A Kúria M.I. tanácsa által tárgyaláson elbírált Mfv.I.10.125/2018. számú ügyben hozott döntést.
A felperes 1989. augusztus 14-től állt az alperes, illetve jogelődje alkalmazásában, 2009. októberétől beruházási osztályvezetőként. A felperes munkaviszonyát az alperes a 2014. május 24-én kelt azonnali hatályú felmondással szüntette meg. Ennek indokolása a felperes vezetői felelősségére, a 2013-ban a munkavégzésével összefüggésben tapasztalt érdemi hiányosságokra, ezek közül a jelentések hiányosságára, a kivitelezéseket követő dokumentáció késedelmére, az elvégzett projekteknél feltárt elszámolási és minőségi hiányosságokra, a felperes többi osztályvezetővel fennállt rossz munkakapcsolatára hivatkozott azzal, hogy a felperes nem felügyelte, nem vezette a rá bízott embereket. A felperes keresetében az azonnali hatályú felmondás jogellenességének megállapítását és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte 12 havi távolléti díjnak megfelelő összegben, illetve 10 havi végkielégítésben jelölve meg azt. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével a jogviszony jogellenes megszüntetésre tekintettel kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperes részére jövedelempótló kártérítést, valamint végkielégítést. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet „megváltoztatását”, míg másodlagosan a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és ezen bíróság új eljárásra utasítását kérte. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint az esetleges jogszabálysértő ténymegállapításokból önmagában nem vonható le következtetés arra, hogy a törvényszék a lefolytatott bizonyítás eredményeként miért és mennyiben jutott az Mt. 78. §-ának nem megfelelő alkalmazása megállapítására. Az alperes által felhívott Mt. 42. §, valamint 54. § a munkavállaló munkaviszonnyal összefüggő alapvető kötelezettségeit részletezi, ez azonban az Mt. 78. §-ának megjelölése hiányában nem eredményezheti az azonnali hatályú felmondás jogszerűségének megállapítását, az erre vonatkozó részletes indokolás hiányában. Alaptalanul sérelmezte az alperes felülvizsgálati kérelmében, hogy a jelentéstételi kötelezettséggel összefüggésben sérült a Pp. 164. §-a, mivel a bizonyítási kötelezettségére az alperest nem oktatták ki. Ezzel szemben a periratokból megállapítható volt, hogy a bíróság kioktatási kötelezettségének eleget tett. Ugyancsak alaptalanul hivatkozott az alperes felülvizsgálati kérelmében a Pp. 206. § (1) bekezdésérének és 221. § (1) bekezdésének megsértésére is. A Pp. 221. § (1) bekezdés szerint az ítélet indokolásában röviden elő kell adni a bíróság által megállapított tényállást, az arra vonatkozó bizonyítékok megjelölésével, hivatkozni kell azokra a jogszabályokra, amelyeken a bíróság ítélete alapul. A bíróságoknak a határozatukat a szükséges mértékben kell megindokolniuk, amelynek körét az adott ügy jellege és az eljárás során tisztázásra váró körülmények terjedelme határozza meg. Az eljáró bíróságok rögzítették a tényállást és az abból figyelembe vett körülményeket, továbbá az ebből levont következtetésükről, a bizonyítékok egybevetéséről számot adtak. Önmagában az indokolási kötelezettség megsértése nem állapítható meg amiatt, hogy a levont jogkövetkeztetéssel a fél nem ért egyet. [IV/1408/2016, 30/2014. (IX. 30.) AB határozat]. A bíróságok a bizonyítási eljárás során beszerzett bizonyítékok bizonyító erejét a maguk összességében értékelik és a per összes releváns körülményére figyelemmel – meggyőződésük szerint – bírálják el, mérlegelve az egyes bizonyítékok közötti ellentét feloldásának lehetőségét [Pp. 206. § (1) bekezdés; bizonyítékok szabad mérlegelése]. E mérlegelés legfőbb korlátja a bíróság indokolási kötelezettsége. Az ítélet indokolásából a bíróságok által irányadónak tekintett bizonyítékoknak ki kell tűnnie. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére, újabb egybevetésére nincs jogi lehetőség, a Kúria csak azt vizsgálhatja, hogy a mérlegelés körébe vont adatok értékelése során a bíróság nyilvánvalóan téves vagy okszerűtlen következtetésre jutott-e (BH2012.173., Mfv.I.10.360/2017.). Ez jelen esetben nem volt megállapítható. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Budapest, 2019. február 8.
A Kúria Sajtótitkársága