A per 2009. október 12-én indult. A felperes keresetében kérte az alperes kötelezését két, Bt. formában működő, jelentős értékű patika tekintetében a házastársakat megillető vagyoni részesedés értékesítéséből befolyt nettó eladási ár 1/2 része és ennek az értékesítéstől számított kamata, a gazdasági társaságokban az életközösség megszűnése után az alperes részére kifizetett osztalék 1/2 része és ezután a középarányos időponttól számított kamatok megfizetésére.
Az alperes mindkét patikát illetően arra hivatkozott, hogy az osztalék 99 %-a személyes közreműködésének eredménye. Az egyik patika vagyon részének eladási árából megosztható közös vagyon nem maradt, mert az alperes az üzletrészt kölcsönből vásárolta és az évente megállapított osztalékból törlesztette. Ettől függetlenül az általa kifizetett kölcsöntartozás fele részének és az ezután számított késedelmi kamatoknak a megfizetését igényelte a felperestől.
A felek között vitás volt az elszámolás alapjaként a két patika értékelésének módja. A felperes az életközösség megszűnése utáni eladási árból, míg az alperes az életközösség megszűnéskori piaci forgalmi értékből indult ki, a szakértő véleményét a könyv szerinti értékre alapította.
Az alperes a vagyonmérlegbe kérte felvenni két további, a házastársak közös cégeivel kapcsolatos követelését, továbbá a házasfelek közös gyermekeinek tulajdonában álló, de a felek haszonélvezeti jogával terhelt ingatlanra fordított beruházásait, a felperes birtokában maradt közös vagyoni megtakarítást. Mindkét házastárs igényelte az ellenérdekű fél nevén lévő bankszámlákon kezelt és életbiztosításokkal kapcsolatos követelések elszámolását.
Az elsőfokú bíróság a házastársi közös vagyon megosztása eredményeként az alperest 21.836.771 forint és ennek kamatai megfizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta.
A felülvizsgálati eljárásban változatlanul vitatott volt valamennyi vagyoni elem, a patikák értékelési módszere, az alperes személyes munkavégzésének mértéke és ennek az osztalékban megtestesülő értéke, a kifizetett kölcsöntartozás és az az egyes üzleti évekre nyújtott osztalék megosztásának módja, az osztalékból fedezett közös tartozás utáni kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontja.
A felülvizsgálati kérelem nem volt megalapozott. A Kúria a 2016. június 28-i tárgyaláson a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A bonyolult ügy elbírálása, az igen terjedelmes iratanyag – a gazdasági társaságok iratai, az alap- és a kiegészítő szakvélemény, a szakértő részletes írásbeli és a tárgyalásokon tett szóbeli nyilatkozata, továbbá a felek észrevételei, a részteljesítések elszámolását is tartalmazó felülvizsgálati kérelem – áttekintése hosszabb ideig tartó koncentrált felkészülést jelentett. A határozat írásba foglalása ugyancsak hosszabb időráfordítást igényel.
Budapest, 2016. június 28.
A Kúria Sajtótitkársága