A felperes volt a haszonbérlője a Magyar Állam III. rendű alperes tulajdonában álló mezőgazdasági földterületeknek. A szerződések lejártát követően a III. rendű alperes képviseletében eljárt Nemzeti Földalapkezelő Szervezet I. rendű alperes pályázatot írt ki a termőföldnek minősülő földterületek haszonbérbe adás útján történő hasznosítására. A pályázati eljárás nyertese a II. rendű alperes cég lett és vele kötötte meg a III. rendű alperes képviseletében eljárt I. rendű alperes a haszonbérleti szerződést.
A felperes a keresetében egyebek mellett kérte a megkötött haszonbérleti szerződés érvénytelenségének a megállapítását. A másodfokon eljárt bíróság jogerős részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét e tekintetben megváltoztatva helyt adott a keresetnek és megállapította, hogy a haszonbérleti szerződés annak jogszabályba és jóerkölcsbe ütközése folytán semmis.
A I. és III. rendű alperesek által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárt Kúria a jogerős részítéletet hatályában fenntartotta. A Kúria a döntését arra alapította, hogy a felperesnek - aki érvényes pályázatot nyújtott be - fennállt a jogi érdeke a kereset előterjesztésére. A pályázati eljárás útján megkötött szerződés jogszabályba ütközött, mert a III. rendű alperes képviseletében eljárt I. rendű alperes olyan személlyel, a II. rendű alperessel kötött szerződést, aki a pályázati eljárásban a 262/2010. (XI.17.) Korm.rendelet 26. § (2) bekezdés b) pontja alapján nem indulhatott volna, mert nem származott jövedelme mezőgazdasági tevékenységből. A pályázati eljárás lefolytatása nem eredményezheti azt, hogy a pályáztató erre hivatkozással olyan személlyel kössön szerződést, akivel a szerződéskötést egyébként jogszabály kizárja.
Budapest, 2016. április 12.
A Kúria Sajtótitkársága