Kfv. V. 35.706/2013/10.
Az alperes határozatának megállapítása szerint a magyar felperes nem tudta igazolni az általános forgalmi adó (áfa) mentességet élvező Közösségen belüli termékértékesítés tényleges megtörténtét, ezért kötelezte áfa adóhiánynak minősülő adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére. A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte.
Az első fokú bíróság felfüggesztette a felperes keresete alapján indult eljárást és előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett. Az Európai Unió Bírósága az (EUB) az ügyben C-273/11. számon hozott ítéletet.
Az EUB ítélete után továbbfolytatott eljárás eredményeként hozott határozatában az első fokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
A felperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria az első fokú bíróság ítéletét és az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, az alperest új eljárásra kötelezte, a közös – hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv 138.cikk (1) bekezdésére, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 89.§ (1) bekezdésére és a C-273/11. számú ítéletben kifejtett jogértelmezésre figyelemmel a következőkre mutatott rá:
Az első fokú bíróság a rendelkezésére álló adatok alapján okszerű bizonyítékértékeléssel, megalapozottan állapította meg, hogy a felperes nem tett eleget bizonyítási kötelezettségének, mivel nem igazolta, hogy az általa olasz cég felé kiszámlázott áru ténylegesen elhagyta volna a termékértékesítés helye szerinti tagállam, azaz Magyarország területét.
A közigazgatási és peres eljárás során beszerzett bizonyítékok egyértelműen alátámasztják azt is, hogy a perrel érintett termékértékesítés a vevő által elkövetett adókijátszás, adócsalás keretébe illeszkedik. Mindezek miatt indokolt annak vizsgálata, hogy a felperes jóhiszeműen járt-e el, megtett-e minden tőle ésszerűen elvárható intézkedést, hogy az ügylet ne vezessen adókijátszáshoz, adócsaláshoz. Nem ellentétes ugyanis a közösségi joggal és joggyakorlattal az, ha olyan körülmények között, amelyek az ügyben felmerültek megtagadják az eladótól, a felperestől a Közösségen belüli termékértékesítés adómentességét, feltéve, hogy objektív körülmények alapján bizonyítást nyer, hogy nem tett eleget bizonyítási kötelezettségének, és tudta, illetve tudnia kellett volna, hogy az általa teljesített ügylettel a vevő által elkövetett adókijátszáshoz, járul hozzá és nem tett meg minden tőle telhető intézkedést annak érdekében, hogy elkerülje az ebben való részvételt.
Az alperes érdemi döntése azonban ez utóbbi körben egymásnak ellentmondó megállapításokat tartalmaz. Rögzíti ugyanis a kellő körültekintés és a jóhiszemű magatartás hiányát, de azt is, hogy a felperes esetében kizárható a jogszabályok kijátszására irányuló szándékos magatartás, ”mivel tévedése közösségi partnerének megtévesztő magatartása következtében állt elő, melynek során … azt hihette, hogy tevékenysége adómentes termékértékesítésnek minősül”. Az alperes határozata nem adja érdemben felülvizsgálható indokát a rendelkezésére álló adatok eltérő megítélésének, ezért döntése az objektív körülmények kapcsán, tehát a tekintetben érdemben nem bírálható felül, hogy a felperes tudott-e, illetve tudnia kellett-e arról, hogy adókijátszásban, adócsalásban vesz részt. Az új eljárás során ezért az alperesnek e körben kell teljesítenie a tényállás tisztázási, bizonyítási
kötelezettségét, amely során értelemszerűen vizsgálhat minden olyan alapeljáráshoz képest új adatot is, amely alkalmas a nemzeti és közösségi jogszabályoknak megfelelő jogszerű döntés meghozatalához, így pl. értékelési körébe vonhatja a büntetőeljárás során keletkezett, és a közigazgatási ügy eldöntése szempontjából is releváns bizonyítékokat. Határozatát nemcsak az anyagi jogi szabályoknak, hanem az eljárási rendelkezéseknek is megfelelően kell meghoznia, indokolásának teljes körűnek kell lennie, és összhangban kell állnia a rendelkező részbe foglalt érdemi döntéssel.
Budapest, 2014. december 2.
A Kúria Sajtótitkársága