A felperes és a perben nem álló Kft. közötti tartós gazdasági kapcsolat keretében a felperes által biztosított alapanyagok felhasználásával a Kft. befőttek és savanyúságok gyártását végezte. Az elszámolás során az egymással szemben fennálló követeléseiket folyamatosan, kölcsönösen beszámították. Az alperes ügyvezetője és tagja volt e Kft-nek. A Kft. felszámolási eljárás alá került.
A peres felek ezt követően megállapodást kötöttek, amelyben az alperes vállalta, hogy a felperes tulajdonát képező, de fel nem lelhető leltárhiányként nyilvántartott árukészlet ellenértékét megtéríti a felperes részére. A felperes e megállapodásra tekintettel nem jelentett be hitelezői igényt a Kft-vel szembeni felszámolási eljárásban.
A felperes keresetében 22.352.798 forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
A bíróság jogerős ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 14.690.198 forintot és késedelmi kamatát, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Érvelése szerint a tartozás – a felszámolási eljárásban bejelenthető igények jogvesztő határidejének eredménytelen elteltére tekintettel - már nem áll fenn, így a felperesi követelés érvényesítésére vonatkozó anyagi jogi igény megszűnt.
A Kúria a nagy terjedelmű iratanyag áttekintése alapján megállapította, hogy az alperesi nyilatkozat tartozáselvállalás volt, ami kötelezetti egyetemlegességet keletkeztetett az alperes és a Kft. között. Az, hogy a jogosult az eredeti kötelezettel szembeni a felszámolási eljárásban nem jelentett be hitelezői igényt, a tartozáselvállaló fizetési kötelezettségét nem szünteti meg.
Budapest, 2015. június 8.
A Kúria Sajtótitkársága