Tájékoztató szolgálati jogviszony jogellenes megszüntetése miatti kártérítés tárgyában

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2019. január 11.

A Kúria M.I. tanácsa által tárgyaláson kívül elbírált Mfv.I.10.005/2018. számú ügyben hozott határozatot.
Felperes 1993. október 1-jétől állt szolgálati jogviszonyban az alperesnél. Jogviszonyát az alperes felmentéssel megszüntette arra hivatkozással, hogy a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt elérte.  A felperes az ügyészi szolgálati jogviszonyának megszüntetése miatt nem élt keresettel. Az Európai Unió Bírósága ítéletével megállapította, hogy a felmentés alapjául szolgáló rendelkezés az egyenlő bánásmód követelményébe ütközik. A felperes 2014. május 20-án keresetet nyújtott be a bírósághoz kártérítés iránt. A megismételt eljárásban a felperes átalány kártérítésként kérte az alperes 13.315.228 forintban történő marasztalását azzal, hogy ebből 5.000.000 forint nem vagyoni, az ezt meghaladó rész pedig vagyoni kártérítés. Alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezésével elsődlegesen az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítására irányult, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az általa kért 13.315.228 forint kártérítés és kamati megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. Megalapozatlan a felperesnek a Pp. 213. § (1) bekezdése, 252. § (2) bekezdése, továbbá a Pp. 1. §, 2. § és 3. § (2) bekezdése megsértésére történő hivatkozás. A törvényszék a periratok alapján jogszerűen állapította meg, hogy a felperesnek az alperes által a jutalmazással összefüggésben előterjesztett okiratok ismeretében az erre tett észrevételen túlmenően bizonyítási indítványa nem volt, az okiratok becsatolását megelőzően előadott kérelmét pedig nem ismételte meg. Megalapozatlan a felperesnek az anyagi jogi jogszabálysértésekre vonatkozó érvelése is. Az eljáró bíróságok helytállóan, a bírói gyakorlatnak (Mfv.I.10.538/2014/6., Mfv.I.10.079/2015/4.) megfelelően értelmezték az Üjt. 165/J. § (5) bekezdésében foglaltakat. A Kúria a megelőző eljárásban a részítéletében is kiemelte, hogy a felperes nyilatkozata alapján rá az Üjt. 165/J. § (5) bekezdésben foglaltak váltak irányadóvá, melynek megfelelően 12 havi illetményének megfelelő összegű átalány kártérítés illette meg, mert nem kérte ügyészi tisztségbe való visszahelyezését. A jogszabály „az ezt meghaladó vagyoni kár” érvényesítésének lehetőségét biztosítja azzal, hogy a részére kifizetett átalány kártérítés magában foglalta a vagyoni kárát. A felperes által hivatkozott (bírói szolgálati jogviszony megszüntetésével összefüggésben hozott) nem vagyoni kártérítésről rendelkező Mfv.I.10.025/2014/5. számú ítélet jelen ügyben nem alkalmazható, mert az nem a 2013. évi XX. törvény rendelkezésein alapult. Ezen következetes bírói gyakorlatnak megfelelően foglaltak állást az eljáró bíróságok arról, hogy a 12 havi illetménynek megfelelő átalány kártérítés kifizetésére tekintettel a felperes által igényelt nem vagyoni, személyiségi jogi sérelmek kompenzálását szolgáló kárigény (sérelemdíj) – felperes által megjelölt és a törvényszék által részletesen ismertetett és vizsgált jogsértésekre tekintettel – a perben nem minősült olyan kárátalány kifizetésével nem kompenzált nem vagyoni kárigénynek, amely iránt jogszerűen pert indíthatott. A bíróságok tehát jogszerűen indultak ki abból, hogy a felperes a 12 havi illetményként kifizetett átalány kártérítés összegét meghaladóan a felmentéssel összefüggésben jelentkezett vagyoni kárai megtérítése iránt indíthatott pert, ezért jogszabálysértés nélkül vizsgálták elsődlegesen azt, hogy a felperesnek van-e olyan általa megjelölt vagyoni kára, amelyre a felmentésével összefüggésben az Üjt. 165/J. § rendelkezéseire figyelemmel jogszerűen tarthat igényt. A felperes alaptalanul hivatkozott a 2013. évi XX. törvény rendelkezéseivel összefüggésben az egyenlő bánásmód követelményének a megsértésére. A felperes döntése volt az, hogy a 12 havi illetményt kéri a szolgálati viszonya helyreállítása helyett. A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

Budapest, 2019. január 11.

A Kúria Sajtótitkársága