A polgári jog ismeri a jogfenntartás intézményét, a Ptk. 316.§ (1) bekezdése nevesíti is azt. Valójában azonban sokkal szélesebb körben érvényesül a jogfenntartás intézménye a polgári jogviszonyokban; minden olyan esetben, amikor a félnek jognyilatkozatot kell vagy lehet tennie, és el kívánja hárítani az időmúlás következményeit, jogfenntartással élhet. A jogfenntartás általában lehetővé teszi a nyilatkozat későbbi megtételét, egyúttal megerősíti a nyilatkozattételi szándékot, a jog fennállását, és alkalmas a passzivitás jogkövetkezményeinek elhárítására is.
Abban az esetben azonban ha a jogszabály egy jognyilatkozat megtételére határidőt szab, nem elég az egyszerű jogfenntartás: azt is ki kell mentenie a félnek, hogy miért mulasztotta el a jogszabály által előírt határidőt, amely egyben a jogfenntartás indokát is jelentheti.
Az adott esetben a Tht.42.§ (1) bekezdése a perindításra határidőt szabott, amely a határidő - az Alkotmánybíróság 3/2006. (II.8.) AB határozatának indokai szerint - nem jogvesztő, hanem - a Legfelsőbb Bíróság 4/2003. Polgári jogegységi határozatában kifejtettekre is tekintettel – olyan anyagi jogi jellegű határidő, amelynek elmulasztása az elévülés nyugvásának (Ptk.326.§ (2) bekezdése) vagy megszakadásának (Ptk.327.§ (1) bekezdése) szabályai szerint menthető ki. Az elévülés nyugvását idézi elő minden olyan esemény, amely miatt a jogosult követelését menthető okból nem tudja érvényesíteni.
A Kúria Sajtótitkársága