Tájékoztató ügyeleti díj tárgyában meghozott határozatról

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2018. december 10.

A Kúria az Mfv.II.10.297/2018-as számú ügyben hozott határozatot.
    A döntés elvi tartalma:
    I. Abból a körülményből, hogy a közalkalmazott felperesek egyműszakos munkarendben dolgoztak, nem következik, hogy az általános munkarend szerint kerültek foglalkoztatásra, így heti pihenőnapjuk is mindig ugyanarra az egymást követő két naptári napra (szombat, vasárnap) esett.
    II. A munkaidő-beosztás szabályait (munkarend) a munkáltató állapítja meg [Mt. 96. § (1) bekezdés]. Mivel a munkáltató munkaidőkeretet alkalmazott, így az Mt. 97. § (3) bekezdése alapján jogosult volt a munkaidőt a hét minden napjára, illetve az egyes napokra egyenlőtlenül is beosztani. Ez esetben a szombat, vasárnap, valamint munkaszüneti napon történt munkaidő-beosztás a közalkalmazottak beosztás szerinti munkanapjainak minősültek.
    III. Az alkalmazandó Mt. 105. § (1) bekezdése értelmében a munkavállalót hetenként két pihenőnap illeti meg. Mind a pihenőidő, mind a pihenőnap a közalkalmazott regenerálódását biztosítja, tiltó szabály hiányában pedig nincs akadálya annak, hogy adott esetben ezek egy időben kerüljenek kiadásra.

A felperesek egy megszakítás nélküli tevékenységet folytató kórháznál álltak közalkalmazotti jogviszonyban. Munkájukat egyműszakban, munkaidőkeretben, egyenlőtlen munkaidő-beosztásban végezték. A korábbi Kollektív Szerződés rendelkezésével ellentétben 2012. december 1-jétől a megállapodás már nem tartalmazta azt a rendelkezést, hogy az alkalmazottak rendes heti pihenőnapja szombatra és vasárnapra esik. A kéthavi munkaidőkereten belül a munkáltató a munkanapokat és pihenőnapokat egyenlőtlenül oszthatta be. Az alkalmazottak hétfőtől péntekig 7 óra 35 perctől 16 óráig teljesítették rendes munkaidejüket, amelyen felül a munkaidő-beosztás függvényében 16 órától másnap reggel 8 óráig, illetve hétvégén reggel 8-tól másnap reggel 8-ig teljesítettek egészségügyi ügyeletet. Az alkalmazottak az ügyeleti beosztásból, illetve műtőbeosztásból tudhatták meg, hogy mikor kell munkát végezniük. Amennyiben szombaton vagy vasárnap ügyeltek, úgy a Kollektív Szerződés alapján az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Eütev.tv.) rendelkezésétől eltérően magasabb mértékű ügyeleti díjban részesültek. Az alperes a heti pihenőnappal együtt kiadottnak tekintette az Eütev.tv. 12/G. § (1) bekezdése szerinti 8 órás pihenőidőt is.
A felperesek 2012. július 1-jétől 2016. december 31-éig terjedő időszakra ügyeleti díj különbözet és késedelmi kamata megfizetésére kérték kötelezni az alperest arra hivatkozva, hogy változatlanul a szombatot és vasárnapot kellett heti pihenőnapjuknak tekinteni, így az ekkor teljesített ügyeletre további 50 % ügyeleti díj illette volna meg őket. Vitatták azt is, hogy a munkáltató jogosult volt valamely heti pihenőnapjukat hétköznap kiadni, illetve a heti pihenőnappal együtt nem volt kiadható az ügyeletet követő pihenőidő. Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy jogszerűen járt el.
Az elsőfokú bíróság a felperesek 2012. december 1-jét megelőző időszakra előterjesztett keresetének adott helyt, míg a másodfokú bíróság a teljes kereseti kérelemnek megfelelően marasztalta az alperest.
Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezve az elsőfokú ítéletet hagyta helyben. Megállapította, hogy a korábbi Kollektív Szerződés alapján az alperes általános munkarendben alkalmazta a felpereseket, a 2012. december 1-jétől hatályos Kollektív Szerződés azonban már nem tartalmazott ilyen rendelkezést, így lehetősége volt a munkáltatónak arra, hogy a közalkalmazotti jogviszonyban is alkalmazandó a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 87. § (3) bekezdése alapján a munkaidőkeretet alkalmazva a közalkalmazottak munkaidejét a hét minden napjára, illetve az egyes napokra egyenlőtlenül ossza meg. Az új Kollektív Szerződés rendelkezését a felperesek megismerhették, azt velük szabályszerűen közölték.
Az egészségügyi ügyelet fogalma nem azonos a munka törvénykönyvében meghatározott ügyelettel, az egészségügyi ügyeletben történő munkavégzés az Mt. 107. § d) pontjában foglaltaktól eltérően nem minősül rendkívüli munkavégzésnek, így az Mt. 88. § (2) bekezdésében megjelölt munkanapra elrendelt rendes munkaidőnek kell tekinteni nemcsak a műszakbeosztás szerinti munkarendben, hanem az egészségügyi ügyelet keretében végzett tevékenységet is. Ennek megfelelően, ha a munkáltató egészségügyi ügyelet ellátására kötelezi a közalkalmazottat, e tevékenység a munkaidő beosztásának minősül, így a perbeli esetben megvalósult az egyenlőtlen munkaidő-beosztás. Mivel a felperesek az ügyeleti beosztásuk szerinti munkaidőben végeztek munkát egészségügyi tevékenység keretében, ez semmiképpen nem tekinthető a munkaidő-beosztástól eltérő időben történő foglalkoztatásnak, rendkívüli munkaidőben történő munkavégzésnek. E napok, melyeken a felperesek egészségügyi tevékenységet láttak el, a beosztás szerinti munkanapjaik voltak, nem a munkaidő-beosztástól eltérően kerültek foglalkoztatásra, a munkavégzésükre beosztás szerinti munkanapjukon került sor. A munkáltató a Kollektív Szerződés rendelkezése alapján emelt összegű ügyeleti díjat fizetett arra az időre, amikor az ügyeleti munkavégzés szombaton vagy vasárnap történt. A közalkalmazottat a munkaidőben történő munkavégzéséért a tárgyhavi illetménye illeti meg az ügyeleti időben történő munkavégzést követően, az Eütev. tv. 13/B. § (1) bekezdése szerinti juttatásra váltak jogosulttá, s a 13/B. § (2) bekezdése nem volt alkalmazható esetükben, mivel a munkavégzésre nem a heti pihenőnapjukon került sor. Erre figyelemmel kompenzációs pihenőidőt sem kellett biztosítani számukra.
A pihenőidő funkciója az, hogy a közalkalmazott az egészségügyi tevékenységet a következő beosztás szerinti időpontban kipihenten kezdje meg, s e szempontból közömbös az, hogy a pihenésre milyen jogcímen került sor. Mind az egészségügyi ügyeletet követően kiadandó legalább 8 óra időtartamú pihenőidő, mind az alkalmazottakat megillető hetenkénti két pihenőnap a közalkalmazott regenerálódását biztosítja, tiltó szabály hiányában pedig nincs akadálya annak, hogy az adott esetben ezek egy időben kerüljenek kiadásra, s úgy teljesüljön az a cél is, hogy az egészségügyi ügyelet ellátását követően pihenjen annyit a közalkalmazott, hogy a következő beosztása szerinti munkanapon pihenten tudja a munkáját végezni.

Budapest, 2018. december 10.

A Kúria Sajtótitkársága