A per 2006. február 28. napján indult, tárgya a házastársi közös vagyon megosztása. A felek az ingóságok elosztásában a per alatt megállapodtak, a felperes végleges keresetében az életközösség alatt vásárolt három ingatlan közös tulajdonának megszüntetését, továbbá a felek által alapított, bt. formában működő két patika vagyoni részesedésének megosztását kérte.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét 2009. évben hatályon kívül helyezte, végzésében előírta, hogy az elsőfokú bíróságnak meg kell határoznia a patikák értékelésének időpontját és ennek megfelelően a betéti társasági részesedések tényleges forgalmi értékét. Megállapította, hogy az alapeljárásban beszerzett két szakértői vélemény nem teljes körű, ezért további szakértői bizonyítás indokolt.
Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban újabb két szakvéleményt szerzett be és a felperes egy magánszakvéleményt is csatolt.
Az elsőfokú ítélet a feleket a gazdasági társaságok létesítő okirata szerinti vagyoni betéttől eltérő arányú társasági részesedéseinek az elszámolásánál a házastársi közös vagyont oly módon osztotta meg, hogy az egyik patika bt.-ben az alperes részesedését a felperes, míg a másik patika bt.-ben a felperes vagyoni betétjére jutó értéket az alperes javára számolta el és egyidejűleg megszüntette a kültagi tagsági jogviszonyaikat. A felperest a házastársi közös vagyon teljes körű megosztása eredményeként 21.811.545 forint megfizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta.
A perben több szakvélemény keletkezett. Az alapeljárásban készült szakvélemények szerint az egyik patika értéke 126.775.000 forint, a másiké 78.000.084 forint volt. A szakértők kétféle vagyonértékelési módszerrel meghatározott, korrigált eszközalapú értékek átlagát vették alapul.
A megismételt eljárásban kirendelt szakértő a társaságok 2004. május 10-i – az életközösség megszűnéskori - értékének meghatározásánál az eszközalapú, valamint a végtelen járadék számításon alapuló becslési módszer figyelembevételével a középérték módszerrel az egyik patika értékét 70.680.000 forintban, a másik értékét 48.550.000 forintban határozta meg.
A felperes által felkért magánszakértő az értékek meghatározásánál a 2004. évi forgalmi értéke diszkontált cash flow (DCF) eljárással a szabad pénzáramlásra alapozott üzletértékelés módszerével az egyik patika értékét 169.227.000 forintban, míg a másik patika értékét 83.581.000 forintban véleményezte.
Szakértői testület működésének hiányában újabb, eseti szakértő kirendelésére került sor, akinek véleményét az alperes nem fogadta el, más szakértő kirendeléséhez azonban a költségek előlegezését nem vállalta.
Az eljárt bíróságok a két patika értékét mérlegeléssel, az eseti szakértő véleménye alapján határozták meg.
A felülvizsgálati eljárásban vitatott volt az értékelés módszere és a két patika értéke. A felülvizsgálati kérelem nem volt megalapozott. A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit hatályában fenntartotta.
Az igen terjedelmes iratanyag igen munkaigényes - a szakvélemények, a szakértők részletes írásbeli és a tárgyalásokon tett szóbeli nyilatkozatainak, a magánszakértő tanúvallomásának, továbbá a felek észrevételeinek – áttekintése, elbírálása hosszabb ideig tartó koncentrált felkészülést jelentett. A határozat írásba foglalása ugyancsak hosszabb időráfordítást igényel.
Budapest, 2016. március 8.
A Kúria Sajtótitkársága