Mfv.III.10.497/2013.
Az alperes 2008. november 27-én a felperes éttermében munkaügyi ellenőrzést tartott és az azt követően lefolytatott közigazgatási hatósági eljárás eredményeként 2010. március 11-én hozott határozatában külföldi állampolgárok munkavállalási engedély nélküli foglalkoztatása miatt 1.104.000 forint megfizetésére kötelezte a felperest, míg a 2010. március 17-én kelt határozatában bejelentési kötelezettség teljesítésére kötelezte és munkaügyi bírsággal sújtotta. A másodfokú hatóság az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. A munkaügyi bíróság a másodfokú határozatokat az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte azzal az indokolással, hogy az alperes a Pp. 336/A. § (2) bekezdésben írt kötelezettsége ellenére nem tudta bizonyítani, hogy a határozatok alapjául szolgáló munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó megállapodások nem jöttek létre az érintett felek között. A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben a Pp. 339. § (1) bekezdése, a Pp. 336/A. § (2) bekezdése, a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (Met.) 3. § (1) bekezdés i) pontja, (3) bekezdés a)-c) pontjai, 6. § (1) bekezdés d) pontja, 7/A. § (1)-(2) bekezdései és a külföldiek magyarországi foglalkoztatásnak engedélyezéséről szóló 8/1999. (XI.10.) SzCsM rendelet (SzCsMr.) 4. § (1) bekezdése, 17. § c) pont ca) alpontja megsértését állította. A Kúria a Pp. 336/A. § (2) bekezdése alkalmazása kapcsán — a KGD 2012.140, Mfv.III.10.067/2012/4. felhívásával — rámutatott arra, hogy a bizonyítási teher átfordulását nem eredményezi pusztán annak állítása, hogy az alperes nem tett eleget a tényállás-megállapítási kötelezettségének; a bíróság helytelenül következtetett az alperest a munkaerő-kölcsönzés keretén kívüli foglalkoztatás (nemleges tény) bizonyítására. A Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértése a bizonyítékok (jegyzőkönyvek, jelenléti ív, munkaidő-beosztás, tanúvallomások) kirívóan okszerűtlen értékelése folytán volt megállapítható. A bíróság helytelenül értelmezte a SzCsMr. és a Met. hivatkozott rendelkezéseit, ezért a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet megalapozatlan, a közigazgatási határozatokban megállapított tényállás a helytálló. A felperes nem bizonyította, hogy a munkavállalókat munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatta, így a közigazgatási szervek a munkavállalók bejelentésének elmulasztása, illetőleg engedély nélküli foglalkoztatása miatt jogszerűen alkalmaztak vele szemben szankciót. A Kúria ezért a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
Budapest, 2014. szeptember 8.
A Kúria Sajtótitkársága