A felperes közokiratba foglaltan elismerte, hogy az alperessel megkötött szerződések alapján kölcsöntartozása áll fenn. Keresetében az alperes pénzintézet által a kölcsönök visszafizetése érdekében ellene kezdeményezett végrehajtás megszüntetését kérte arra hivatkozással, hogy a végrehajtani kívánt követelés érvényesen nem jött létre.
Az elsőfokú bíróság elutasította a keresetet, a felperes fellebbezését elbíráló másodfokú bíróság pedig helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Az ítéletek indokolása szerint a megszüntetni kért végrehajtás alapját a felperes tartozáselismerése képezi, annak nincsen jelentősége, hogy a felek a tartozáselismerés előzményeként érvényes szerződést kötöttek-e.
A Kúria elvi jellegű álláspontja ettől eltérően az volt, hogy a tartozáselismeréssel nem keletkezik az elismeréssel érintett jogügylettől független új kötelezettség, csupán kedvezőbbé válik annak a félnek a jogi helyzete, akihez az elismerő nyilatkozatot intézték. A tartozáselismerés alapkötelmet feltételez, amely kötelmet nem a tartozáselismerő nyilatkozat keletkezteti: a tartozáselismerés egy már létező alapjogviszonyra vonatkozik. A tartozáselismerés joghatásai nem függetlenek a jogviszonytól, amelyre vonatkozik, a tartozáselismerés alapján a tartozás érvényesíthetősége függ az alapjogviszony létrejöttétől és érvényességétől.
Budapest, 2016. január 28.
A Kúria Sajtótitkársága