A peres felek 1994. március 9-én együttműködési megállapodást kötöttek. A szerződéskötést követően a felperes az erőforrásait az alperes által folyamatosan kilátásba helyezett kutatásfejlesztési, gyártási és gyártásfejlesztési feladatokra koncentrálta, utóbb azonban az alperesi érdekmúlás miatt az együttműködés okafogyottá vált. A felek a kialakult helyzet, az együttműködés meghiúsulásából eredő felperesi kárigény rendezése érdekében 1999. november 23-án egyezséget kötöttek egymással, amelyben megállapították, hogy az 1994. március 9-én kelt együttműködési megállapodás hatályát veszti, és – egyebek mellett – rögzítették, hogy az alperes a felperessel együttesen keresi annak lehetőségét, hogy a felperest bevonhassa későbbi fejlesztési és gyártási feladatok megvalósításába, és ezzel a felperes korábbi árbevétel-kiesését kompenzálják. Ez a további együttműködés azonban alapvetően nem valósult meg.
A mindezeket követően megindult perben a Legfelsőbb Bíróság a felperes keresete alapján jogerős közbenső ítéletében megállapította, hogy az alperes a felperessel szemben biztatási kár jogcímén helytállni tartozik a felperesnek az 1994. március 9-én kötött együttműködési megállapodásból eredő káraiért.
A közbenső ítélet meghozatalát követően folytatódott eljárásban az elsőfokú bíróság részben jogerőre emelkedett ítéletével elutasította a felperesnek az 1999. és 2004. közötti időszakra követelt eredménykiesés (elmaradt haszon) megtérítése iránti igényét, a másodfokú bíróság pedig jogerős, a Kúria által hatályában fenntartott részítéletével szintén elutasította az 1996. és 1999. közötti időszakra elmaradt haszon címén érvényesített kártérítési követelést, valamint a felperes részére visszaadott eszközökben és vagyoni értékű jogokban bekövetkezett értékcsökkenés megtérítése iránti igényt.
A felperes az elsőfokú eljárás további szakaszában az egyéb követelései mellett ismételten előterjesztette a jogerősen már elbírált (elutasított) igényeit is.
A bíróság jogerős ítéletében az ítélt dolgot képező követelések tekintetében a pert megszüntette, egyebekben az alperest 174.262.999 forint és járulékai megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A jogerős ítélet felülvizsgálata iránt indult eljárásban a Kúria a nagy terjedelmű iratanyag vizsgálata alapján megállapította, hogy a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül rendelkezett a per részbeni megszüntetéséről és a felülvizsgálattal érintett körben az érdemi döntése is helytálló. A jogerős ítéletet ezért hatályában fenntartotta.
Budapest, 2016. június 2.
A Kúria Sajtótitkársága