A két felperes és négy alperes között összetett szerződéses jogviszony állt fenn. Tervezési, építési-vállalkozási, kölcsön- és hitelszerződések jöttek lére, amelyek alapján egy nagyobb ingatlanon előközművesítési munkák készültek. A Kúriának az ügy terjedelmes iratanyagának áttekintését követően több kereseti kérelemről és több viszontkereseti kérelemről kellett állást foglalnia. Az ügy egyik döntő eljárásjogi kérdése volt, hogy ha az építési-vállalkozási jogviszonyban teljesítésigazolások történtek, ami alapján végszámla került kiállításra és a megrendelő ez alapján a díjat ki is fizette, kit terhel annak bizonyítási kötelezettsége, hogy a vállalt munkák egy részének teljesítése nem történt meg. A Kúria megállapította, hogy ilyen tényállás mellett a bizonyítási teher megfordul, és a megrendelőnek kell bizonyítania az el nem végzett munkákat és viselnie a bizonyítatlanság jogkövetkezményeit. Abban a kérdésben, hogy az elvégzendő munkáknak mi volt a műszaki tartalma, csak a felek közötti szerződésből lehet kiindulni, és ha a tervekhez képest csökkentett műszaki tartalom, csak előközművesítés került megrendelésre, a teljesítést is ehhez mérten lehet vizsgálni. A perben jelentős tény volt a ténylegesen teljesített és el nem végzett munkák műszaki tartalma, ennek megállapítására a bíróság szakértőt rendelt ki, akinek a kompetenciájával összefüggő aggályok nem merültek fel a perben releváns szakkérdések megválaszolása körében. A megfelelő előzetes bírói tájékoztatást követően késedelmesen előterjesztett bizonyítási kérelmek alapján további bizonyítás lefolytatására nem kerülhetett sor. A Kúria a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a jogerős ítéletet és miután a bíróság a bizonyítékok megfelelő mérlegelése alapján, ítéletét megfelelően indokolva hozott döntést mind a kereseti, mind a viszontkereseti kérelmekről, a jogerős ítélet felülvizsgálattal érintett rendelkezéseit hatályában fenntartotta.
Budapest, 2017. január 26.
A Kúria Sajtótitkársága