tájékoztatási kötelezettségének nem tett eleget, ezért a megállapodásban foglalt kötbér megfizetésére köteles.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
Ítéletének indokolása szerint a versenytilalmi megállapodás alapvetően egy „nem tevésre” irányuló szerződéses kötelezettséget jelent, vagyis egy olyan magatartást vár el a munkavállalótól, hogy tartózkodjon a munkáltató gazdasági érdekkörébe tartozó tevékenység meghatározott ideig történő gyakorlásától. E körbe nem vonható a munkavállaló későbbi elhelyezkedéséről szóló tájékoztatás előírása. Ennek az egyoldalú kötelezettségvállalásnak esetleges megszegése önmagában nem jelentheti a munkáltató gazdasági érdekének megsértését vagy annak veszélyeztetését, ennélfogva nem vonhatja maga után az Mt. 228.§ (5) bekezdésében biztosított kötbérfizetési kötelezettséget.
Budapest, 2018. június 12.
A Kúria Sajtótitkársága