Az opciós vételár meghatározható konkrét összeg megjelölésével, de akként is, hogy a szerződő felek az opciós vételár meghatározásának módját (eljárását) rendezik. Mindkét esetben az opciós vételár kialakítása a felek közös tevékenysége, tárgyalás és alkufolyamat eredménye.
A vételi jogot alapító megállapodás kapcsolódik a kölcsönügylethez, azonban önálló megállapodás, abban az esetben is, ha a kölcsönszerződés részét képezi. Így még ha a felek között létrejött kölcsönszerződés „fogyasztói szerződés”-nek minősül is, az opciós vételár – az előbbieknek megfelelően - egyedileg megtárgyalt szerződési feltétel, abban az esetben is, ha a szerződő felek nem az összegét, hanem meghatározásának módját rendezik.
Az opciós vételár kockázati elemet is tartalmaz, így nem feltétlenül azonos a dolog forgalmi értékével. Amennyiben a vételi jog jogosultja megszerezte a dolog tulajdonjogát, majd ezt követően továbbértékesítette azt, a dolog korábbi tulajdonosa az ezzel elért vételártöbbletet jogalap nélküli gazdagodás címén nem követelheti.
Budapest, 2013. május 17.
A Kúria Sajtótitkársága