A felperes mint vállalkozó és az I. rendű alperes mint megrendelő 2011-ben 3.890.000 Euró + áfa egyösszegű vállalkozói díjas szerződést kötöttek egy kohó felújítására komplett tervezéssel és kivitelezéssel. A felperes ezt követően alvállalkozási szerződést kötött a II. rendű alperessel a vállalkozási szerződés szerinti kivitelezési munkák elvégzésére 990.000 Euró díj ellenében.
Az I. rendű alperes a vállalkozási szerződéstől utóbb elállt, ami miatt a felperes 1.773.000 Euró és kamata iránt kártérítési igényt érvényesített vele szemben elmaradt hasznára hivatkozással. A perben az I. rendű alperes a vállalkozási és az alvállalkozási szerződés érvénytelensége iránti viszontkeresetében azok jóerkölcsbe ütközésére hivatkozott, mert álláspontja szerint a felperes a vállalt kivitelezési munkákat teljes egészében alvállalkozójával kívánta elvégeztetni, így valójában tényleges munkavégzés nélkül jutott volna hozzá a két szerződés díjkülönbözetéből adódó extra profithoz.
A másodfokú bíróság – megváltoztatva az I. rendű alperes viszontkeresetének a jóerkölcsbe ütközéssel kapcsolatban helyt adó elsőfokú részítéletet – a két szerződés jóerkölcsbe ütközését részítélete indokolásából megállapíthatóan nem látta fennállónak, határozata rendelkező része azonban csak az alvállalkozási szerződés tekintetében tartalmazott az elsőfokú határozatot megváltoztató és a viszontkeresetet elutasító rendelkezést.
A felülvizsgálati eljárásban a Kúria ezen lényeges eljárásjogi jogszabálysértés miatt a jogerős részítéletet érdemi felülvizsgálatra alkalmatlannak ítélte, ezért – figyelemmel arra is, hogy az eljárást a viszontkeresettel érintett további érvénytelenségi (megtámadási) okok és a kereset szerinti kártérítési igény tekintetében még folytatni kell –, a Kúria a jogerős részítéletet hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Budapest, 2017. március 30.
A Kúria Sajtótitkársága