A másodfokon eljáró társadalombiztosítási szerv megállapította, hogy a felperes egészségi állapota 2012. április 4. napjától 2014. május 31. napjáig 55%-os mértékű, B2 minősítés csoportba tartozik, 2014. június 1. napjától 27%-os mértékű, és D minősítési csoportba tartozik. A társadalombiztosítási szerv a határozatát a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (Mmtv.) 33/A. § (1) bekezdés a) pontja és (2) bekezdés c) pontja, valamint a 12. § (1) bekezdés a) pontja rendelkezéseire alapította. A felperes kereseti kérelmében vitatta, hogy egészségi állapotában javulás állt volna be. A bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, az Mmtv. 2. § (1) bekezdése, 12. § (1) bekezdés a) pontja, 33/A. § (1-2) és (4) bekezdése, valamint a 19. § (2) bekezdése rendelkezéseire hivatkozással. A bíróság elfogadta az igazságügyi szakértő szakvéleményét, amely szerint a felperes 2012. január 1. napjától 2012. június 6. napjáig 45%-os mértékű, 2012. június 6. napjától 2014. június 1. napjáig 48%-os mértékű össz-szervezeti egészségkárosodás mellett B2 minősítési csoportba, 2014. június 2. napjától 74%-os össz-szervezeti egészségkárosodás és 26%-os egészségi állapot mértékére tekintettel D minősítési csoportba tartozik, foglalkozási rehabilitációja nem javasolt 2012. január 1-től kezdődően. A bíróság megállapította, hogy három szakvélemény egybehangzóan értékelte a felperes egészségkárosodása mértékét, továbbá a rehabilitáció és a minősítés tekintetében is megegyeztek a vélemények, így a társadalombiztosítási szervek határozatai a jogszabályoknak megfelelnek.
Az Mmtv. 2012. július 26. napjától hatályos 33/A. § (1) bekezdés a) pontja szerint amennyiben a 32. § (1) bekezdés alapján rokkantsági ellátásban részesülő személy felülvizsgálatát követően az ellátott rokkantsági ellátásra jogosult, az ellátás összegét a 12. § (1) bekezdésében foglaltak szerint kell megállapítani azzal, hogy az – az állapotjavulás kivételével – nem lehet kevesebb a felülvizsgálatot megelőző hónapra járó ellátás összegénél. A felperes részére a III. csoportú rokkantsági nyugdíj – egy korábbi ítélet alapján – 51%-55% mértékű össz-szervezeti egészségkárosodására tekintettel került megállapításra. 2012. április 4. napján a felperes össz-szervezeti egészségkárosodásának a mértékét 45%-osnak értékelte az eljáró bizottság azzal, hogy a felperes B2 minősítési csoportba tartozik. Az alperes arra tekintettel, hogy a III. csoportú rokkantsági minősítéshez képest (51%-55%) a B2 kategória (45%) minősítés állapotjavulást jelent, az Mmtv. 33/A. § (1) bekezdés a) pont rendelkezéseibe foglaltak szerint csökkentette a felperes rokkantsági ellátásának az összegét. A felperes komplex minősítésére a 7/2012.(II.14.) NEMFI rendelet alapján került sor. A Kúria több döntésében rámutatott, hogy az Mmtv. 33/A. § (1) bekezdés a) pontjában rögzített feltétel az állapotjavulás nem a tényleges, az egészségügyi állapotban bekövetkezett javulást jelenti, hanem a hatályos orvosszakmai jogszabályok szerinti, százalékos mértékben bekövetkezett változást. A jogszabály erre vonatkozó rendelkezésének hiányában nincs más lehetőség, mint a korábban (az Irányelvek és a később NEFMI rendelet alapján) megállapított egészségkárosodási mértékek összehasonlítása (Mfv.III.10.408/2014/4., Mfv.III.10.117/2015/6.). A Kúria annak ellenére, hogy az orvosszakértő rögzítette, hogy a felperes tényleges egészségügyi állapota nem javult, jogilag csupán a számszaki, százalékos értékek összehasonlítását tudja relevánsnak és értékelhetőnek tekinteni az Mmtv.-ben rögzített állapotjavulás meghatározásához. A Kúria megállapította, hogy az alperesi határozatok nem sértik az Mmtv. 33/A. § és a NEFMI rendelet rendelkezéseit, ezért a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Budapest, 2016. március 16.
A Kúria Sajtótitkársága